Ismét írok. Vége van a félévi szünetnek, amit igazából még mindig képtelen vagyok lefordítani. Half termnek hívjuk, 6 hetente van egy hét szünet. És ilyenkor az enyém mindkét gyerek fél napra vagy egészre, Clifftől függően. Hétfőn egész nap múzeumba voltunk, Mus of London. Én már jártam ott egyedül, szóval tudtam hogy hova érdemes menni és ilyenek. Viszonylag sokat magyaráztam Ricardonak, ő ugye érdeklődöbb a kora miatt. Meg gyávább is. Nem mert bemenni a sötétebb helyekre, André gond nélkül bement volna, de kihagytuk őket. Kedden London Eye-ra mentünk, vicces volt. Szerda off voltam, csütörtök park, péntek off. Hétfőn Ricardonak még nem volt sulija, szal elmentünk whippersnappersbe együtt. Na ezt imádta, aztán park, 1oclock club....szal bevettük Cardot a szokásos hétfői programunkba. Aztán meg elmentünk mozizni a srácokkal. Ezután minden vissza a régi kerékvágásba, azzal a különbséggel hogy az óraállítás és az egy hét szünet miatt mindkét gyerek nyúzott és nyafka. Mondjuk én se vagyok a top állapotomba, de én jobban viselem mint ők. Lecsökkent az alvás és kaja szükségletem hálistennek. Jaa igen, egy lényeges dolog. Kedden voltam varrásórán. Tök ingyenes. És marha jó volt. Kb mint egy gyerek úgy vigyorogtam hogy jééé varrok varrógéppel mekkoraaa. pedig emlékeim szerint azért otthon is kipróbáltam, csak épp akkor nem volt tanfolyam-munka hogy varrjak valamit magamnak. Hát, most van. Megvan az elképzelés hogy milyenre akarom, meglátjuk hogy jön össze. Szerdán meg a sima kifőtt tészta összekeverve tonhalpépkonzervvel helyett csináltam ilyen sütős tészta-tonhal-miegymás kaját. Cliff enyhén meglepődött mert nem számított ilyenre. Hát, néha van kedvem dolgokhoz na xD

 Írok, csak hogy jelezzem még élek. De nagyon nincs miről igazából. Vagyis nyilván érdekes lenne mindenkinek az ami nekem nem az. De mivel az én blogom így minden rajtam múlik..háhá. Kb annyi történt mostanság, hogy összeakadtam egy magyar anyukával az egyik nap, tök megörült nekem hogy a környéken lakom és magyar vagyok. merthogy a legközelebbi magyar ismerőse kb 4 órányira lakik. Kellemetlen. Szal valszleg majd összetalálkozunk párszor, de persze pont most ment vissza Mo-ra és majd csak januárba jön vissza. Andréval megvettük a szülinapi ajándékát, ami übermákos dolog volt. Bemegyünk a játékboltba, mondván hogy körülnézek hátha valami van ott, vagy neki megtetszik nagyon és majd visszajövök megvenni. Aha, hát nem így alakult. Ahogy belépünk rohan a rajztáblához ami direkt a gyerekeknek van odarakva hogy ne unják magukat halálra amíg anyuci vásárol. Én meg mondtam neki hogy elmegyek körülnézni. Találtam is neki cuccot, meg is vettem. És ezt észre se vette. Veronáék meg el voltak ájulva, hogy ez igen. Nem kis teljesítmény. Hehe. Amúgy ezen a héten 2 kávén és energiaitalon éltem naponta. Olyan szinten voltam kimerülve, hogy hétfőn éreztem, hogy nekem kell energiaital vagy bealszom sétálás közbe. De kedden volt igazán kirobbanó hatása a dolognak. Olyan szinten rohangáltam a játszótéren és csúszdáztam hintáztam mászókáztam  hogy az valami hihetetlen. André persze iszonyat élvezte, én is mondjuk, bár a szülők körülöttem kicsit csodálkoztak.  Ez van. Csütörtökön is eljátszottam ugyanezt, bár akkor nem az energialöttytől, hanem a hideg elleni védekezésből. Ha az ember rohangál nem fázik ugyebár. Hazafelé meg láthatatlan szörnyek ellen  hadakoztunk a parkban, lábujjhegyen mászkáltunk. Marha jó volt xD Ricardo csütörtökönként fociedzésen van egy órán át a suliban. És azt akarja hogy legyek ott és nézzem. Szal Andréval elmentünk most is. Hiába volt rajtam egy rakat meleg ruha, egy órán át ülni a hidegben..semmit nem értek. Minden tőlem telhetőt megtettem hogy melegen tartsam Andrét, amivel persze a saját hőtartó képességem vesztettem el...hehehe. Majd megfagytam egész éjjel. Péntekre sikerült jól le is betegednem. Veronának is, az alváshiány és a kimerítő meló miatt. Szal elmentünk múzumolni Andréval, majd hazajöttünk mert a fűtött múzeumban vacogtam. Verona nem ment melózni, lefeküdt mert szarul volt. Mi meg lejöttünk a szobámba és videóztunk. Amikor Cliff hazajött csak akkor másztunk ki az ágyamból. Megkajáltunk, majd visszafizettem a repjegy árát, szal most übercsóró vagyok (na nem mintha eddig lett volna mit költenem, mivel ugye spóroltam) de legalább már nem tartozok. Ja és igyekszem heti párszor tanítani a gyereket...rendesen szinezni, számolni, sőt írni is tanulgat...rajzolja ugye a betűket. Jövőhéten 3 éves lesz, hihetetlen.

Na remélem most mindenki heppi hogy írtam sokat a semmiről ami történik velem

  Na, mivel már többen jelezték hogy nem írtam újat, most írok. De nincs miről igazán. De ezúton idézném egy korábbi bejegyzésem részletét: "Ezentúl rövidítetten írok, és csak arról a napról amiben történt is valami érdekes. Mivel elég egyformák a hetek, napirend, hetirend van, szal értelmetlen folyton írni mindenről."

Igen, kb ennyi van. Hétfő whippersnapers, park, kedd kitalálok valamit, szerda könyvtár park, csütörtök kitalálok valamit, péntek vagy szabad vagy nem ha nem akkor Horniman vagy zenés-táncos izé a gyereknek. Hétvégék rövidek és túl sok mindennel kéne foglalkoznom. Ennyi.

Majd ha összerendezem magam és a millió dolgomat és épp nem kapok idegrohamot valami miatt (mint jelen pillanatban is ritkaszar kedvem van) akkor majd fogok írni részletesebben.

Tessék türelemmel lenni

 Hát, visszatértem. És még mindig háttal kezdek mondatot. Hehe, van ami nem változik. A nyárról nem elmélkedek, nem ide tartozik a dolog. Az idefelé út nagyon eseménydús volt. Főleg mert egy órával későbbre rakták a gép indulást. És erről állítólag küldtek nekem e-mailt (azóta se találtam meg, se a spamba se sehol). Ebbe az a pláne hogy a reptérről buszt foglaltattam a városba. Namármost, ha a gép 19.30ra ér be, a busz 20.00kor indul, és még át kell menni az útlevél vizsgálaton, a csomagot össze kell szedni és még meg is kell találni hogy honnan megy a busz, akkor elérhető-e a busz? A helyes válasz: nem. Az út egyébként a szokásos volt. Spec amikor épp nem aludtam akkor untam magam. Hogy bírnám én ki azt a több órás repcsiutat Kanadába vagy Japánba ha a Londonival is bajom van? Kényelmetlen a fotel ha ülnek mellettem nemtok elfeküdni és felhőhegyek mindenhol. Booooooring. Mellesleg, 19.15re már leszálltunk, a csomagot is rekord idő alatt felvehettük, a vizsgálat is gyorsan ment, így háromnegyedkor már a buszmegállóba álltam. A busz út...na vicces volt. Vaksötétben a városban, és egy rakás dolgot felfedeztem. Pl hogy hol van a Sherlock Holmes múzeum, hogy van hivatalos Beatles bolt (a múzeum mellett spec. Ja és Baker streeten mert el fogom felejteni ezt az infót). Hogy van egy böszmenagy Primark a Marble Archnál (oda el kell majd menni ha épp nem a csőd szélén fogok állni). A Victoriát átépítik, máshol van a buszmegálló, a Lordship Lane-t detto, nem áll meg a busz nálunk, de jófej volt a sofőr szólt a könyvtárnál amikor nekiálltam pakolni a csomagot és rájött hogy én a kövinél akarnék leszállni. Közbe rájöttem hogy az ezüst bokaláncom nem vettem le és úgy mentem át a fémdetektoros kapunál. Tapasztalat: a vékony ezüst lánc nem fém. Ha valakin baseball sapi van, az angol határellenőrök nem ismerik fel, levetetik a sapit. És otthonhagytam pár dolgot amit el akartam hozni, de azt hittem hogy itt van. Hát, itt nincs. De otthon se láttam. Ejnye.

Úgy tűnik hogy örülnek nekem itt, a fiúk teszik az agyukat rendesen. Ricardo már nagyfiú, elsős. Ja igen, kiderült hogy szept 2án kezdődik a sulija, de Verona azt hitte hogy 6, ezért már 2x volt suliba mire én visszajöttem. Hopsz, ő hibájuk. Nőttek mindketten amúgy. André viszont aggaszt. Sokkal szebben beszélt amikor hazamentem. Tisztábban ejtette ki a dolgokat, most szörnyen pöszének hangzik. Vagy nemtom. És eddig még komolyan nem balhéztak össze. Óje. Viszont, nehéz hetem lesz, és nem lesz szabim októberben. De lesz februárban. Ja és a repjegyek siralmasan drágák. Karácsonyra 230,45 font. Király. Most lógok ennyivel Clifféknek. 

 Na, mivel csináltam egy ilyet 1 hónap után is, talán épp itt az ideje csinálni egyet, mivel sok víz lefolyt azóta a Dunán, meg a Temzén. Szal kezdjük a ki hogy viszonyullal.

family hozzám:

           gyerekek: érezhetően ragaszkodnak hozzám és szeretnek. Ha hétvégén nem látnak akkor kérdezik, hogy hol vagyok. Néha azt is hogy hova megyek és miért. Örülnek ha visszajövök. Andreastól rendszeresen kapok öleléseket, holott nem szeret annyira ölelkezni. Néha Ricardo is megölel. Egész jól szót fogadnak nekem és örülnek annak, hogy visszajövök szeptemberben.

            Szülők: nehezebb megmondani, mert ugye már felnőtt angolok, de ők is kedvelnek. Cliff mindig érdeklődést tanusít az iránt amit mesélek, és lelkesen elmeséli, hogy milyen napja volt néha kérdezés nélkül is. Veronával képlékenyebb a viszony attól függően, hogy mennyire fáradt. Ha nagyon kimerült gyakran érzem úgy hogy nincs megelégedve velem, és ilyenek, bár Cliff gyakran jelzi, hogy jó munkát végzek.

