Ezentúl rövidítetten írok, és csak arról a napról amiben történt is valami érdekes. Mivel elég egyformák a hetek, napirend, hetirend van, szal értelmetlen folyton írni mindenről.

Szombaton amikor mentem Okinawa-day fesztiválra. Japán kaja, pia, tradicionális tánc és zenebemutatóval, meg karate bemutatóval. Meg népművészeti cuccokkal. Tök jó volt, jól is éreztem magam nagyon, bár az hogy a fényképezőm összetört kevésbé örültem. De van ez így. Jó későn értem haza, de még maradtam volna, ha nem ért volna véget a dolog. Jövőre is megyek.

Kedden Peckhamben csücsültünk a padon Andréval, miközben ő majszolt valamit. És jön egy ürge, hogy leülhet-e mellénk. Mondom persze, minden más pad el volt foglalva szal. Nekiállunk dumálni az időjárásról, miről másról ugye. Aztán egyszercsak minden átmenet nélkül megkérdezi, hogy szeretném-e ha megcsókolna. Háhogyne, valóban, minden vágyam volt. Közöltem is vele hogy nem igazán, erre nem keseredett ám el, hanem hogy menjek vele a parkba, olyan szépek a parkok és jó idő van, és élvezném. Háhogyne, naná. André ekkor úgy döntött, hogy sürgősen közölnie kell velem valamit, úgyhogy az ürge megkérdezte, hogy ez ki. Kb így. Na nekem meg itt lett elegem az egészből, és mondtam hogy nekünk most mennünk kell, és leléptünk. Ajvé. Mindenhol vannak idióták. 

Szerdán csak annyi extra történt, hogy pancsikoltunk egy kis lábáztatóban. Bikiniben rohangáltam én is, rugdostuk egymásra a vizet Andréval. Tök jól elvoltunk. A többi felnőtt kissé hülyén nézett rám, de hol érdekel az engem.

És kb ennyi.