Jan30 Szombat: bébiszitteltem. Nem volt semmi eseménydús igazából, leszámítva hogy André felébredt valamikor 10 körül, de szerintem alvajárt, mert fel se fogta hogy ott vagyok. Visszaraktam az ágyába, aludt és ennyi. Játszottam a wii-n just dance-t. Vagyis táncolni kellett a zenére mint ahogy a karakter a játékban. Na aki azt mondja erre, hogy könnyű, az még nem próbálta :P Kikészültem. Jót is aludtam. A vasárnap se volt semmi extra, mostam, pihentem. Készültem a hétre.

Feb1 hétfő: 7.30kor kezdtem. Királyság. Elvittem a nagyfiút suliba, aztán hazajöttünk, vasaltam egy rakással, majd kimentünk a parkba. Scooter-rel. Mivel esett az eső a hétvégén, így mindenhol jó nagy tócsák és sár volt. André nem kicsit lett dzsuvás mire hazaértünk. Nadrágcsere, majd irány a nagyfiú sulijába, scooterrel. Aztán felszedtük, hazairányultunk, vacsit főztem, megkajáltunk fél5kor a fiúkkal, aztán amikor hazaért Cliff meg Verona akkor ők is ettek. Kb ennyi volt mind a hétfőm.

Feb2 kedd: 8.30kor kezdtem. Nagy nap volt, mert a Natural History Museumba készültünk dinókat kukkolni. Le is szálltunk a Victoria pályaudvarnál, ami tiszta mozgalmas, de nem lesz a kedvencem az tuti. Nincs lift, nincs semmi ami megkönnyítené a babakocsis, netalántán a mozgássérültek metróba jutását. Szóval, mechanikus cipeltem le, meg fel a gyereket kocsistól. De kafa volt mert vagy 10en megkérdezték összesen a nap folyamán, hogy kell-e segítség. Mindannyiszor kedvesen mosolyogtam, miközben közöltem hogy köszi nem, boldogulok. A metrót élvezte André, bár nem nagyon van hozzászokva. Odaérkeztünk jól a múzeumba, leraktam a babakocsit meg a kabátokat a ruhatárba és irány az épület. Kihagytunk jó pár helyet, két okból. 1: van ami engem sem érdekel, és nincs az a pénz hogy én oda bemenjek (pl rovarok) 2: kisgyerekkel csak azt végignézni ami érdekel is fárasztó. Főleg ha ő fárad el. Na szóval csináltam pár képet a gyönyörű épületről…sztem itt kellett volna forgatni a pottereket, sokkal impozánsabb. Megtaláltuk jól a dinókat, jól fotóztam, André közbe meg eltűnt, mert ő már járt itt, és hiába mondtam egy ponton hogy várjon meg, nem. Aztán egy perc múlva felbukkan és mondja hogy menjek utána…megtalálta Rexike mozgó modelljét. Aztán a kihalt hüllők után megnéztük az emlősöket. És megdöbbenten vettem észre, hogy bizony Angliában élt valaha túzok. Bizony, Otis tarda, a mi túzokunk! De aztán eltűntek. Állítólag egy-kettő néha-néha felbukkan valamerre. Királyság. Miután végeztünk ezzel, átmentünk a Science Museumba, ami kb 1 percnyire volt onnan. Itt nem sok engem érdeklő dolgot találtunk, úgyhogy hamar le is léptünk. Irányultunk haza, eső, én spec kimerülten, André detto. Verona itthon volt mire hazaértünk, aztán elment felszedni Ricardot, hazadobta majd megint ment. Én meg vacsit csináltam-melegítettem. Cliff úgy volt hogy fél5re ér haza, majdnem 5 lett mire hazaért. És megint nem égettem oda a kaját és nem morcoltam mint Verona szokott. Hinnye. Aztán kajáltunk, megbeszéltük a napunkat. Ami nekem még mindig furcsa, kaja közbe ennyit pofázni. Jó, én se vagyok éppen csöndesen evős típus, de van amikor nem szeretek kommunikálni evéskor. Itt meg általában olyan vagyok, mert elfáradok vacsira. Aztán szokásos romeltakarítás, Verona közbe beesik, hát adtam neki is kaját, aztán leirányulás, képle és feltöltés. Vicces amúgy, már rájöttem hogy milyen plusz magam által vállalt feladataim vannak, amiket ők is teljesen elfogadnak és megszoktak. Nem vagyok normális :D