Én hozzájuk: Rapszodikus. Szeretem a gyerekeket, de van hogy nagyon fáraszt a hisztijük. Nem tudnám megmondani, hogy melyikük a kedvencem, mindketten mások és más dolgok miatt szeretem illetve nem szeretem őket. De az biztos, hogy jobban szeretek csak 3-asban lenni velük, mintha valamelyik szülő is ott van. Ha csak Cliff van jelen az még egész tűrhető. Mellesleg őt jobban bírom mint Veronát. Cliff reagál, érdeklődést tanusít, még ha fáradt is. Verona szinte folyton telefonál, vagy pötyög. Ha van valami halaszthatatlan melója otthon, akkor az utolsó pillanatban intézi el, idegesen. Mert addig phone + pc. És nincs türelme a gyerekekhez. Érezhetően várja mikor lesz már ágybafektetés, vagy mikor lesz már egyedül felnőtekkel. Nem igazán szeretem a suli utáni időszakot Cliff hazajöveteléig ha Verona itthon van.

Anglia: teljesen nyugis itt az élet. Nem aggódik senki se azon, hogy be tudják-e fizetni a számlákat, meg mi lesz. Valahogy megoldódik. A gazdasági válság hatott rájuk is, kevesebbet költenek és nem értelmetlen kacatokra. Normál esetben rengeteg felesleges dolgot vennének amúgy. A fizetések és az árak racionálisak, a mgélhetés biztosított. Valahogy nyugalom és biztonság van. Már rég nem a hazai árakhoz viszonyítom, hogy valami megéri-e vagy sem.

Amit szeretek: ahogy jó idő van mindenki megy csövezni és napozni a parkokba minden aggodalom nélkül. Úgyse foglalkozik senki se azzal, hogy ők hol és mit csinálnak és miben. A közlekedést, a rádióműsorokat. A mozit. A sokszínűséget. És a „nem az én dolgom” hozzáállást. 

Amit nem: messze van a családom és a barátaim. Ha magyarokba futok bele a városban és bunkóskodnak mindenen. Ez mondjuk a németekben is irritál, de legalább nem értem, hogy mit mondanak. Néha az angolok hűvösségét.

 Szerdán jó korán keltem, mert sulikirándulás volt, és Verona meg André már kedd este elhúztak a nagyszülőhöz a tengerpartra. Cliff meg nem áll a helyzet magaslatán ha pakolásról van szó. Pakolhattam át a gyerek táskáját, hogy bele is férjen minden, és ne is legyen túl nehéz. Aztán jóval korábban mentünk a suliba, majd fel a buszra. Ricardo-n kívül figyelnem kellett egy másik srácra is, szerencsére már ismertem a kölyköt. A buszon a fiúk egymás mellé ültek, én meg mögéjük telepedtem le. Az egyik kislány apukájával dumáltam végig a 2 órás utat. Odaérve a gyerekek full bezsöngtak, tengerpart úúú. A másik kölyök közölte hogy neki wc-re kell mennie, így cipeltem magammal Ricardot, mivel együtt kellett menni mindenhova :/ Aztán leirányultunk a tengerpartra, irány a víz, tapcsikolás benne, max térdig. Fogtunk pár jellyfisht (az a félkör alakú, és sok csáp jön ki belőle és a csápja úgy csíp mint állat ha hozzáérnek, ja és puha az egész.). Rém undorítóak szerintem. Meg néztük a rockpool-t...visszahúzódik a tenger és hátramarad a sok kagyló meg miegymás. Rákot is fogtunk spec, tiszta király volt. Aztán ebéd a tengerparton (na nem mintha a gyerekek hűdeképesek lettek volna egy helybe ülve enni), aztán irány vissza tapicskolni a vízbe. Majd irány haza, ismét 2 óra út. Ez mókásra sikerült, mert már hazaút előtt Ricardonak vérezni kezdett az orra. Ja igen, ha túl meleg van és ő sokat rohangál (és igen, sokat szokott) akkor elkezd vérezni az orra. De nem ám lightos-an, fenét, ömlik belőle a vér. Én meg majd elájultam miközbe nyomtam a kezébe a zsepit. De hamar elállt és felmásztunk a buszra. Ahogy elindultunk ismét ömleni kezd az orra vére, kb 10 papírtörlő kockát használt el, mire abbamaradt. Na ekkor tényleg majdnem elájultam. A mellettem ülő apuka tök készültségben volt hogy elkapjon, de végül megoldottam úgy hogy leültem és próbáltam lenyugtatni magam. És nem nagyon nézni a sok vért. Na mindegy. A kirándulás amúgy marha jó volt, rosszabbra számítottam. A tengerpart meg...wonderful.

Csütörtökön meg jól otthon maradtunk, mivel hulla voltam és egész héten koránkelés rlz. A kertbe voltunk tök sokat, meg este nekiálltam pakolni, hogy aztán egy óra totál minden szétszórása után félbehagyjam. Utálok pakolni na.

Pénteken (ma), délelőtt Andréval voltam, ismét kert. Aztán meg folytattam a pakolást, és tulképp amit be tudtam pakolni az be van. A gondom inkább az ittmaradókkal van, mivel most nem hagyok itt bőröndöt. De majd megoldom valahogy rendesen azt is. Este lesz előadás a suli utáni foglalkozáson, aztán megyünk pizzázni (elbúcsúznak tőlem). És mint kiderült azt hitték hogy én holnap utazok. Mekkora jó hogy mondtam is és le is van írva a naptárba hogy vasárnap xD

 Ezentúl rövidítetten írok, és csak arról a napról amiben történt is valami érdekes. Mivel elég egyformák a hetek, napirend, hetirend van, szal értelmetlen folyton írni mindenről.

Szombaton amikor mentem Okinawa-day fesztiválra. Japán kaja, pia, tradicionális tánc és zenebemutatóval, meg karate bemutatóval. Meg népművészeti cuccokkal. Tök jó volt, jól is éreztem magam nagyon, bár az hogy a fényképezőm összetört kevésbé örültem. De van ez így. Jó későn értem haza, de még maradtam volna, ha nem ért volna véget a dolog. Jövőre is megyek.

Kedden Peckhamben csücsültünk a padon Andréval, miközben ő majszolt valamit. És jön egy ürge, hogy leülhet-e mellénk. Mondom persze, minden más pad el volt foglalva szal. Nekiállunk dumálni az időjárásról, miről másról ugye. Aztán egyszercsak minden átmenet nélkül megkérdezi, hogy szeretném-e ha megcsókolna. Háhogyne, valóban, minden vágyam volt. Közöltem is vele hogy nem igazán, erre nem keseredett ám el, hanem hogy menjek vele a parkba, olyan szépek a parkok és jó idő van, és élvezném. Háhogyne, naná. André ekkor úgy döntött, hogy sürgősen közölnie kell velem valamit, úgyhogy az ürge megkérdezte, hogy ez ki. Kb így. Na nekem meg itt lett elegem az egészből, és mondtam hogy nekünk most mennünk kell, és leléptünk. Ajvé. Mindenhol vannak idióták. 

Szerdán csak annyi extra történt, hogy pancsikoltunk egy kis lábáztatóban. Bikiniben rohangáltam én is, rugdostuk egymásra a vizet Andréval. Tök jól elvoltunk. A többi felnőtt kissé hülyén nézett rám, de hol érdekel az engem.

És kb ennyi.

 Hétfőn főzőcskéztünk, valami fogalmam sincs hogy mit. Nem volt rossz, bár én szörnyen untam magam. Utána parkba mentünk, csöveztünk a fűbe, szokásos. A fiúkkal együtt ettem, Verona megvárta Cliffet, és utána mehettem volna amerre láttam. Vicces, egész nap kint voltam, naná hogy semmi kedvem nem volt menni semerre se.

Kedden a gyerekmegőrzőbe volt André, meg utána a soft-playbe voltunk. Majd irány a park. Fő a változatosság. Este jöttek Verona huga meg a lánya, szal nem aludtam sokat, sajna.

Szerdán ugye itt voltak, ami nem kissé nehezítette meg a reggelt, ja és kelhettem végül korábban, mert Veronának meetingje volt. Kapásból ordítozásra mentem fel, majd Verona elment, és minden gond nélkül Ricardo átöltözött, mentünk fogat mosni majd irány a suli. Jé de érdekes. Andréval mentünk whippersnappersbe, majd utána parkba. Majd a focicsapatba. Na az vicces volt. Én spec semmit se csináltam, André figyelt Coach Darius minden szavára, és tette amit mondtak neki. Messze a legjobb volt az egész kis csapatban egyébként. Majd hazajöttünk és a tv előtt kajáltunk 4en, mert Anglia játszott. Nem kissé van szurkolás amúgy. A sulik korábban bezárnak ha a hazai csapat játszik, illetve tv-n nézhetik az osztályban a gyerekek a meccs kezdetét meg ilyenek.

Csütörtökön voltunk a könyvtárba, majd megint a parkba. Fetrengtünk és játszótereztünk. Most már nem kicsit tudnék aludni a parkban fekve.

Pénteken off voltam. Reggel jött Verona egyik barátnője, folyton elfelejtem az ő nevét, de dumáltunk már párszor. Na mindegy. Hallottam ahogy az emeleten szóba kerülök, miszerint Verona a pénteket is igyekszik off-ba adni, mert annyira sokat dolgozok hétköznap. Nem tudom, hogy az előző au-pair akkor mi a fenét csinált hétköznap, szerintem ez nem valami hűdesok. Sokkal jobb is lehetne. Na mindegy. Aztán mentem a parkba, napozni. Sikeresen bealudtam, így nem kissé égettem le a hátamat. Áu. Majd hazajöttem, golfoztam Andréval, bár inkább floor-ball szerű volt. Aztán könyvet olvastunk, Dr. Seuss féléket, amik szép rímesek, és nem kissé nyelvcsavaróak. Egy kis rövid idézet az egyikből (Fox in socks)

Through three cheese trees three free fleas flew.
While these fleas flew, freezy breeze blew.
Freezy breeze made these three trees freeze.
Freezy trees made these trees' cheese freeze.
That's what made these three free fleas sneeze.

