Újabb hét...na lássuk. Hétfőn parkoltunk Andréval, egész kellemes idő volt. Kedden homokozni voltunk, még melegebb volt. Ja meg a múzeumban felfedeztem tárogatót, tiszta jó! Verona aludt napközbe, én meg kizártam magunkat a lakásból amikor mentem felszedni Ricardot, úgyhogy suli után elmentünk parkba is, és ott megvártuk amíg Cliff hazaér. Szerdán ehhez képest hideg. Reggel Verona elvitte Andrét dokihoz, mert szerinte kanyarója volt. A doki szerint azonban allergia. Hopp, na mégis mire? semmi újat nem kapott, nem evett szokatlant, csak a megszokott dolgokat. Mindenesetre lemondtam a gyerekmegőrzést és otthon maradtunk. Csütörtökre jobban lett, és mivel Verona vendéget várt, így mi elmentünk a Peckham Rye Parkba, gyurmáztunk, közbe oktattam ám a kölyköt. Háromféle forma (amivel lehet kiszúrni cuccot a gyurmából) és na melyik repül, melyik él farmon, stb. Okos kölyök na xD Péntek, szabadnapos voltam, félig. Reggel felmentem és elvileg meg kellett volna őriznem Andrét amíg Verona suliba viszi Ricardot, gyakorlatilag meg vitte magával. Aztán délután viszont tényleg megőriztem amíg elment a gyerekért. Ricardo kibírhatatlan volt a héten, mindenért hisztizett és nyafogott. Én meg bírtam cérnával! Holott a nátha engem is legyűrni szándékozik, de én nem hagyom. Mai nap tanulás szünetében csevegtem egy új kínai haverommal, aki közölte hogy elképesztően természetesen beszélek angolul. Meglepődtem rajta. De közöltem vele hogy ő meg totál érthető akcentussal beszél. Holott a kínaiaknak azért van akcentusuk! Interkontinentálissá kezdtem magam fejleszteni na xD Van japán levelező partnerem is már. Királyság. És tök jó dolgokat tudok meg, amik a nyugati emberek előtt nem teljesen világos, vagy nem tudomásult...muhaha :D

A hét elég érdekes volt. Hétfőn Ricardo nem ment suliba, mert lázas lett éjjel, és borzalmasan festett, így elvittem a dokihoz. Aki jófej volt nagyon, kedvesen elmagyarázott nekem is mindent, miután felhívta Veronát, hogy ugyanazt hallja tőle, amit én mondtam el a gyerekről. Hiába, ő az anyja vagy mi. Na mindegy, hazarongyoltunk, és pihi volt egész nap. Szemcseppet kap, mert valami gyulladás van a szemével, meg egy rakás kanalast. Még jó hogy szeretnek kanalast bevenni. Keddre már jobban volt, lényegesen, de azért otthon, tv-film miegymás. És persze csepegtetés. Estére ragaszkodott hozzá, hogy én keressem meg vele a nem tudom én mit. És egész bírja, ahogy a szemébe csepegtetek. Szerdán elmentünk úszni Andréval, aki rosszul lett és a medencébe vomit-olt. Full rosszul lettem és siettünk haza. De látszólag semmi baja nem volt utána. Szal valszleg a sok víznyeléstől volt amit „úszás” közben követett el. Csütörtökön Ricardo ment suliba, én meg egész nap out voltam Andréval. Király napunk volt, parkos, scooterezős, gyurmázós, gyaloglós, megázós. Péntek, itthon all day. Vasalás, takarítás, gyurmázás volt a soros. André hajnali 3kor kelt, így délig szabadott lett volna aludnia, de nem aludt, egész nap. Süti. És felfigyeltem arra, hogy André igen is bújós. Legalábbis hozzám szeret vackolódni, megöleli a lábam, a karom magához húzza, simogat, sőt szerdán meg is akart puszilni. Kis pocok. :)