Feb3 Szerda: 6.45kor keltem, és 7.05 kor már fenn is voltam az emeleten. Cliff szülinapja volt, azért voltam ilyen nagyon korai. És megszokás szerint reggel bontogatunk. Szóval, odaadtam neki az ajándékot. André közölte is hogy ha, Alex, ahogy meglátta. Ugyanis ő látta mi az, sőt segített is becsomagolni. Neki is állt kicsomagolni. Cliff megköszönte, látszólag tök örült is neki. Aztán elment melóba, majd Verona is. Elvittem Ricardot a sulijába, aztán onnan irány gyalog Peckham. Egy órára hagytam Andrét a bölcsiben. Sírt amikor elmentem, de hamar megnyugodott. A caféban tanulgattam, aztán felszedtem és mentünk az usziba. Hát, André őőőőrült. Hihetetlenül imádja a vizet és nem fél tőle. Egy kicsit se. Lazán beleugrik a mély vízbe, úgy hogy hátratessékel, hogy ne kapjam el. Én meg, hátramentem. Vagyok olyan jó és gyors úszó, hogy elkapjam mielőtt nagyon mélyre merülne így is. André persze élvezte, főleg amikor együtt merültünk. Nekem spec kacsaúsztató volt amúgy ez a medence, ezt azért hozzáfűzném. De iszonyat élveztük mindketten azt az egy órát. Aztán sajna haza kellett irányulni. Már alig várom a következő szerdai pancsit :D 4kor szabadultam, úgyhogy gyorsan lementem a vonat állomáshoz, kicsit szerencsétlenkedtem, megvettem a jegyemet, aztán elmentem a London Bridge-ig. Ott is szerencsétlenkedtem kicsit, aztán elirányultam a Gatwickre. Namármost, természetesen LB-től olyan vonat ment amit útközbe szétszednek, így nem mindegy hogy melyik kocsiba is szállok. De nem úgy van ám kiírva ahogy nekem logikus lenne. Úgyhogy élmény. Késett Merse gépe, ami marha szerencsés volt végül. Mert mire odaértem és vártam 1 percet, pont akkor jött ki. Elvonatoltunk a LB-ig, aztán megkerestük a szállását. Miután ez is megvolt, megnéztük a pub-ot közvetlen a hely alatt. Ittunk is cidert és megterveztük a másnap egy részét, mivel szabadnapos voltam akkor is. Óje.

Feb4 Csütörtök: Reggel elvittem Ricardot suliba, aztán a könyvtár előtt találkozódtam Mersével. Megmutattam neki a könyvtárunkat, aztán lecaplattunk Peckhambe, megvettem az uszijegyet szerdára. Onnan elmentünk a King’s Crossig. Namármost. Tudni kell, hogy a busz mégse ment el odáig, mert úgy döntött, hogy valahol máshol végállomáll. Úgyhogy kissé keveregve néztük meg a St. Pancrast, ahonnan az emeletről is mennek vonatok. Egészen megdöbbentő. Aztán átmentünk a King’s Crossra, ahol nem találtuk a 9 és ¾ vágányt. Sajnos. Elmentünk Camdenbe, nyüzsgő város, esergetett az eső, úgyhogy olyan sokat nem bolyongtunk. Láttunk tök jó pólókat, de végül nem vettünk semmit. Camden után ChinaTown-ba nyüzsögtünk. Megnéztük a Buckingham Palotát, sőt az „esti” dísz-szemlét is volt alkalmunk látni. Alaposan elfáradtunk a sok gyaloglásba, úgyhogy sötétedvén visszairányultunk a szállásra, felszálltunk egy régi típusú buszra, aminek hátul van egy darab ajtaja, vagyis, valami korlátos valami. Tiszta jó volt. Fel akartunk menni a Monumentbe, de ekkor már zárva volt, úgyhogy inkább Baileys-t ittunk a pubba. Ja a lényeg: Merse a peckhami leisure centerben megtalálta a vészjelzőt a mosdóban, a buták a wc-hez lógatták a zsinórt, wc lehúzónak álcázták, és nem is az volt. Engem meg a Buckingham palotánál megtámadott egy galamb. Utálom a galambokat!

Feb5 Péntek: A szállásról indultunk, ugyanis odavittem pár könyvet, amit hazaküldetek. Aztán mentünk a London Dungeon-ba. Először is lefejeztek, aztán fizettük ki a 22.50 fontot. Elég borsos ára van, de teljesen megérte. Eleinte csak egyedül mászkáltunk, de végül csoportba verbuválódva fedeztük fel a horrorisztikus helyet. Ijesztő effektek, mindenféle kínzóeszközök, meg történelmi bemutatók voltak. Például volt egy bíróság ahol bizony elítélték a túrázókat. Meg voltunk Sweeney Todd borbélyüzletében is, aki kedvesen végigsimogatta a hajunkat a pengével. A legvégén meg fel is akasztottak minket, vagyis szabadestünk. Hihetetlenül jó volt! Mármint az egész. Innen kiérve ragyogó napsütés fogadott, úgyhogy kabát nélkül elgyalogoltunk a Tower Bridge-ig, áthaladtunk rajta, majd irány a Tower. Ahol mindent végignéztünk, kivéve valami fuszeklis helyet, ahol külön fizetni kellett volna. Láttuk a koronázási ékszereket, elképesztően szépek. De nekem spec a kedvencem az a Medieval Palace, vagyis I. Edward király lakhelye. Iszonyat jól van megcsinálva. Végigjárva megebédeltünk mi is, meg a sirályok is, akiknek a levegő dobtuk a kaját, és elkapták. Valami ürge meg ott fotózott. Ezek után ráébredtünk, hogy az aznapra szánt programoknak bizony a végére jártunk. Úgyhogy elmentünk a Millenium Bridge-ig, végigmentünk rajta, majd mentünk a Tate Modern-be. Nem megyek oda többet. Rekordidő alatt kijöttünk onnan. Ezután ismét egy kis pihenő, majd irány vissza a Covent Garden Market. Ja ahol voltunk amúgy csütörtökön is és vettünk teát is ott, sebaj. Na, bementünk a Nag’s Head kocsmába, leültünk a bárpulthoz, ittunk Guiness-t, egy ürge eltörte a borospoharának a talpát a székem háttámlájával. Amin jót röhögtünk, aztán inkább elhagytuk a túlzsúfolt bárt. Bolyongtunk a Sohoban, vagy 3 hangszerbolt előtt elmentünk, gyönyörű gitárokkal, és miegymásokkal. Aztán hallgatunk utcai zenét, egy szólógitáros, egy basszeros (5 húros basszusgitárral!) és egy dobos srác, nagyon jó zenét nyomtak, és tök jó volt nézni őket meg hallgatni. Aztán takarodót fújtunk mi is. Ismét lejártuk a lábunkat.