Gyorsan olvasva gyötrelem xD

 Kezdjük a vasárnappal, vidámparkba voltunk Nikivel. Vicces volt, elég kisgyerekcentrikus búcsú cucc volt az egész. Szereztem vattacukrot (candy stick), és valami borzalmas íze volt. Mint a cukros üveggyapot. Bár üveggyapotot még nem ettem, de érintettem már meg, szal arra emlékeztett. Ezek után felmentünk a kastélyba, hogy lecsússzunk egy szőnyegen. Egész addig király volt amíg fel nem értünk, és úristen de magasan vagyunk. És úristen innen lecsúszni, mi van ha kiesünk? Leraktam a szőnyeget a csúszdára, a srác fogta amíg fel nem ültem. Na ezzel volt némi gondom, mert úristen ez de csúszik. Persze közöltem is, és persze röhögött is rajta a srác. Aztán elengedtem és vííí. Tökjó volt. Aztán mentünk egy ilyen hintázós hajós dologra, ha már Niki rávett, hogy csússzunk akkor olyanon is legyünk. Na remek 90 fokba felmentünk és nem volt semmi. Becsuktam a szemem, mert úgy sokkal jobb az ilyen gravitációs cucc nekem. Kissé remegő lábakkal másztam le, és Niki közölte ezerszer, hogy utál. J

Hétfőn Peckhambe voltunk, André egy órát a gyerekmegőrzőbe töltött, én meg a kávézóba csücsültem, mint mindig. Aztán elmentünk az egy órás klubba, ha már Peckham ugye. Jó volt, élvezte én kevésbé. Igyekeztem jól kipihenni magam előre a másnap miatt. Délután felszedtük Ricardot majd elmentünk a játszótérre, mert Verona 3 nap egymás után éjszakázott és mint a mosott szar olyan volt már reggel. És ezek után melózott és 2ig ágyba se került, szal gondoltam majd hazaérünk 5 után és addig is tud aludni. Na félálomba volt mire hazaértünk, Cliff átvállalta a gyerekek lefektetését én meg vacsit adtam mindenkinek. Jó későn végeztem.

Kedden elmentünk a Goose Green-re, na ott még nem voltam, de a játszóteret építik át, és majd tök jó lesz, de ami most elérhető az spec elég vacak. Szóval gyorsan átmentünk a Peckham Rye parkba, és ott játszottunk. Este hullafáradtan mentem bébisintérkedni Susanékhoz. Ez úgy telt mint mindig, eseménytelenül. Bár a filmet amit akartam nem bírtam végignézni, először azért nem tudtam rá figyelni mert beszélgettem, utána meg azért nem mert ideges voltam, utána meg már nem kezdem el, mert nem bírom végignézni úgyse. A taxis aki hazahozott úgy vezetett mint valami őrült. Komolyan attól féltem, hogy oszlopnak ütközünk vagy valami ilyesmi. De egy fonttal olcsóbbért megúsztam az utat végül. Éjfélre már ágyba kerültem, szal ajvé.

Szerdán délelőtt elmentünk a Whippersnappers-be, amit André imád. Én is nagyon bírom, de hulla fáradtan kevésbé tudtam koncentrálni. Penny meg Christian (asszem így kell leírni a nevét) régi ismerősként üdvözöltek minket. Utána meg dumáltam a főszervező nővel, hogy betelt a Little Kickers (foci kicsiknek…tökjó xD) és hogy ejnye, ő meg beszúrt minket a listára, szóval hehe. Ezek után mentünk a közeli parkba (Ruskin) és láttunk egy helikoptert a földön. Én iszonyat fáradt voltam, úgyhogy először kajáltunk, ami rossz döntés volt mert még be se fejeztük az evést de a helikopcsi már felszállt. André meg hisztizett. Ezek után mentünk a játszótérre, ahol hálistennek eljátszott egyedül, én meg a vastag pulcsimba és alatta egy vékonyabb pulcsiba és vastag fekete nadrágban majd megfagytam, míg mindenki máson nyári ruha volt. Hazaértünk majd nekiálltam takarítani, majd felszedtem Ricardo-t majd ettünk, és korán lefeküdtem aludni.

Csütörtökön off voltam, ennek örömére korán már visításra keltem fel. Szóval felkeltem, vasaltam, befejeztem a takarítást, majd elmentem a parkba napozni meg olvasni. Meg majdnem elaludni. Ezt odahaza is rendszeresítem, parkba megyek (izé zöldbe) elheverek és alszom. Aztán elmentem egy bárba vagy mibe, ahol már voltam 2x, vacsorázni. Gondoltam itt az ideje hogy valami étteremfílinget csináljak, szal kafa volt. Kiszolgáltak, kértem teát a kaja mellé. A csaj kihozta a cuccokat, majd mondta, hogy mindjárt hozza a cukrot is. Kétszer voltam eddig és megjegyezték hogy én cukorral iszom a teát. Nyilván sok cukros-teás vendégük lehet xD És vigyorgott ezerrel, mert megköszöntem mindent folyton. Udvarias gyerek vok én. Aztán hazajöttem épp belefutottam Barbara-ba, akit nagyon bírok. Közölte hogy Oh hello miss sunshine. Mert rövidnaciba, topba voltam és szép napsütötte a karom meg az arcom. Már csak a többi részem kéne hozzábarnítani lol xD

Pénteken melóztam, elmentünk a homokozóhoz, és ott építettünk 4 homokvárat. Vittük a municíót játékokból, szóval elvolt ott a gyerek. Aztán megebédeltünk, majd bementünk a múzeumba mert hideg volt. Szinte üres volt, aminek nagyon örültünk. Aztán hazamentünk, mesét néztem Andréval, hogy ne aludjon be, végigdumáltam az egészet szinte. Aztán Ricardo hazajött a foglalkozásáról, ettünk, majd Verona elment melózni. Én meg nekiálltam filmezni. Éjfélig kb. Volt 3 filmem a gépen, megnéztem kettőt egymás utánban. A homokozónál láttam egy embert, aki pontosan úgy nézett ki, mint Nagypapa amikor tizenéves voltam. Ettől kissé szomorkás lett a hangulatom, és ez kitart máma is. Kispál és a Borz

Ma görkoriztom, és folytattam a filmezést. Meg olvastam egy csomót és filmeztem. Jó program.

 Hétfőn Ricardo-nak még mindig szünete volt, Verona viszont melózott a lakásban, szal elvittem a két gyereket a Ruskin-parkba. Nagy játszótér, szal elvoltunk ott órákig. A gyerekek játszottak, én meg untam magam. Jó volt xD Ja meg mindkét gyerek allergiás valami gazra, Verona meg kitalálta, hogy adjak nekik rá gyógyszert, fél óránként. Előtte és utána negyed órával nem ehetnek-ihatnak. Magamban kissé elcsodálkoztam, hogy és ezt mégis hogy kéne kiviteleznem? Nem esznek és isznak reggel 9től délután 4ig? Szóval sejthető, hogy amikor épp nem kaja-szünet volt akkor kapták a vackot. Cliff nem jött haza este, vagyis késő éjjel jött haza. Verona tök jól otthon volt egész nap, aztán miután hazaérünk kérdezi tőlem, hogy na és mit eszünk vacsira. Enyhén ledöbbentem, egyrészt mert ő is ott volt amikor Cliff mondta, hogy van egy rakás maradék vasárnapról, azt simán meg tudjuk enni. Másrészt meg nekem kéne a vacsiról is gondoskodnom miután ő egész nap otthon volt? Mindegy, megmelegítettem a kaját és ettünk. Eltakarítottam a romokat, aztánnem volt kedvem otthon maradni. Úgyhogy fogtam a görkorim és kimásztam a parkba. Nem bizonyult jó döntésnek, a kerékcsere óta kissé fura a korim, még nem kopott úgy le. De sebaj. Kedden én vittem Cardo-t suliba, Verona szedte fel. Mi meg elmentünk peckham-ba Andréval. Legyalogoltunk, meg vissza. Elég nagy táv ez egy 2,5 éves gyereknek, de jól bírta. Szerdán Verona melózott egész nap, én korán kezdtem, és a whippersnappers után otthon maradtunk. Vasaltam, takarítottam. Csütörtökön úgy volt, hogy Verona viszi Cardo-t suliba, de végül nekem kellett. Aztán hazajöttem, felszedtem a táskát és a kisebbiket majd mentünk könyvtárba. Belefutottunk Willow-ékba, akinek nagyon örültünk. Aztán irány a 1 órás club Peckhamben. És full kimerültség. Pénteken délelőtt off voltam, délbe kellett kezdenem és délután elmenni valahova Andréval, mert Verona éjszakázott. Elmentünk az Imperial War Museum-ba, meg a játszótérre ott. Mivel Ricardo stage coach-ozott, így gondoltam hazaérünk 5-re, addig se kell otthon lennem és Veronával társalogni. Az amúgy se ment volna valami jól. Ő is feszült volt a héten és ingerült, meg én is. Éljen a front. Na mindegy, hazaértünk 5re, Verona telefonon lógott, Cliff hazaért gyorsan elhadarta hogy Verona nem mondta hogy a gyerekek ezt esznek és ugye nem bánom megcsinálni. Gyűlölöm ezt a kérdést. Aztán elvitte Andrét és felszedte Ricardot. Én megcsináltam a gyerekek kajáját majd tétlenül álltam mert lövésem se volt hogy mi mit fogunk enni. Verona meg még mindig telefonon lógott. Aztán befejezte, lejött és gyorsan nekiállt csinálni valamit miközbe motyogta hogy nemsokára indulnia kell. Aztán megkajáltunk, elmosogattam, Verona elment melózni én meg lemásztam a szobámba. Szombaton tulajdonképpen a nap nagy részét átaludtam. Felkeltem reggel, befejeztem a könyvet amit olvastam, kicsit rámoltam a szobában, majd visszafeküdtem aludni. És estefelé keltem fel. Hogy aztán felmenjek kicsit csevegjek majd visszajöjjek csevegni és aludni megint. Ma meg vidámparkolunk Nikivel. Ajvé xD