A lényeg viszont. Kiszámoltam és már fél éve itt vagyok. 6 hónapja! Iszonyat furcsa, igazából fel se tűnik, hogy jé már ennyi idő eltelt volna. Hiába ikszelgetem a napokat két naptárba is ami már eltelt. Valahogy mindig az előttem álló feladatra koncentrálok, e-heti feladatok, jövő heti feladatok, következő hónaptól mi lesz, abba mi lesz, utána mi lesz. De soha nem nézem úgy előre, hogy na x hónap és kész vége. Nagyon furcsa. A múltkor jött egy telefonhívásom, angol mobilszámról. Totál leblokkoltam, amikor magyarul szóltak bele. Annyira furcsa volt. Amikor jöttem haza a kínai újév ünneplésről elgondolkodtam, hogy mi volt az amikor a pódiumon a huayu-tagjai úgy köszöntek el, hogy see you next year. Furcsa érzésem volt, miközben bólogattam nagyokat, hogy igen, next year, it gonna be aaawsome. Aztán rájöttem, amikor átsétáltam a hídon és megláttam a london eyet és a big bent meg a parlamentet egy gyönyörű fényképbeállításban (kár hogy lemerült a gépem, de next time). A furcsa érzés a szomorúság volt. Nem leszek itt jövőre, nem látom megint azt a fantasztikus produkciót, amit a kínaiak nyújtottak aznap, hiába bólogattam rá, hogy igen, next year. Odahaza meg hiába is lenne hasonló, nem lenne ugyanaz, hisz az emberek sem ugyanazok és a helyszín sem. És már most tudom, hogy veszettül fog hiányozni a big ben, a hidak, meg miegymás. Tényleg londoniasodtam már. Valahogy úgy vagyok vele mint pesttel. Az én városom. Mármint nem úgy az enyém, ahogy a laptopom az enyém. Hanem mint ahogy Magyarország az enyém, az én country-m, a hazám. (igen Anya, tessék, vagyok én hazafias, csak jóól álcázom), ahogy Miskolc az enyém, a szülővárosom, ahogy Pest az enyém, ahol felnőttem és ahova rengeteg dolog köt, ahol élek. És London is az enyém, már ez is hozzámtartozik, a „másikváros”om lett. És a másik családom is itt van. Hihetetlen, hogy fog nekem hiányozni ez az egész. Hiányozni fognak a fiaim, mert nem big sister-t kaptak végül, hanem egy pótanyukát. Szóval fél év, nem mondanám hogy vannak barátaim itt kint, mert nincsenek, ellenben jó angol módjára lazán szóba elegyedek másokkal, ha úgy hozza a helyzet. Legyen az egy tömött utca ahol nem tudsz kettőt lépni, és össze vagy préselődve több emberrel és irritál, mert mennél már a dolgodra, de azért rámosolygsz a melletted állókra, akiket ugyanúgy irritál, és elcsevegsz velük, hogy de szörnyű, hogy így tele van minden, de amúgy jó móka az egész, és milyen pompás az időjárás, és bizony ideje már hazamenni. Aztán ahogy tisztul a terep elköszönsz és mész a dolgodra. Szeretem Londont, a silly időjárásával együtt, és a furcsaságaival együtt, amik már nem is furcsák, angolok. Úgyhogy majd ha hazamegyek, türelem mindenki, türelem türelem, időbe fog telni mire visszaszokok majd. 