Feb6 Szombat. Az Imperial War Museum előtt találkoztuk, ahova nem mentem be mégegyszer. Innen elmentünk a Westminster hídig, onnan az apátságba. Audio-guide-t szereztünk ingyen és végighallgatuk részletesen az egészet. Jó sok időt elvett ez, de teljesen megérte mert sok dolgot megtudtunk, és szépeket láttunk. Innen elkutyagoltunk a Tate Britainbe, ami jobb mint a testvére. Nézegettünk fesményeket, de megállapítottuk, hogy bizony nekem még mindig az impresszionista szerűek tetszenek, a többi nem igazán. Turner pl nem tetszett. De megtudtuk hogy hogy készítette a képeit. Innen elirányultunk a National History Museumba, ami meg tömve volt. De szó szerint. És mivel fáradtak voltunk, ezért nem mondanám, hogy megnéztük rendesen, az emlősöket igen, és kb ennyi. Mivel a dinóknál kilóméteres sor állt! És nem vicc, tényleg. Innen a Britishbe akartunk volna menni, de mire a Piccadilly-re értünk mégjobban kifáradtunk, úgyhogy a Rainforest Café mellett döntöttünk végül. De persze eltévedtünk, ami ahhoz vezetett, hogy a város japános negyedét találtuk meg. Mindenfelé sushi, japán boltok, japán manga bolt és ilyenek. Bementünk egy boltba, ahol minden termék japán volt. Van amire rá volt ragasztva angolul hogy mi az, van amin nem. Vettünk hát 2 doboz sushit, instant miso levest, meg én felmarkoltam egy valami nassnak néző akármit, meg egy doboz teát (mint a kólásdoboz olyan volt). Fizettünk, aztán megtaláltuk a tömött Rainforest-et. Na kifordultunk gyorsan, és irány pihenni a szállásra. Megettük a finomságokat, megterveztem ismét a másnapot, aztán irány haza.

Feb7 Vasárnap: Utolsó nap a busy hétből. A Tottenham Court Road-on találkoztunk, és elsétáltunk a British Museumba. Hatalmas egy épület! Már kívülről is, hát még akkor belülről. Nem tudom, hogy hány szintje van, de hogy hatalmas az biztos, vannak görögök, egyiptomiak, pulykák (turkey), ázsiai népek, európa, meg minden. Miután egy-két ókori dolgot megcsodáltunk felmentünk az ázsiai részlegre. Hát a kínaiak azok aztán tudnak porcelánkodni! A japán részlegen természetesen szinte minden tizedmásodpercbe kattintgattam a gépet, aztán szereztünk egy map-et maga a múzeumról. És rájöttünk, hogy egy rakás dolgot még nem is láttunk. Pedig elég sok idő telt el. Úgyhogy térképpel a kézbe mentünk végig az egészen. Nem csalás, nem ámítás, az egészen! Képzelhető, hogy mennyire kimerültünk a végére. Főleg az ilyen hétvége után. De British Museum done, úgyhogy szereztünk hot-dogot a múzeum elől, aztán séta, hátha van valahol KFC. Namármost, első ránézésre London belső részén egy darab KFC nincs. Szóval sétáltunk, majd az Elephant & Castle-nél tescoztunk is egyet. Az eső is rákezdett, és egész nap írtó hideg volt. És mivel másnap nekem már meló, így az eddigiekhez képest korán búcsúzódtunk el. Megtudtam, hogy a többiek hol jártak, hogy mikor kezdek másnap, elrámoltam a hatalmas nagy kuplerájt ami a napokban felgyűlt, és kb úgy néztem a következő hetet jelző kockákra a fali naptáron, mint akit akasztani fognak azokon a napokon.