 Újabb hét, újabb bejegyzés. A vasárnapi bébiszitt ugyanolyan eseménytelen volt, mint mindig. A hétfőmre meg full nem emlékszem. Off voltam ez tuti. Kedden délelőtt melóztam, elmentünk a gyerekekkel a Dulwich parkba, és mázlinkra csak 11 körül kezdett esni úgy igazán. Jól érezték magukat, mondhatni én is élveztem a dolgot. Mondhatni. Ricardo fantasztikusan jól viselkedett, csodálkoztam is rajta nagyon. Szerdán off voltam, de ugyanúgy reggel fel kellett mennem, és ki kellett vasalnom a gyerekruhát, na meg Cliff ingjeit, mert kérdezte, hogy ugye nem bánom és kivasalom azokat is. Erre igazából csak egyféle választ lehet adni, utálom is ezt a kérdést rendesen. Aztán még takarítottam is, és remekül el is ment a napom. Kedden este mondták, hogy ja szerdán bébiszittelnem kéne, mert elmennek megünnepelni Verona szülinapját (ami májusba volt, de akkor nem jutott rá elég idő). Ez eddig okés. De aztán nekem szerdán vacsoránál Cliff kitalálta, hogy majd én ágybarakom a gyerekeket és akkor nem kell loholniuk a moziba. Ajvé. Együtt fürödtek, aztán Andrét kiszedtem, mese, kis ének, és otthagytam, hogy na kiszedem a bátyját a kádból, majd később visszanézek és próbáljon aludni. Cardo is kimászott a kádból, egy kis plusz idő után, olvastam neki is és egy rögtönzött éneket összedobtunk, majd magára hagytam őt is. Fél-fél óra volt mellesleg a mese és ének. Mire befejeztem Ricardot André már aludt. Lementem, eltakarítottam a romokat amit a szülők lazán otthagytak, majd fél óra múlva felmentem és Ricardo is aludt már. Az égadta világon semmi gond nem volt a lefektetéssel. Aztán bámultam a tv-t, amíg haza nem jöttek. Csütörtökön szintén délelőtt voltam. És Verona full feldobódott attól, hogy semmi gond nem volt a fektetéssel és elvoltak Cliffel. Mondta is, hogy na majd szeptembertől havonta rendszeresítünk ilyet. Cliff nem volt feldobva az ötlettől, amin jót kuncogtam magamban. Elvittem a gyerekeket a Bel-Air parkba, Ricardo tök élvezte, ismét jófiú volt nagyon. Majd haza, ebéd és ők mentek valahova, én meg gondoltam egyet és a nyakamba kaptam a várost. Vettem teát megrendelésre nyárra, meg két sárkány-papírcuccot is a gyerkeknek. Na ennek full örültek. Pénteken állatkert volt beütemezve. Ennek örömére 7kor keltem, összekészülődtem, fél9kor elindultunk itthonról, én, a két gyerek, Auntie Sylvia, babakocsi, benne két scooter (ez utóbbi nem került használásra szal éjjen hogy cipeltem). Kemény 2 óra alatt oda is értünk, megnéztünk pár dolgot, majd féldélbe leültünk enni. Kissé aggódtunk Sylvia-val, merthogy 1kor haza kellett volna indulnunk, hogy Cardo mehessen a szokásos pénteki foglalkozására. Úgyhogy felhívtuk Cliff-t és engedélyt kértünk kihagyni azt a szart és rendesen bejárni az állatkertet. Ugyanis ebédig szinte semmit sem láttunk, és ebéd után kellett volna elindulnunk haza. Engedélyt megkaptuk, szal módszersen bejártuk az egészet. Dög meleg volt, úgyhogy shoppingoltunk pár italt, Cardonak venni kellett másik baseball sapit, mert a metróban a huzat lefújta és a sinek közé repült. De iszonyat élvezték a gyerekek az állatkertet. Nagyon jól meg van csinálva amúgy. Bementünk rusnya bogarakat nézni, ami csak azért volt érdekes, mert vannak a környezetbe épülő dögök, amiket senki sem vett észre. Én meg odamentem és pár másodperc múlva kiszűrtem a kommandozó dolgot. Szal mindenkinek megmutattam. Hiába, szakmai ártalom. Marha jól elbeszélgettem Sylvia-val, aki angol tanár Oxfordban, szal kissé féltem vele beszélni. A túránk végeztével elvittük a gyerekeket a Recycle Center-be. Ez azért mókás, mert néztük a térképet, és ugye mi simán elolvastuk, hogy Gift Shop, de nem akartuk, hogy a gyerekek tudják, hogy van lóvé amit elkölthetnek mielőtt hazamegyünk, mert totál bepörögtek volna tőle. Úgyhogy elneveztük Recycle Centernek. Jót hülyültünk, hogy majd újrahasznosítjuk a két gyereket egy dobozzá, meg a babakocsit, meg mindent, belerakjuk a zsebünkbe és könnyen hazajutunk. A shoppingolás is remekül ment, nagyon jól viselkedtek a gyerekek. Aztán elindultunk haza, Ricardo már nagyon fáradt volt, úgyhogy megpihentünk útközben egy csöppet. A buszon meg müzliszeletet kellett adnom Andrénak, hogy ne aludjon el. Sylvia csodálkozott, hogy egyrészt megértem amit André mond általában, hogy mennyire jól viszonyulnak hozzám, és hogy lazán felkapom a babakocsit és cipelem le a metrólépcsőn segítség nélkül (ősz óta volt időm hozzászokni), ja meg hogy észrevettem hogy André készül elaludni. Sikeresen hazaértünk fél7re. Akkor még kaját csináltam magamnak, megettem, elmosogattunk, elintegettem őket Cliffel együtt, mert Verona a két gyerek meg Sylvia mentek Staffordba a szülőkhöz. Aztán irány a tus a fárasztó hosszú és marha meleg nap után

 Hétfőn hosszú napunk volt. Elmentünk Peckhambe és onnan a Burgess parkba, cirka 2-3 órás séta mellesleg. És túl meleg volt. Szal a parkba eldöglöttünk, én feltűrtem a gatyám szárát meg a pólóm is felhúztam egy kissé, így elvoltunk 1 órát és megfogott a nap. Sokkal erősebb itt a sugárzás, a karom nagyon szép színű, szal majd mehetek ki a parkba napozni valamikor. De jó is lesz. Este találkoztam Satokoval, a japán csajszival. Jól eldumáltunk, és dög fáradtak voltunk mindketten. Szal haza, és alvás.

Kedden úgy volt, hogy találkozunk Willowékkal a parkban, de végül nem sikerült, mert modelkedik a kislány és nem értek vissza időben. Úgyhogy majd csütörtökön. Volt nálunk délelőtt a vízvezetékszerelő, mert lyukas az eresz és a kert el volt árasztva vízzel egy csomószor. Megcsinálta (125 fontért), szal most jó. Az eddigi hidegvíz-nyomás azonban a felére csökkent, ami szörnyen irritáló. Este majd megfagytam, amin kissé meglepődtem. Egész nap köhögtem mint állat, hála a valamilyen pollen-nek amire allergiás vagyok. De segáz.

Szerdán fél-off voltam. Reggel vigyáztam Andréra amíg Verona suliba vitte Cardot, aztán kiporszívóztam és takarítottam az egész lakást, Verona megcsinálta a fürdőt és a szobájukat, aztán elmentek, aztán én is. Nyitottam egy bankszámlát, cirka 1 órámba telt. Egy hangulatos kis irodába leültetett a fószer, és mialatt a gép a saját kis tempójába csinálta a dolgokat dumáltunk mindenféléről. Tiszta jól eldumáltunk. Magyarországon ilyen azé nincs. A végén még szeretni fogok bankba járni? Na mindegy, 2 héten belül küldik a bankkártyámat, szal majd könnyebben tudok repcsijegyet foglalni vagy neten vásárolni (már ha akarnék) amíg idekint vagyok. Ajvé. Aztán hazaértem, megebédeltem (2kor), Andréra vigyáztam amíg Verona felszedte Ricardot és az egyik haverját. Aztán 3 fiú randalírozott a lakásba, én vasaltam és szemmel tartottam őket a kertben. Aztán kaja, majd nekiálltam kereket cserélni a görkorimon, a bal oldaliakat a jobbra, és fordítva, hogy egyenletesen kopjanak. Vasárnap a parkban összeakadtam egy bladező párral és ők javasolták. Meg még egy rakás jó dolgot. Óje.

Csütörtökön hosszú nap, reggel 7.15től. Délelőtt festettünk, az ujjunkkal. Vicces volt, már a jelek szerint André még soha a büdös életben nem festett az ujjaival. Úgyhogy jól összefestékeztem magam, hogy megmutassam neki, csak csinálja nyugodtan, szabadon. Majd lemossuk. Elvolt mint a befőtt ezzel. Délután mentünk megint a Peckham Rye parkba, de ismét nem találkoztunk Willowékkal. Én meg már full fáradt voltam. Aztán hazamentünk, felszedtük Ricardot, ki nem állhatom a tanárját… Aztán vacsi és kb ennyi.

Pénteken ismét fél-off nap. De most inkább negyed-off lett belőle. Reggel 8.15től 10.30ig vigyáztam Andréra, mert Veronának dolga akadt, aztán irány a park, görkori megint. Utálok táskával a hátamon korizni, bár lényegesebben jobban megy úgy is, mint először. De akkor is utálok. Nekiálltam koszorút tanulni, ami egy írtó jó kanyarodási forma, és marhára örültem akkor meg is tudtam csinálni. Mellesleg, nem bonyolult, csak megfelelő egyensúly kell hozzá. Ugrottam is párszor, esés nélkül. Mekkora jó ha az ember találkozik korisokkal a parkban és lehet tőlük tanulni xD Este, vagyis délután 3tól vigyáztam Andréra ismét cirka fél5ig. De nem jöttem le, mert Verona elment felszedni Ricardot 5től és hazaértek 6 előtt. Aztán vacsi, Cliff nélkül. Jó kis vacsi lett belőle, Verona ingerült és hulla fáradt, nekem nincs kedvem beszélgetni, a fiúk full tele vannak energiával. Ami André miatt bajos. Én bezzeg kifárasztom rendesen, de ha Veronával van akkor nem nagyon meríti ki magát.

Más: megjött a nyelvvizsga bizonyítványom! És a bankkártyám. A pin kódot meg később küldik postán. Milyen okos! Amúgy, idekint a posta full megbízható. Nyugodtan elküldheted simán akár az útleveled is, nem veszik el, meg semmi (simán= ajánlott és tértivevény nélkül). Meglepődtem, hogy itt ajándékokat, sőt bankjegyeket is postáznak. Vagy ékszert, vagy akármit. Van hova fejlődni a magyar postának azt hiszem.

Lesz most 3 nap offom, ebből két éjjel itthon se leszek. Egy bébiszittelés, egy buli. Ajvé, utána meg nehéz hét (suliszünet ugyanis). Há-há-há

 Ma ütköztem Nikivel, vagyis elmentem oda ahol ő sintérkedik. Tiszta jó nagy ház, a konyha valami elképesztően király, a hátsó kert is full tetszik. "Megismerkedtem" a pasival, meg a két fiúval (jó szégyenlősek voltak) meg a nagylánnyal. Aztán elirányultunk befele a városba. Néztünk scootert, 50 font, szal nem vettünk, szereztünk kaját, aztán bementünk a közeli templomba. Eltöltöttünk itt egy kis időt, majszolgattunk és persze figyeltük a dolgokat. Életem eddigi legjobb templomi látogatása volt, és teljesen átjárt a hely szelleme, úgyhogy el is döntöttem, igen, elfogadom a tanítást és van előttem út, ami majd kiderül, hogy mennyire is járható. Aztán elmásztunk a nagy tesco-ba. Két emeletes tesco! Mozgólépcsővel felfelé! Elképesztő. De még mindig utáloma  tesco-kat, szal, hehe. És nem árulnak semmit, ami nekem kéne. Szal, ejnye. Aztán csöveztünk jól a fübe, ez tök megszokás már nálam, hehe. Majd hazairányulás, 2 óra út ismét, épp hazaesek amikor a család is beesik, szal a fiúkra figyeltem amíg a szülők a vacsit csinálták, a fiúk meg a kertbe voltak. Én meg  a szobámba rámoltam, hehe. Aztán irány vacsi és most spec el tudnék aludni. Úgyhogy majd szerzek teát, vagy valamit, hogy mégse. Ja igen, kihagytam, a templom, nem ám akármilyen templom volt! Skaterham névre hallgat a dolog, és igen.. 