Nuh, hazaértem sikeresen. De kezdjük az elejéről. Gondolom mindenki tudja (ha nem akkor most megtudja) hogy új év van. A kínaiaknál is, múlt hétvégén lett az hivatalosan. A tigris éve méghozzá. Namármost a kínaiak tradicionálisan 3 hétig ünneplik, vagyis előtte egy héttel, azon a héten, és utána egy héttel. Idén az ünnepség London Chinatown-jában mára esett. Ilyenkor mindenfelé piros lampinok vannak (a közhiedelem szerint egy Nian nevű szörny minden év utolsó napján házról házra járt, és jól megette az emberkéket, de a pirostól félt, mert nem tudta mi az. A lámpafény meg bántotta a szemét) és petárdákat pukkantgatnak egyfolytában (ugyanis az ostorcsapásokra emlékeztet a hangja, amitől Nian szintén megijedt). Aztán ilyenkor el kell dugni a takarítószereket, előtte kimeszelték a házakat, hogy minden szép is tiszta legyen. Még a beteg emberek is kikelnek az ágyukból, nehogy egész évbe betegek legyenek. Tiszta és új ruhát kell viselni, tilos a fehér szín, mert az a gyász színe, és tilos kimondani a 4es számot (ugyanaz mint a halál). Na és persze a sárkánytánc is nagyon lényeges. Végigtáncoltatják a sárkányt az utcán, ami sorba látogatja a boltokat, legalábbis idekint így volt. De ennyi általános izé után leírom hogy mi is volt tulképp. Szal, a busz csak a Trafiig ment, és onnantól nem. Meglepve vettem észre, hogy a Trafin hatalmas nagy sátor van, és valami rendezvény, ja meg lezárták az utakat. De úgy gondoltam, hogy előbb irány a japánbolt, mert az nem a chinatown-ban van, hanem kicsit odébb. Megtaláltam bevásároltam, indultam vissza. Chinatownban oltári nagy tömeg volt! De ez még semmi volt ahhoz, amibe később keveredtem. Sikeresen kiszúrtam egy oltári nagy tömeget, meg valami zászlót meg dobolást. Mondom remek. És feltűnt hogy az emberek fényképezővel követik a megmagyarázhatatlan dolgot. Nagy nehezen sikerült kivennem, hogy egy sárkány, ami elvileg a tigris akart lenni azt hiszem, táncol, két ember segítségével. De sok mindent nem láttam, képet sem nagyon. Tülekedtem hát tovább, és követtem őket. Aztán eltűntek egy sikátorba, én meg úgy döntöttem, hogy elég. Megállok itt, és megvárom amíg eltisztul a tömeg és keresek valami kaját. De okos voltam! Ugyanis egyirányú sikátor volt, és cirka negyed óra várakozás után arra jött vissza. Így testközelből néztem végig a sárkányt, ami jól beleszagolt a tömegbe is azért. A dobolás meg fájdalmas volt ilyen közelről. Aztán mentem szerezni kaját. Gőzöm sincs, hogy mit is ettem, de írtó finom volt. Ja igen, a kajahelyeken is naaagy tömeg volt, úgyhogy minden étterem előtt volt egy ilyen kis kültéri árusító dolog is. Miközben ettem láttam, hogy távolabb van még egy sárkány. Ez narancssárga volt. Az első sárkányom meg fehér-rózsaszín-ezüst-nemtom. Néztem, ahogy távolabb táncol a sárkány, és felfedeztem valamit. Az üzletek ajtaja felett egy madzagon valami salátalevél van, és a sárkány azokhoz az üzletekhez megy oda. Na több se kellett, odaálltam egy ilyen üzlet mellé és türelmesen vártam amíg közeledik a sárkány. Sikerült végignéznem a produkcióját, odamegy nagy táncikolva, majd leeszi a salátát, kóstolgatja, ízlelgeti, (kiköpi) és utána előad egy mégjobb táncot, gondolom megáldva ezzel az üzletet. (ennek az értelmére nem sikerült rájönnöm, vagyis a net nem segített). Szal király. Ekkor már úgy benne voltam a sűrűjébe, hogy egy halom ferdeszemű emberhez préseltek hozzá, se előre, se hátra. De vicces volt. A többség nyugis volt, és barátságos. Ezek után felfedeztem egy másik szabadtéri színpadot, meg egy harmadik sárkányt, de az nem nagyon érdekelt hirtelen. A szabadtéri színpadnál ugyanis jó hangulat uralkodott. A London Huayu (londoni kínai rádió) tagja ökörködtek. Vagyis volt valami éneklés, a nőnek írtó jó hangja volt, karaoke versenyt nyert, aztán volt bűvészmutatvány, egy kis kínai nyelvtanfolyam…na az egy vicces nyelv, ahogy le meg fel kell vinni a hangsúlyt, ehehe. Aztán harcművészeti bemutató, kicsikkel, nagyokkal, miegymás. Hihhetetlen volt! De marhára élveztem az egészet, én is ugyanúgy kiabáltam nekik, ahogy mások. Aztán elirányultam a Trafira mivel már eléggé nagyon átfagytam. A Trafin néztem egy ideig a műsort, aztán irány haza. Szereztem egy papírmasé sárkánytot, van piros borítékom, benne valami kínai prédikációs időpontokkal, de ez lényegtelen, ja meg kínai kis nyelvleckém, amit osztogattak. Meg pár megcsinálni való képem xD
Úhogy wīn nián kuàile! Zài jiàn!