 Érdekes egy hét volt, felettébb. Hétfőn elmentünk Andréval Little Cooks, foglalkozásra, vagyis főzzünk a gyerekkel valamit cucc. Pizzát csináltunk, de valami borzalmas lett, vagyis nem, de ahhoz képest amit mi otthon pizzának nevezünk, na ahhoz képest igen. Úgyhogy eldöntöttem, hogy jó, megmutatom én Andrénak, hogy milyen egy pizza. Mellesleg, tök élvezte, hagytam vágni, amit imád, és nem is vágta el magát, okosfiú. Aztán parkoltunk délután. Este meg mentem találkozóra. Hát, tök jó volt. Nagyon jófej a csajszi, és meglepődtem, hogy tök egyezünk dolgokban. Úgyhogy jól megbeszéltük, hogy igen ilyet még többször is kell. Hehe, ismerkedek. Kedden mentünk a Peckham Rye Parkba, ami nem volt betervezve aznapra. Egész nap ott voltunk, picnic rlz. Aztán meg mentünk az egy órás klubba. Itt André nekiállt "kommunikálni" egy kiscsajjal, Willow-val (bírom a nevét), szal mi meg az anyukával. Cirka 3 órán át pofáztunk. Tanya közölte, hogy hol a fenébe talált engem ez a család, merthogy tökéletes vagyok, és gondolkodnom kéne-azon, hogy hivatásszerűen foglalkozzak kicsikkel. Na mindegy, telószámot cseréltünk, meg miegymás, és úgy váltunk el, hogy yaaay van egy haverja Andrénak. (nincsenek igazából, úgyhogy azon vagyunk, hogy szerezzünk neki). Cliff elvitte Cardot este bicajozni André meg full kiakadt, mert a bátyja azt mondta, hogy ő is mehet. Hát, mégse. Szerdán a szokásos Whippersnappers volt a program, a szokásos kislány az ölembe mászott ismét, utána irány a Ruskin park. Ismét picnic, és játszótér. Aztán haza. Cliff tök korán jött haza, szal ismét elmentek bicajozni. Én meg gondoltam egyet, és mentem utánuk görizni. Vicces volt mert összetalálkoztam velük. Csütörtökön úgy terveztem, hogy otthon maradunk és pizzát csinálunk és minden. De Verona olyan idegrohamosan viselkedett reggel, hogy gyorsan megváltoztattam a véleményemet. Megcsináltuk a pizzát Andréval, ő rakta rá a rávalókat egyedül az apjáéra. Beszereztünk 3 vágást, 2őt én, egyet ő. Aztán Dulwich parkba mentünk, picnic ismét. Majd felhívtam Veronát, hogy ha gondolja akkor később megyünk haza, és akkor Ricardo tud a feladataira koncentrálni (nem jött össze). Szal későn mentünk haza, kész lett a pizza, és hát megettük. Odahaza még mindig jobb. Hiába csináltam pont úgy, mint otthon, ez nem olyan. De sebaj. Pénteken, meg off voltam ismét. Szal napközbe görkori és picnic. Hihetetlen hogy mennyit járok picnicelni és nem unom meg. Látod Anya? Mostanság folyton kint vagyok, ha szabad vagyok is :P Na szal ez volt, aztán hazajöttem, Andréval moziztunk és ezerrel figyeltem, hogy ne aludjon be. Holnap ütközök Nikivel, vasárnap nemtom mit csinálok, hétfőn ismét megyek meló után. Jaj de sok menés ez xD

 Hát, ez is megvolt. Full kimerítő egy nap volt. De haladjunk. Reggel 9re már felmentem, mivel Verona szülinapja volt. Megajándékoztuk (tök örült az összes ajándéknak, aminek én is tök örültem, mert kicsit féltem, hogy nem fog neki tetszeni), aztán a gyerekek elmentek, mi meg nekiálltunk készülődni. Réparudak, zellerrudak, szeletelni uborkát, paradicsomot, sajtot reszelni. Majd nyomtattunk matricát, névre szólóat. Aztán jöttek a szendvicsek. 3féle szendvicstöltelék, 2féle kenyér, 27 gyerekre és ki tudja mennyi felnőttre. Óje. Elkészültünk velük, és hazaértek a gyerekek. Gyorsan ettünk valamit, majd jött a pakolási hadművelet. Befutottak Cliff öcséék (Trevor), aztán elég gyorsan el kellett indulni. Odaértünk, és Trevorral ketten nekiálltuk rendezni a terepet, ahol majd esznek a kölykök, Verona rohangált ezerrel, Cliff a gyerekekkel volt a tornateremben. Aztán elkészültünk és be a tornaterembe. Nálam volt a videókamera, szal mentem és kameráztam. Kafa volt, jókat vigyorogtam közbe. Aztán jött a sorakozó, és irány kezet mosni majd kaja. Leültek, végigrohantam üccsivel, hogy ki kér ki nem, aztán sütivel is. Meg segítettem egy rakást. Enni spec nem volt időm, mert vagy kameráztam, vagy kajáltattam. Aztán jött a tortafújás, majd felszeletelte Trevor felesége (Rachel...ő csinálta az összes sütit, és isteniek), miközbe Trevor nekiállt léggömböt fújni és tekergetni, mindenféle dolgokat tud, amazing. Szal ekkor ezzel voltam elfoglalva, aztán meg Andrét kellett fognom, mert túlhiperaktívkodta magát és ön és közveszélyes lett. Mentünk néztük Trevort, és kértem egy valamit. Mondta, hogy esetleg virágot? Mondtam jó. Aztán dumáltuk, hogy mik a jók, és mondta, hogy neki a hattyú a kedvence. Na le is csaptam rá, mert úúú hattyúúú. Szal kaptam egy hattyút. André kb 3 perc alatt "kinyírta", de vissza tudtam csinálni szerencsére. Aztán rohanás a kocsihoz, bepakol, bekötöttem mindkét gyereket, majd beszálltam és irány haza. Itthon rögtön nekiálltam mosogatni (Verona közölte, hogy Gees, Alex, chill), aztán kaptam egy szelet tortát, megettem, mosogattam még egy kicsit, eltörölgettem, és befejeztem a napot...hehe vagyis nem. Szóval cirka 9,5 órán át megállás nélkül pörögtem, és még élveztem is a partit mondhatni. Ja és a hattyúm Roger névre hallgat, Ricardo nevezte el! :D Most esznek a szülők, aztán majd lefektetés és elmennek, szal bébiszitt este, ajvé. Holnap alszom egész nap hah.

 Vasárnap ütköztem Nic-kel, és megmutattam neki mindent. Nem vicc, valóban. Kezdtük a Buckingham palotával, meg a Mall-lal és a parkkal, aztán mentünk a Trafira, majd szereztünk ajándékokat egy boltban, meg Patrikot a gumikacsát. Na ezen behaltam. Niki kb 10percenként egyszer megjegyezte, hogy van gumikacsája. Aztán elbuszoztunk a Towerig, majd visszametróztunk a Westminsterig, megnézni a parlamentet meg Big Bent, majd sétáltunk a rakparton. Majd visszamentünk a Trafi környékére, majd vissza Victoriára. Az egész nap elment a mászkálással, de marha vicces volt.

Hétfőn elmentünk a Burgess parkba Andréval, meg scooterral. Izé, előtte egy boltba mentünk, hogy körbenézzek görkori ügyben. Na ez viccesen sikerült. Körbenézek, és rögtön kiszúrtam egyet, aminek az ára megfelelőnek tűnt, és nem egy vacak kori. Aztán jön az eladó, hogy segíthet-e. Naná. Elmondtam, hogy nekem görkori kell, amivel tok gyorsan menni és esetleg trükköket is, és jó minőségű, és olcsó. Az eladó furán mosolygott, leszűrte, hogy na ennyire értek én is a korizáshoz. És mutat nekem kettőt, ami elképesztően alacsony áron volt. Na mármost, valóban nem értek a görkorikhoz, de hülye nem vagyok. Olcsó húsnak híg a leve. Úgyhogy rákérdeztem hogy na és a másik az milyen? Hát, hogy az drágább (észrevettem), de megnézhetem. Méretre az pont jó volt, míg a többi túl nagy vagy túl kicsi. Úgyhogy végül az lett amit kinéztem. És iszonyat olcsóért szereztem hazai árba nézve. És van 28 napom hogy visszavigyem, ha mégse. LoL. Ezek után parkoltunk, kipróbáltam, de vicces volt. Én jégkorihoz vagyok szokva, úgyhogy bénáztam. André meg közölte, velem hogy előre az egyik lábat majd a másikat. Szétröhögtem rajta az agyamat. Kis édes :D

Kedden ismét parkoltunk, egész nap, elég csúnya hideg idő volt, úgyhogy full üres is volt minden. Ez jó volt. Az hogy majd megfagytam kevésbé. Szerdán voltunk Whippersnappersbe és utána egy új parkba. Nekem nagyon bejött, Andrénak is, bár a jeges eső már nem annyira tetszett nekünk. Csütörtökön elmentünk a Buckingham palotához, és túristát játszottunk. Lefotóztam mindenhol, gyönyörű mosollyal. Sikeresen belebotlotunk az örségváltásba, szal még látnivaló is volt dögivel. Elment vele az egész nap, de szörnyen élveztük.

Péntek: Ricardo szülinapja, szal tök korán keltem. Nagyon tetszettek neki az ajándékok, ki is próbáltunk párat közösen. Jó érzés volt, hogy hozzám jött segítségért nem az anyjához, pedig ő is ott volt. Aztán elment suliba, én meg fogtam a görim és kimentem a parkba. Hát, jégkorizni könnyebb, nekem. Egyenlőre. Az egyensúly az okés, már amikor normál a talaj, a megállás nem ezer százalék, hogy az előírt módon megy (vannak tipikus megállások ugyebár), a bátorsággal viszont gond nincs, mivel kipróbáltam az ugrást is. És nem törtem össze magam, tök jó vagyok. Holnap kelek korán ismét, mert szülinapi parti lesz, és segítek készülődni (27 gyerek jön, atyaég), este meg majd bébiszittelek. Ezek után tudom mi lesz a vasárnapi programom...alvás

 Hétfőn szabadnap. Ennek örömére 13 órát aludtam. Amivel remekül el is ment a nap.

Kedden korán kezdtem, mert Verona másik városban volt tanulni, Andréval a háborús múzeumba mentünk, ő vezetett végig az egészen, vettünk még két apróságot Ricardonak a szülinapjára aztán hazajöttünk, vacsit csináltam, ettünk, remek volt.