 

Nyah, ennek a hétnek is vége számomra. Jó kis hét volt, el is regélem mindjárt. Vasárnap voltam bébiszittelni, szakadó esőben mentem, de sebaj. Jól örült nekem a család, még jó, hisz elmehettek valentin-napolni. Most gyorsabban is sikerült elkészülniük mint általában. Ugyanolyan eseménytelen szittelés volt, mint amilyen szokott lenni. Szerencsére. Éjfélre spec meg már itthon is voltam, kellemes. A hangom az tök elment mire hazaértem, pedig se nem énekeltem, se nem kiabáltam, sőt nem is beszélgettem, csak a taxiban meg a családdal. Sebaj. Hétfőn offos voltam, és minden bizonnyal tanultam. Meg rendet raktam a papírjaim között. Kedden elmentünk a Horniman Museum-ba a fiúkkal, Myth And Monsters kiállításra. Tömve volt a múzeum, mondani se kell. Half term, meg esős nap. Ricardo sikeresen megijedt az első teremtménytől (kiméra) és egy ideig nyafogott hogy ki akar menni de azonnal. Aztán szépen lassan lenyugodott, majd a végén már szélsebesen rohangált ide-oda és mutogatta hogy melyik a kedvence, és kérdezgetett. Szóval végül remekül elvoltunk. Hazaértünk, Cliff már itthon volt, szóval átpasszoltam nekik a fiúkat és mostam, teregettem, meg gondolom tanultam. Szerdán off voltam ismét, takarítottam, vasaltam, tanultam. Ma meg úgy keltem fel, hogy én nem akarok sehova se menni. De hiába menni kellett. A busz tömve volt, de a két fiú jól viselte. A metrót is. A Natural History Museum-ba mentünk dinónézőbe. Nem volt sor! Csoda értékű. Végignéztük a dinókat, Ricardo megállás nélkül kérdezgetett, mi a neve, az mi, meg ilyenek. Meg ha épp nem kérdezett valamit hát akkor meg magyaráztam. André meg rohant amerre látott. Ricardo meg utána és megállította a tesóját a tömegben. Megérintettük a T-rex műpofáját, sőt Ricardo belenyúlt a szájába. Aztán átmentünk az emlősökhöz, megfogtuk a delfin koponyáját, sőt meg is mondtam, hogy az bizony az. Okos vagyok. Aztán elindultunk haza. Na ekkor már volt sor, de mint kiderült a vége a metrókijáratnál van. Kellemes 5 perces sétá két gyerekkel a metrótól a múzeum. Szal képzelhető milyen sor volt. A busz nem volt tömött hálistennek és hazaértünk szerencsésen. Ja shoppingoltunk játékot a dinóboltban, aminek full örültek a fiúk. Itthon rögtön belevágtuk forró vízbe és megnéztük milyen dinó "kel" ki a tojásból. Aztán megnéztük a 101 kiskutya végét, és hazaért az apjuk. Felválltva egymás szavába vágva közöltük hogy milyen király napunk volt és mit csináltunk a két gyerekkel. Csóri Cliff. Gondolom úgy érezhette hogy lett hirtelen egy kislánya is xD De full király volt, nah. Marhára élveztem, Ricardo iszonyat jól viselkedett, láthatóan hiányoztam neki ez alatt a pár nap alatt. És figyelmes is volt, nekem adta a snack felét, amit itthon kapott, mondván hogy én alig ettem aznap. Jófej kölyök :) Ja, holnap is off leszek, éééés na mit fogok csinálni? Így van, tanulni :D

Elmaradtam...Na nézzük. Feb8 hétfő. Takarítottam, mert nagy kupit hagytak hétvégén, ja meg havazott. Én meg ablakot mostam, havazásban...muszáj volt. Feb9 kedd. Elmentünk a Regent Streetre, ahol kell majd nyelvvizsgáznom. Kb ebbe ki is merült a nap. Ja a két gyerek beteg. Feb10 szerda, úszás. André még betegebb, és én se vagyok már jól. De fizettünk az usziért hát mentünk. A gyerekmegőrzőbe e-mail címet váltottunk Tracy-vel, a pancsi is jó volt. Feb11 Csütörtök. Fekvés otthon. André is meg én is, pokróc alatt állig bebugyolálva, filmeztünk. Sőt én közbe tanultam is. Feb12 péntek. Szünnap. Nekem. Reggel hajat festettem, majd irány a könyvtár tanulni. Itthon meg lecsekkoltam a tesztek eredményeit. Hát, látszik, hogy a könyvtárba mikor lettem rosszabbul. De még így se panaszkodhatok nagyon. Nyelvvizsga előtt mindenesetre energiát kérek hogy ne legyek épp akkor beteg. A család lelépett este, így én nyugodtan filmeztem, pihentem. Szombaton nem sikerült sokat aludni, éljen a nátha. Tanultam nap közbe, meg hasznosan töltöttem el az időt. De amikor megjött a család 9kor akkor már spec megmozdulni nem tudtam. Befejeztem még a filmem és aludtam. Most meg vasárnap van, bébiszittelek. Már jobban vagyok, de nem mondanám tökéletesnek. Aludtam fél1ig...és viszonylag jól, ami nagy áldás ám. Holnap meg szabad leszek, szerencsére.

Mint látható ez a hét rendhagyó. Blogírás szempontjából mindenképpen. A jövőhét méginkább az lesz, mert szünet lesz a suliba, szal kedd-szerda-csütörtök reggel 8-13pm között enyémek a gyerekek. hétfő és péntek meg szünnap. Szuper, tanulok majd mint a kisangyal.

Tudom Verona hobbiját...vagyis hogy mi volt: kempingezés, olvasás, barátaival találkozás, új helyekre menés, kajálás új helyeken. És azt is tudom hogy már csak egy au-pairjük lesz utánam, akinek kb napi 2 óra munkája lesz (gyereket suliba vinni, Andréval elleni fél napot, hazahozni a gyerekeket), mivel remélhetőleg utána Veronának úgy indul be az üzlet, ahogy kell. És Cliff otthon maradhat a gyerekekkel (vagyis háziférfi lesz, és nem fog dolgozni….ő is így akarja, szal hinnye). És hogy a kövi au-pairnek nehezebb dolga lesz a fiúkkal, főleg Andréval. Ezt Verona mondta. De ebben egyetértek. Ja és 5 hét múlva Ricardo mondatokat fog már tudni írni. Weird. Ez persze házi feladatokkal jár meg miegymás. Remélem nem az én gondom lesz… és ilyen hobbikkal amiket már nem is csinál a jóég se tudja hogy mit vegyek neki szülinapjára. Még jó, hogy május odébb van.

Jan30 Szombat: bébiszitteltem. Nem volt semmi eseménydús igazából, leszámítva hogy André felébredt valamikor 10 körül, de szerintem alvajárt, mert fel se fogta hogy ott vagyok. Visszaraktam az ágyába, aludt és ennyi. Játszottam a wii-n just dance-t. Vagyis táncolni kellett a zenére mint ahogy a karakter a játékban. Na aki azt mondja erre, hogy könnyű, az még nem próbálta :P Kikészültem. Jót is aludtam. A vasárnap se volt semmi extra, mostam, pihentem. Készültem a hétre.