Szerdán 8kor kezdtem, elmentünk a whippersnappers-be, amit most az a nő tartott aki szokott hálistennek. Én marhára élveztem, mint mindig. André is élvezte azért. Délután mentünk Penge-be, mert még sose voltam ott, és elég gyakran hallom a buszon, hogy 176 to Penge, szóval elmentünk oda. Elég randa idő volt, borús, hűvös, de azért elvoltunk. Bekóvályogtunk egy halom boltba, szereztünk Veronának ajándékot, és jól elbolyongtunk. André végig fogta a kezem, sőt ha elengedtem mert kerestem valamit a táskámba akkor ahogy végeztem automatikusan nyújtotta a kezét. Ez azért vicces, mert nem szeret kézenfogva mászkálni, és Veronának gondjai vannak vele, mivel Cliff sose fogja a kezüket amikor átmennek az úttesten meg ilyenek. André eleinte hisztizett velem is, de már megszokta, hogy fogom ha olyan helyen vagyunk.

Csütörtökön a természettudományi múzeumba mentünk, és felfedeztük az egészet. Bementünk az emberi test részlegre is (amit kihagytunk Anyával) és valami bámulatos volt. Anya legközelebb bemegyünk! A rusnya bogaras helyre is be mertem kolbászolni, de hamar kijöttünk onnan xD Meg ásványos részt is találtunk ami szintén érdekes volt, meg ökológusos részt is. Miközbe reggel 10től délután fél2ig ott nézelődtünk megvilágosodtam, hogy nekem könyvtárba kell mennem és kivennem valami biológusos témájú könyvet, hogy amit tudok magyarul azt megtanuljam angolul is. Határozottan érdekel, hogy van angolul mondjuk a kocsányos tölgy, vagy a szomorú fűz, hogy mondjuk a teljes átalakulást, vagy az erszényt. Úgyhogy óje. Verona kérdezett, hogy tudom-e már, hogy mit csinálok, mert kéne keresniük. Válaszoltam, hogy még nem teljesen. De megbeszéltük a dolgokat és kedvesen felajánlottam, hogy jövő szombaton felmegyek és segítek, mert szülinapja lesz Ricardonak és meg vagyok hívva én is. Ricardo nagyon szeretné ha elmennék, úgyhogy miért ne.

Pénteken szabados lettem volna. Reggel felmentem, és nyugisan készülődtem lélekben egy könyvtárban töltött egész napra. Verona elment Ricardoval a suliba, de elég hamar vissza is értek, kiderült hogy gázszivárgás volt a suliban és reggel 7kor küldtek sms-t Cliff telójára, amit ő nem nézett meg. Úgyhogy nuku suli aznapra. Na én itt rosszat kezdtem el sejteni, de Verona mondta, hogy elviszi magával Ricardot is, csak akkor bepakol a kocsiba, és csinál szendvicset meg ilyenek. Úgyhogy én addig maradtam és lefoglaltam a fiúkat. Ricardo kitalálta, hogy olvassunk. Tök örültem neki, mert a legnyugisabb dolgot sikerült kitalálta. Elolvastunk 4 könyvet, én olvastam egy mondatot, ő utánam mondta, aztán válaszoltunk a kérdésekre, meg jót röhögtünk a sztorin. Verona szépen elkészült, és jól meglepődött, hogy jé olvasunk, de jó. Aztán segítettem még rámolni a kocsiba, gyerekeket, táskát, dvd lejátszót, headset-et, aztán útnak indultak. Én meg a könyvtárba, hogy keressek egy könyvet magamnak. Na abból lett 4 dögnehéz. Hiába tudomány. Van emlősös, általános haladó biológiás, Nagy-Britannia növényállományos és NB madarairól könyvem. Csak legyen időm végigböngészni. Aztán délután aludtam 2 órát. Majd Verona hívott, hogy össze tudnám-e szedni Ricardo cuccait a délutáni foglalkozására és találkozni vele a könyvtár előtt. Odaértem vártam sokat, szal felhívom hogy mivan. Kiderült, hogy a forgalom pocsék, szal kihagyják, de ha elmegyek a kis Sainsbury elé, akkor felszednek és hazamegyünk. Mondom jó. Odabaktattam bemásztam a kocsiba a két gyerekülés közé (megjegyzem, hogy írtókicsi a kocsi szal ez nem kis dolog), dumáltam a két gyerekkel meg Verona hugával, akit még nem ismertem. Aztán haza, kirámol a kocsiból, gyorsan vacsit csináltunk, aztán kajáltunk. A két gyerek persze überkezelhetetlen volt, mint mindig ha nálunk eszik valamelyik rokon. És vége a hétnek, de jó.

 Hétfőn ismét korai kezdés. Takarítás ismét, André köhögött és túl melegnek éreztem, úgyhogy tulképp itthon maradtunk. Ablakot pucoltam. Szép lett…amíg haza nem jöttem Cardoval. André bealudt délelőtt, kaja közben. Namondom remek. Szal sztem lázas volt. Kifáradtam.

Kedden 8kor kezdtem. Azt hiszem a Bel-Air parkba mentünk, sokat fociztunk, jó volt. Délután átmentünk a Dulwich parkba, néztünk meg pingpongot. Ez milyen hülye szó már rá. A table-tennis jobb xD namindegy. Élvezte a gyerek, meg én is, akik meg játszottak azok a parkban dolgoznak, múlt héten is őket néztük, szal ránkvigyorogtak és mondták hogy viszlát legközelebb. Hehe

Szerdán szokásos időben. Mentünk a whippersnappers-be. Most egy másik csaj tartotta, és nem volt olyan jó. Kissé untam magam, meg hulla fáradt voltam. Délután kóvályogtunk egy parkban. Asszem. Cliff hazaért, megcsinálta a kaját, Verona későn jött haza ismét.

Csütörtökön először könyvtár majd Dulwich park, elég esősnek nézett ki az idő. Úgyhogy kissé üres volt a játszótér. Ennek örömére nekiálltam én is játszani. Csúszdáztam (picicsúszdán), meg a roundabout-ba pörögtünk, meg hintáztunk. Aztán a park kezdett tele lenni. Hinnye. Egyre korábban megyek aludni, és egyre jobban kimerült vagyok. Már napi 2 adag erős kávénál járok. Mi lesz így?!

Péntek, ismét korai kelés, ehh. Délelőtt nagy részében itthon maradtunk, vasaltam és eredményre vártam. Aztán felmentem a netre és megtudtam h megvan a nyelvvizsgám. Vagyis először egy betűt láttam. Mondom he és ez mit jelent? rámentem a részletekre és ott láttam a továbbiakat. Nem sok meglepetést okozott a dolog. Az azonban hogy az örvendezés elmaradt az meglepetést okozott. Andréval kaja után elmentünk a Horniman múzeumba, meghallgattunk egy sztorit majd játszótér és haza. Felszedtük Ricardot aki megint nem jutott el a foglalkozására. Megcsináltam a kaját. Hal, citrommal megpocsolva meg só bors és sütőbe. Most lett íze, vagyis ahogy én csináltam úgy íze is lett. Megkajáltunk meg'ünnepeltünk' engem és elmosogattam. Holnap meg bébiszittelés és mozizás a tv előtt. de jó lesz :D

 Vissza a régi kerékvágásba, hinnye.

Hétfőn korán kellett kezdenem (7.15), takarítottam délelőtt (el nem tudtam volna képzelni hogy ennyi kosz felgyülemlik 2 hét alatt a szőnyebe), aztán elmentünk Veronával és Andréval közös sütögetésre, vagyis, mentünk volna. Ugyanis az angol nyelv szépségei megvicceltek minket. Verona felhívta őket, hogy mikor lesz. Azt a választ kapta hogy 10 to 12. Ő ezt úgy értelmezte, hogy 11.50. Oda is megyünk szépen, és kiderült, hogy már vége, mert 10 TO 12, vagyis 10től délig tartó a mulatság. Ajvé. Délután parkoltunk Andréval amúgy, és csoda folytán mindkét gyerek jó volt, és semmi hiszti nem volt a két hetes lébecolás az apjukkal után, hogy na ismét suli és ilyenek.

Kedden 8kor kezdtem, és Andréval egy új parkba (Bel-Air) mentünk: Nem új igazából, csak én még nem jártam ott, és a gyerekek is régen. Egész álló nap elvoltunk, 5 óra előtt értünk haza. Jól elszórakoztunk, fociztunk, hintáztunk, miegymás. Iszonyatosan lefáradt a kölyök, hehe. Meg én is. Este véletlenül (vagy szándékosan, nem tudom mert elismételte még 3x) úgy köszönt el tőlem is mint Veronától (jó éjt anyu). Ricardo meg vigyorogva követte a példáját. Tényleg nagyon megszerettek engem..hinnye. Verona mondta, hogy az előzővel nem jöttek ki ilyen jól, meg hogy ő inkább haverozot, meg ilyenek. Mondjuk ő csak 20 volt akkor.

Szerda. Ismét 8as kezdés. Elmentünk Whippersnappers-be, ez ilyen zenés éneklős foglalkoztató cucc. Én marhára élvezem mellesleg. Élmény volt odatalálni, mert az épület, ahol majd lesz épp építés alatt van. Ajvé. És a kihelyezett épület meg nincs jelezve sehol. De odataláltunk, és tök jó volt. Aztán hazajöttünk, ettünk, majd irány a park. Mindenki görkorival nyomul, úgyhogy jól meg is irigyeltem és eldöntöttem, hogy szerzek egyet. Amúgy meg tök jó volt a parkban, bár nem csináltunk semmi extrát.

Csütörtök, ismét hajnali kezdés, jó fáradtnak is éreztem magam rendesen. Elvittük Ricardot suliba, aztán mentünk a könyvtárba, ahol volt a foglalkozás, ismét. Unalmas, szerintem. André élvezi. Aztán irány Peckham, szokás szerint. Scooter ismét hurcolva általam, ami annyit jelent, hogy a nap nagy részében görnyedve húzhatom a kölyköt. Kissé elegem is lett a scooterezésből. Az egy órás klubba is benéztünk, játszottunk kicsit, majd irány haza. Kimerült voltam, nagyon. Ricardot felszedtem, megkajáltunk a fiúkkal, leckét csináltunk utána, Cliff hazaesett és véget ért a napom.

Péntek, ismét hajnali kelés, KO. Délelőtt vasaltam, délután meg mentünk a homokozóba. Elcsórták a lapátunkat, lerombolták a hatalmas várunkat, amit csináltunk. Felépítettük újra. Aztán egy dombot a rosszfiúknak, mert játékot is vittünk. Majd összekötöttem egy híddal, hogy át is tudjanak menni. És remekül eljátszottunk, a figurákkal, a várral, a dombbal. Játszottam én valaha rendesen a homokozóban így? Várat építve? Meg nem bírnám mondani. Na mindegy. Elvoltunk, leégetett kissé a nap, így nem hulla színem van. Ajvé. Aztán haza, felszedni Ricardot. Ja igen, a két scootert a sulinál hagytuk, mondtam magamban na még egyszer nem húzok fél napig. André így gyalogolhatott fel és le a ’hegyen’ a homokozóig….simán kibírta. Ennyit arról hogy mindenhova scooterrel megyünk. Szal, felszedtük Ricardot. Verona hívott hogy nem tudja elvinni a pénteki foglalkozásra, mert még mindig a melóba van és nem is tudja h mikor tud eljönni. Cardo persze örült neki. Én is, mert nem kellett hazarongyolni ezerrel. Cliff hívott itthon, hogy defektes lett a bicaj, de úton van. Én meg úgy éreztem magam, hogy egy mp alatt be tudnék aludni. Hálistennek a gyerekek a playdoh-val játszottak, és nem igényeltek nagy munkát a részemről. Cliff hazaesett, főzőcskéztünk, Verona hazaesett, ettünk, mosogattam, és kész, ennyi volt a hét. Két hét szünet után ez így hirtelen sokk volt. Főleg úgy hogy a maximumot igyekeztem kihozni magamból, hogy jó hete legyen a gyerekeknek. Sikerült, remek hetük volt. Nekem is, de kimerültem tőle

Mellesleg: többen hiányolták. A múlt hét…semmire nem emlékszem belőle. Voltam hajat vágatni magyar fodrásznál, parkoltam valamelyik nap egész nap. Ennyi.

Kedvenc szövegem a hétből: csütörtök. Ricardo: 'You have to stay in England.' én: 'why?' Ricardo: ' Because you are not a Hungry person anymore. You were, but you are an England person now.' Édes kölyök :D

Hát ilyen gyorsan is régen telt el egy hét. Szombaton befejeztem a takarítást, aztán elindultam kifelé Lutonra. Na, az aztán egy élmény volt. És marhadrága. Úgyhogy eldöntöttem, hogy én hazafele a Gatwickről megyek majd. Kiértem tök időbe, a gép késett 10 percet. De hogy én hogy nem szeretek gépre várni az már tuti. Leszáll, aztán mire a csomagok megérkeznek, aztán mire kijönnek a népek. Szörnyű. Azon kívül eléggé idegesített, hogy egy rakás magyar szöveget hallottam. Úgyhogy jött Anya, puszi-puszi, aztán kotortunk ahogy lehetett, én meg kerültem a magyar nyilvános beszédet, ahogy lehetett. Jó későn értünk haza, a család sehol, mert mentek valahova nyaralni. Szóval, kipakoltunk és aludtunk. Felfújhatós matracot kaptam, ami jól leengedett reggelre, élmény volt úgy aludni. Vasárnap keltünk reggel 8kor, és elmentünk a British Museumba. Japp, húsvét vasárnap. Tömve is volt. Jól megnéztük a lényegesebb részeket, de kb két és fél óra után eléggé elfáradtunk. Hatalmas egyszerűen. De végignéztük! 4 óra alatt! Aztán hazairányultunk, csináltam pattie-t vacsira és punnyadtunk este.
Hétfőn mentünk a környékre, és bevásároltunk estére. Voltunk Peckhamben, ahol Anya vett pár cuccot magának, voltunk a Horniman Museumban. A család előbb hazaért, aminek annyira azért nem örültünk. De elmentek, hogy ne legyenek láb alatt, szóval király. Elkezdtünk főzőcskézni, a család közbe megjött, de távol tartották magukat a konyhától. Kedvesek. Anya full nem volt megelégedve a hozzávalókkal, nekem nem volt meglepő, hogy nem lesz olyan mint a hazai. A tanulság: ha külföldön akarsz hazait főzni, mindent, ismétlem mindent vigyél magaddal. Még vizet is. Ja meg tűzhelyet xD Na de amúgy jó lett a kaja, nagyon ízlett nekik. A nokedlivel akadtak nekünk gondjaink, mivel a hülye lisztjükbe élesztő van keverve. Aztán naná, hogy nem rendes nokedli lesz. Jól megköszönték a kaját, jól elmosogattunk, aztán szépen lassan levonultunk.
Kedden szokás szerint reggel 8kor keltünk, nem csináltam szendvicset, mondván, hogy eszünk a városban. A Tower és hídja és St. Paul volt betervezve. Egész kafa idő volt, és persze tömeg. Az ékszerek tornyánál igencsak kígyózó sor állt, de meglepő módon tök gyorsan haladtunk. Aztán végeztünk a Towerrel mentünk enni halat meg csirkét, mert sok ilyen bodega van a Towernél. Nagyon finom volt, jól belaktunk, aztán fogtunk magunknak egy régi buszt, amire hátul úgy kell felugrani és nincs ajtó. Azzal elmentünk a St. Paulig. Kiderült, hogy egy óránk sincs a zárásig, szóval rögtön felindultunk a kupolába. 235 lépcső. Csak az első szintig. Onnan még 13x a tetejére. Nem emlékszem hogy százharmincmennyi pontosan. Aztán végignéztük a maradék részét, bementünk az ajándékos részbe (ezt spec mindenhol megtettük), aztán lassan hazairányultunk. Ettünk levest vacsira, elég is volt, bőven.
Szerdán Natural History Museumoztunk, meg Victoria és Alberteltünk. A Nat. Hist. Jó volt, de nagy. Megnéztük a dínókat, meg emlősöket, kinyitották a kék bálnás részt végre, szal megkukkoltuk azt is, meg a föld részt, ahol pl volt földrengés imitáció is. De valahogy a múzeumokból elég volt a British is, szal…japp. A Victoria meg Albert meg az én stílusom, de nagyon nem. De ingyenes volt, és esett, szóval egyszer ki lehetett bírni. Egy rakás bunkó magyar turistával akadtam össze, úgyhogy meg se mukkantam inkább. Vettünk vacsira kínai kaját, ami nagyon finom volt és nagyon sok. Aztán néztünk kutyás filmet.
Csütörtökön egész napos bolyongás volt. Kezdtük a Big Bennel és a Parliamenttel, majd a Westminster kívülről, majd a Horse Guards Parade…na ez vicces volt. Álltak a lovasok egy rakás ideig mi meg meguntuk hogy arra várjunk mi lesz. Úgyhogy átmentünk a parkba, majd a Buckingham Palota elé. Ahol masíroztak a katonák. Kéthetente csinálják, mint kiderült, úgyhogy mákunk volt. Sőt, a kapu nyitva is volt, szóval lehetett fotózkodni nyitott kapunál. Ja meg megtaláltuk a 10 Downing Street-et, amit persze őriznek. A Buckingham után elmentünk a Trafira, onnan be egy túristaparadicsom-boltba. Na oda vissza kell még mennem! Itt elvoltunk jóó sokáig, aztán irány Chinatown, ahol ittunk kávét meg vettünk zongzi-t (Lynn ajánlotta és nagyon megörültem, hogy találtam és finom!) Innen elmentünk sushi-t venni vacsira, aztán vissza a Leicester Squarre, ahol leültünk és órákon keresztül röhögtük a jó kis londoni divatot. Majd irány haza és megnéztünk még egy kutyás filmet, és sushit ettünk (nyami). Ja meg japán sört ittunk (Asahi) ami száraz volt. Szerintük felfrissítő és bársonyos íze van, szerintem meg szimplán szar….izé pocsék. Pfúj. De megittuk, hősiesen.
Pénteken pedig Camden-be mentünk. Na az a hely megér egy napot rendesen. Egy rakás árus, egy rakás dolog, Istálló-piac, kis-velence. Elvoltunk mint a befőtt. El tudnék ott költeni jó pár heti fizetést, de persze nem lehet. Szóval bóklásztunk, bámészkodtunk, shoppingoltunk (megvan az ajándék Veronának és Ricardonak a szülinapjára), sétáltunk a csatornaparton, aztán elirányultunk haza, összepakolni. Én spec a képekkel voltam elfoglalva ezalatt, átnevez, forgat, szín ráadása, cd-re kiírás. Aztán együtt vacsiztunk a családdal, curry-t. Marha finom volt (szokás szerint). Anyának is jól ízlett. Aztán újabb kutyás film megnézése, ezzel ki is fújtak a kutyás filmeim xD Majd alvás.
Szombaton szörnyen korán keltünk, hogy irány ki Lutonba. Jó korán odaértünk, beálltunk egy sorba amit azt írta, hogy minden Easyjetes járathoz ide kérik az embereket. A gond az volt, hogy a sor gyorsan haladt, és a mi check-in time-unk még nem érkezett el. Szóval én kimásztam a sorból, Anya mondta hogy engem vár, és ahogy kiírták, hogy check-in, mentem vissza és folytattuk a sort. Nemám majd beállunk a legvégére egy fenét. Sorra kerültünk, megkávéztunk (vagyis Anya), aztán átment a ’kapun’ én meg jöttem hazafele. Itthon takarítás, rendrakás, mosás. Most szép tisztaság van, a vasalás is kész, szal kafa. Mondtam, hogy na jól kipihenem mára magam, ennek örömére hajnali2 ig dumáltam, uuups, jellemző xD Holnap meg fodrász, és még egy hét off.Hehe

Külön kérésre: elmentünk együtt sörözni. Megrendelem a sört, odaviszem, már megiszom a felét, amikor rájövünk, hogy együtt mentünk el sörözni! Először! Kocsmába! Anya és én! LoL. Ennek örömére a  piám maradékának felét magamra öntöttem. Másnap meg vettünk starbucks-os cappuchinot, amivel meg a pulcsim öntöttem le. Ügyes vagyok xD
 

Hát, ezzel a héttel is végeztem. És még mindig nem kezdünk háttal mondatot. Szégyeljem össze magam.  De kezdem a hétvégével, mert érdemes megemlíteni, hogy mekkora őrült is vagyok én. Először is szombaton jól feleszméltem, hogy jéé az utolsó szombat ebben a hónapban. Ennek örömére véget vetettem önkéntes száműzetésemnek, és jól megjelentem mindenhol ahol eddig eltűntem. Ennek örömére pár óra múlva már erősen sajgott a fejem, hiszen kissé elszoktam attól hogy 8+ különböző pörgős témájú msn-beszélgetésben veszek részt. Kettő angolul. Fogyatkoztak ugyan estére az emberek, de sokat nem segített a dolgon. Végezetül hajnali 2kor megállapítottam, hogy nem lehet hajnali kettő, hisz az előbb még csak 0óra akármennyi volt. Jaa, hogy órát állítunk, döbbentem rá. Aztán már úgy döntöttem, hogy akkor meg már holt mindegy, fennmaradok még. Végezetül hajnali 3kor mentem aludni. Vasárnap reggel 9kor fel is ébredtem, nekiálltam a szobában rendet alkotni, vagyis rend az volt eddig is, csak épp szelektációt kellett végrehajtanom a dolgaim között (na de szép mondat lett), meg helyet kellett csinálni Anya cuccainak is. Ezzel úgy elvoltam, este megtudtam, hogy mi lesz ezen a hetemen (mint mindig). Cliff ugye nem dolgozódott a héten, tehát hozzá igazodott az egész. Minden napom ugyanúgy nézett ki, reggel 8.15kor kezdtem (és én mondtam hogy ekkor kezdek, ő neki jó lett volna később is, a lényeg hogy Ricardo sulibavitele előtt), Andréval elvagyok délelőtt, ő elmegy valami melót intézgetni, délután övé André és ő szedi fel a Ricardot. Ez így mind jól hangzik. Hozzávéve hogy a megszokottnál jóval később fekszem, és elég erősen esős az idő, így nem sok program lenne amit csinálhatnánk. Ja meg persze itthon akartam volna maradni egész héten. Ühüm, ehhez képest hétfőn mentünk buszozni, 1,5 órát csöveztünk a dugóban, mert baleset volt. André nem aludt be, csodával határos módon. Kedden szokásosan lesétáltunk Peckhambe sőt onnan tovább a Burgess parkba. Cirka 2 óra séta volt, oda, ugyanannyi vissza. Egyszerűen hiányzik ha nem sétálok sokat pár naponta. Ma meg parkba mentünk. Persze hideg, szemetelő eső pocsolyák és minden. És reggel találtam ki minden egyes programot, nuku tervezés előre. Szóval, ennyi volt a hetem tulképp xD És húsvéti szünet jeeee.