Feb1 hétfő: 7.30kor kezdtem. Királyság. Elvittem a nagyfiút suliba, aztán hazajöttünk, vasaltam egy rakással, majd kimentünk a parkba. Scooter-rel. Mivel esett az eső a hétvégén, így mindenhol jó nagy tócsák és sár volt. André nem kicsit lett dzsuvás mire hazaértünk. Nadrágcsere, majd irány a nagyfiú sulijába, scooterrel. Aztán felszedtük, hazairányultunk, vacsit főztem, megkajáltunk fél5kor a fiúkkal, aztán amikor hazaért Cliff meg Verona akkor ők is ettek. Kb ennyi volt mind a hétfőm.

Feb2 kedd: 8.30kor kezdtem. Nagy nap volt, mert a Natural History Museumba készültünk dinókat kukkolni. Le is szálltunk a Victoria pályaudvarnál, ami tiszta mozgalmas, de nem lesz a kedvencem az tuti. Nincs lift, nincs semmi ami megkönnyítené a babakocsis, netalántán a mozgássérültek metróba jutását. Szóval, mechanikus cipeltem le, meg fel a gyereket kocsistól. De kafa volt mert vagy 10en megkérdezték összesen a nap folyamán, hogy kell-e segítség. Mindannyiszor kedvesen mosolyogtam, miközben közöltem hogy köszi nem, boldogulok. A metrót élvezte André, bár nem nagyon van hozzászokva. Odaérkeztünk jól a múzeumba, leraktam a babakocsit meg a kabátokat a ruhatárba és irány az épület. Kihagytunk jó pár helyet, két okból. 1: van ami engem sem érdekel, és nincs az a pénz hogy én oda bemenjek (pl rovarok) 2: kisgyerekkel csak azt végignézni ami érdekel is fárasztó. Főleg ha ő fárad el. Na szóval csináltam pár képet a gyönyörű épületről…sztem itt kellett volna forgatni a pottereket, sokkal impozánsabb. Megtaláltuk jól a dinókat, jól fotóztam, André közbe meg eltűnt, mert ő már járt itt, és hiába mondtam egy ponton hogy várjon meg, nem. Aztán egy perc múlva felbukkan és mondja hogy menjek utána…megtalálta Rexike mozgó modelljét. Aztán a kihalt hüllők után megnéztük az emlősöket. És megdöbbenten vettem észre, hogy bizony Angliában élt valaha túzok. Bizony, Otis tarda, a mi túzokunk! De aztán eltűntek. Állítólag egy-kettő néha-néha felbukkan valamerre. Királyság. Miután végeztünk ezzel, átmentünk a Science Museumba, ami kb 1 percnyire volt onnan. Itt nem sok engem érdeklő dolgot találtunk, úgyhogy hamar le is léptünk. Irányultunk haza, eső, én spec kimerülten, André detto. Verona itthon volt mire hazaértünk, aztán elment felszedni Ricardot, hazadobta majd megint ment. Én meg vacsit csináltam-melegítettem. Cliff úgy volt hogy fél5re ér haza, majdnem 5 lett mire hazaért. És megint nem égettem oda a kaját és nem morcoltam mint Verona szokott. Hinnye. Aztán kajáltunk, megbeszéltük a napunkat. Ami nekem még mindig furcsa, kaja közbe ennyit pofázni. Jó, én se vagyok éppen csöndesen evős típus, de van amikor nem szeretek kommunikálni evéskor. Itt meg általában olyan vagyok, mert elfáradok vacsira. Aztán szokásos romeltakarítás, Verona közbe beesik, hát adtam neki is kaját, aztán leirányulás, képle és feltöltés. Vicces amúgy, már rájöttem hogy milyen plusz magam által vállalt feladataim vannak, amiket ők is teljesen elfogadnak és megszoktak. Nem vagyok normális :D