Megállapítottam, hogy nehéz a magyar most már. Elírok szavakat, főleg ha ékezetesek (pl írtók írtok helyett) vagy dupla mássalhangzós (csinállhatnánk csinálhatnánk helyett). Szóval használom rendesen a törlést és írom újra a szavakat. Néha a mondatszerkesztéssel is akadnak gondjaim. Nem magyarul gondolkodok...ha hallom magamban amit gondolok vagy amit leírok akkor angolul hallom, egyébként meg nem hallom. Eddig nem bírtam elképzelni, hogy Joe bácsi hogy a ménkőbe tudott elfelejteni magyarul, hiszen az anyanyelve vagy mi a szösz. És tessék, máris értem. És én csak 7 hónapja vagyok külföldön!

Ja és valaki igazán megváltoztathatná azt a remek kis dolgot, hogy ablakmosás után nekiáll szakadni az eső, igazán irritál.

Uups elcsúsztam. Nah nézzük ez a hét ez a hét.  Hétfőn szokás szerint peckhambe mentünk Andréval. Találtam egy szép kis ösvényt valami parkosított helyen, elindulunk rajta és megdöbbenve veszem észre, hogy egész a Burgess Parkig megy. Ahonnan a múltkor majdnem Peckhamig gyalogoltam úgy, hogy nem tudtam merre megyek. Na mindegy, nem mentünk rajta végig egyébként. Kedden elmentünk a Burgess Parkba, de busszal. Szétbarmoltam a könyököm ahogy a felső szintről levágódtam a gyerekkel és a scooterrel a karomban. Megj: se a gyerek se a scooter nem sérült, megvédtem őket. Megj2: a könyököm még mindig fáj. Megj.3 tudom tudom vigyázzak magamra :P Naszóval: a park gyönyörű, és iszonyat nagy. André már abban is lefáradt hogy a feléig elscooterezett és onnan még hol volt a végén a tó? Ahol kajálni akartunk?! Bizony, messze. De jól viselte nagyon a dolgot. A tóval egy nagy baj van, hogy nincs körülötte kerítés, úgyhogy elmondtam Andrénak hogy talán nem kéne beleesnie. Közölte a kis okos gyerekfejével, hogy úgyis elkapom. A drága....igen ha beleesik nyilván utánaugrok és elkapom, de nem terveztem úszást aznapra, úgyhogy mondtam hogy ez nem a medence és jó lenne ha nagyon vigyázna és nem esne bele. Megkajáltunk majd körbescooterezte a tavat. Normál esetben viszonylag távol megy tőlem scooterrel, én meg hagyom, mert úgyis megáll időben, és meg már ismerem, hogy tudjam hogy ha valami kocsi jön véletlenül a parkban akkor az út szélén megáll és vár. Igaz mondom is neki hogy maradjon ott, és ott is marad. Nem rohangál még véletlenül se olyankor. Jófiú :) Na mindegy, nem esett bele a tóba amiért kimondhatatlanul büszke volt magára. Na mindegy, találtunk egy játszóteret, marhajóó, de ő félt mindentől, mert más volt mint a megszokott. úgyhogy én nekiálltam játszani, ő meg csatlakozott és végül imádta. Szerdán itthon maradtunk, vasaltam takarítottunk, király volt. Csütörtökön öö, hát fogalmam sincs hogy hova mentünk, de valahova mentünk. A lényeg, hogy Verona filmezni akart Andréval, de André nem akart hozzábújni vagy mellette lenni. Leültem miután végeztem a pakolással és egy perc nem telik el André jön, hozzádugja az arcát a karomhoz, úgy marad jó sokáig majd rámászott a hátamra. Kissé furcsa érzés volt nem azért amit csinált mert már megszoktam, hanem hogy az anyja jelenlétében tette miután agyonharcolta magát hogy nem akar mellette lenni filmezéskor. És jön mellém. Hát....igen. Péntek. Ricardoék bemutatták hogy mi a manót csináltak eddig a suli utáni foglalkozásán, marha jó volt. Én videóztam, mert a család már megint elfelejtette a fényképezőgépet. Geeees, nem az én gyerekeim banyek és nekem ilyen triviális dolgok nem esnek ki?? xD Jah jövőhéten Cliff itthon lesz, Easter Holiday van neki.

Hétfőn elmentünk Peckhambe, tanultam, meg jót sétáltunk, aztán este meg Verona rendelt kínait, 4félét, és mindenből ennem kellett. Nem kicsit laktam jól. Aztán megkaptam az ajándékokat, és jó későn le is vonultam a szobámba. Kedden korán keltem, mert Verona ment melózni. Elmentünk a kis kávézóba délután Andréval, kb ennyi volt a nap. Szerdán Andréval parkozni voltunk, egész álló nap, szép idő volt, és jól kisétáltam magam. André fullra lefáradt, de nem aludt egy másodpercet se. Csütörtökön is parkoltunk, meg múzeumoltunk, kevésbé volt szép idő, de azért jót sétáltunk. André még fáradtabb lett, és nem kicsit hisztis. De nekem keveset hisztizik, mert rájött, hogy nem éri meg. Nagyon nem. Pénteken (ami ma van) meg szabadnap. Valami sok emberke összegyűlésezik Veronánál, szal elmentem a könyvtárba nyugodtan tanulni. Tökre lefárasztott a hét, és alig bírok visszaemlékezni, hogy mikor mi is volt. Tavaszi fáradtság, asszem. Reggel már tök korán világos van, így nem alszom valami jól, és hamar elfáradok annyira, hogy aludni menjek. Nemsokára órát állítunk, remélem jobb lesz. Na szal kb ennyi volt a hetem. 

Újabb péntek. Egész nyugis egy hetem volt, tulképp. Kedden itthon maradtunk, vasaltam (volt egy rakás ruha), tanultam. Szerdán elmentünk múzeumolni és végre valahára bejutottunk a Busy Bees nevű kis csoportba. Egy élmény oda bekerülni, főleg mert 10.30kor nyit a hülye múzeum és az első foglalkozás 10.30kor van. Ha nem mész oda nyitásra akkor a második körbe se jutsz be, ami meg 11.15kor van. Na de most igen, yee. Tiszta király volt amúgy. Hazajöttünk, itthon voltunk ajvé. Csütörtökön könyvtárba voltunk, csináltunk anyáknapi vázát, aztán hazajöttünk és elvoltunk. Aztán elmentünk felszedni Ricardo-t és irány egy haverja házába mert meg volt hívva. Úgy volt hogy Verona odajön rögtön és akkor én mehetek haza Andréval, na ez nem sikerült teljesen, meg nem is volt kedvem eljönni, jól elvoltunk, a gyerekek is. Az a gyerek meg milyen isteni szobával rendelkezik! Tágas, tökéletes az elrendezése, van benne kandalló de jelenleg ugye használhatatlan egy elétolt asztal miatt. És az ablak meg ilyen 3 részből álló, de van ilyen jó kis kiülő párkány a szobában hozzá és ilyen enyhén félköríves. Álmaim szobája! El tudtam lazán képzelni benne a srácot idősebb korában, imádni fogja az tuti. Ma ismét itthon csöveztünk, Verona hazajött délbe és délután ő felügyelt Andréra, én meg tanultam és pakoltam. Tökjó kérdezte hogy mit kérek szülinapomra kajaügyileg, merth ha van valami spec kérésem akkor mondjam, és az lesz. Ez a szokás itt amúgy, a szülinapos mondja h mit akar. Mivel kizárt hogy az általam szeretett kaját úgy tudja megcsinálni ahogy Anya, ezért inkább nem is kérek semmi extrát, jók ezek a kaját, rakott krumplit meg pl majd eszek otthon, meg főzeléket, meg minden szépet és jót. Ja meg hogy mi a tervem a hétvégére, és hétfőre. Kissé hülyén néztem, mert a hétvége még okés, azt szokták kérdezni, na de a hétfőt nemtom h minek emelték ki. Mondtam hogy megyünk Peckhambe Andréval, mert Veronának a hétfő most már mindig itthoni rendelés lesz, jönnek a terhes anyukák meg miegymás. Aztán kiderült hogy mér kérdezte, merthogy le tudja mondani az aznapi dolgait (leszámítva a fogászt) és tud nekem szabadnapot adni ha gondolom. Hát, igazán szép gesztus de inkább kösz nem xD Akkor a végén még azzal lennék elfoglalva h szülinapom van és deöreg vok és nem megyünk étterembe és ilyenek. Inkább melózok xD

A következő igen érdekes beszélgetést folytattam ma Ricardoval:

 Do you have a child? (van gyereked?) No (nincs) why? (mér?) kis szünet, mert mit mondjak erre aztán kérdez tovább. You don't have got anybody to marry with? (nincs senki akihez hozzámennék?) no (nincs) Azért nem ilyen egyszerű a dolog, de egy 5 évesnek elmagyarázni bonyolult. I'll find somebody for you. You can't marry Daddy. (majd én találok neked valakit. Apához nem mehetsz hozzá.) Csönd, mert erre nincs mit mondanom. Can you marry your father? (hozzámehetsz apukádhoz?) no (nem) why? is he married? (miért? nős?) oh, i know i know, you should marry Andreas (tudom már tudom már, menj hozzá Andreashoz) No, he is too young (nem, túl fiatal). Then you need to wait until I grow up, and I will marry you (akkor meg kell várnod amíg felnövök és elveszlek.) And I will marry auntie Theresa. ( és elveszem Theresa nénit is)

Rámosolyogtam majd pakoltam tovább és igyekeztem nem röhögni. Gyereknek lenni királyság, minden olyan egyszerűnek tűnik. És minden az is. És ezt nem is értékelik...disznóság