Feb3 Szerda: 6.45kor keltem, és 7.05 kor már fenn is voltam az emeleten. Cliff szülinapja volt, azért voltam ilyen nagyon korai. És megszokás szerint reggel bontogatunk. Szóval, odaadtam neki az ajándékot. André közölte is hogy ha, Alex, ahogy meglátta. Ugyanis ő látta mi az, sőt segített is becsomagolni. Neki is állt kicsomagolni. Cliff megköszönte, látszólag tök örült is neki. Aztán elment melóba, majd Verona is. Elvittem Ricardot a sulijába, aztán onnan irány gyalog Peckham. Egy órára hagytam Andrét a bölcsiben. Sírt amikor elmentem, de hamar megnyugodott. A caféban tanulgattam, aztán felszedtem és mentünk az usziba. Hát, André őőőőrült. Hihetetlenül imádja a vizet és nem fél tőle. Egy kicsit se. Lazán beleugrik a mély vízbe, úgy hogy hátratessékel, hogy ne kapjam el. Én meg, hátramentem. Vagyok olyan jó és gyors úszó, hogy elkapjam mielőtt nagyon mélyre merülne így is. André persze élvezte, főleg amikor együtt merültünk. Nekem spec kacsaúsztató volt amúgy ez a medence, ezt azért hozzáfűzném. De iszonyat élveztük mindketten azt az egy órát. Aztán sajna haza kellett irányulni. Már alig várom a következő szerdai pancsit :D 4kor szabadultam, úgyhogy gyorsan lementem a vonat állomáshoz, kicsit szerencsétlenkedtem, megvettem a jegyemet, aztán elmentem a London Bridge-ig. Ott is szerencsétlenkedtem kicsit, aztán elirányultam a Gatwickre. Namármost, természetesen LB-től olyan vonat ment amit útközbe szétszednek, így nem mindegy hogy melyik kocsiba is szállok. De nem úgy van ám kiírva ahogy nekem logikus lenne. Úgyhogy élmény. Késett Merse gépe, ami marha szerencsés volt végül. Mert mire odaértem és vártam 1 percet, pont akkor jött ki. Elvonatoltunk a LB-ig, aztán megkerestük a szállását. Miután ez is megvolt, megnéztük a pub-ot közvetlen a hely alatt. Ittunk is cidert és megterveztük a másnap egy részét, mivel szabadnapos voltam akkor is. Óje.

Feb4 Csütörtök: Reggel elvittem Ricardot suliba, aztán a könyvtár előtt találkozódtam Mersével. Megmutattam neki a könyvtárunkat, aztán lecaplattunk Peckhambe, megvettem az uszijegyet szerdára. Onnan elmentünk a King’s Crossig. Namármost. Tudni kell, hogy a busz mégse ment el odáig, mert úgy döntött, hogy valahol máshol végállomáll. Úgyhogy kissé keveregve néztük meg a St. Pancrast, ahonnan az emeletről is mennek vonatok. Egészen megdöbbentő. Aztán átmentünk a King’s Crossra, ahol nem találtuk a 9 és ¾ vágányt. Sajnos. Elmentünk Camdenbe, nyüzsgő város, esergetett az eső, úgyhogy olyan sokat nem bolyongtunk. Láttunk tök jó pólókat, de végül nem vettünk semmit. Camden után ChinaTown-ba nyüzsögtünk. Megnéztük a Buckingham Palotát, sőt az „esti” dísz-szemlét is volt alkalmunk látni. Alaposan elfáradtunk a sok gyaloglásba, úgyhogy sötétedvén visszairányultunk a szállásra, felszálltunk egy régi típusú buszra, aminek hátul van egy darab ajtaja, vagyis, valami korlátos valami. Tiszta jó volt. Fel akartunk menni a Monumentbe, de ekkor már zárva volt, úgyhogy inkább Baileys-t ittunk a pubba. Ja a lényeg: Merse a peckhami leisure centerben megtalálta a vészjelzőt a mosdóban, a buták a wc-hez lógatták a zsinórt, wc lehúzónak álcázták, és nem is az volt. Engem meg a Buckingham palotánál megtámadott egy galamb. Utálom a galambokat!

Feb5 Péntek: A szállásról indultunk, ugyanis odavittem pár könyvet, amit hazaküldetek. Aztán mentünk a London Dungeon-ba. Először is lefejeztek, aztán fizettük ki a 22.50 fontot. Elég borsos ára van, de teljesen megérte. Eleinte csak egyedül mászkáltunk, de végül csoportba verbuválódva fedeztük fel a horrorisztikus helyet. Ijesztő effektek, mindenféle kínzóeszközök, meg történelmi bemutatók voltak. Például volt egy bíróság ahol bizony elítélték a túrázókat. Meg voltunk Sweeney Todd borbélyüzletében is, aki kedvesen végigsimogatta a hajunkat a pengével. A legvégén meg fel is akasztottak minket, vagyis szabadestünk. Hihetetlenül jó volt! Mármint az egész. Innen kiérve ragyogó napsütés fogadott, úgyhogy kabát nélkül elgyalogoltunk a Tower Bridge-ig, áthaladtunk rajta, majd irány a Tower. Ahol mindent végignéztünk, kivéve valami fuszeklis helyet, ahol külön fizetni kellett volna. Láttuk a koronázási ékszereket, elképesztően szépek. De nekem spec a kedvencem az a Medieval Palace, vagyis I. Edward király lakhelye. Iszonyat jól van megcsinálva. Végigjárva megebédeltünk mi is, meg a sirályok is, akiknek a levegő dobtuk a kaját, és elkapták. Valami ürge meg ott fotózott. Ezek után ráébredtünk, hogy az aznapra szánt programoknak bizony a végére jártunk. Úgyhogy elmentünk a Millenium Bridge-ig, végigmentünk rajta, majd mentünk a Tate Modern-be. Nem megyek oda többet. Rekordidő alatt kijöttünk onnan. Ezután ismét egy kis pihenő, majd irány vissza a Covent Garden Market. Ja ahol voltunk amúgy csütörtökön is és vettünk teát is ott, sebaj. Na, bementünk a Nag’s Head kocsmába, leültünk a bárpulthoz, ittunk Guiness-t, egy ürge eltörte a borospoharának a talpát a székem háttámlájával. Amin jót röhögtünk, aztán inkább elhagytuk a túlzsúfolt bárt. Bolyongtunk a Sohoban, vagy 3 hangszerbolt előtt elmentünk, gyönyörű gitárokkal, és miegymásokkal. Aztán hallgatunk utcai zenét, egy szólógitáros, egy basszeros (5 húros basszusgitárral!) és egy dobos srác, nagyon jó zenét nyomtak, és tök jó volt nézni őket meg hallgatni. Aztán takarodót fújtunk mi is. Ismét lejártuk a lábunkat.

Feb6 Szombat. Az Imperial War Museum előtt találkoztuk, ahova nem mentem be mégegyszer. Innen elmentünk a Westminster hídig, onnan az apátságba. Audio-guide-t szereztünk ingyen és végighallgatuk részletesen az egészet. Jó sok időt elvett ez, de teljesen megérte mert sok dolgot megtudtunk, és szépeket láttunk. Innen elkutyagoltunk a Tate Britainbe, ami jobb mint a testvére. Nézegettünk fesményeket, de megállapítottuk, hogy bizony nekem még mindig az impresszionista szerűek tetszenek, a többi nem igazán. Turner pl nem tetszett. De megtudtuk hogy hogy készítette a képeit. Innen elirányultunk a National History Museumba, ami meg tömve volt. De szó szerint. És mivel fáradtak voltunk, ezért nem mondanám, hogy megnéztük rendesen, az emlősöket igen, és kb ennyi. Mivel a dinóknál kilóméteres sor állt! És nem vicc, tényleg. Innen a Britishbe akartunk volna menni, de mire a Piccadilly-re értünk mégjobban kifáradtunk, úgyhogy a Rainforest Café mellett döntöttünk végül. De persze eltévedtünk, ami ahhoz vezetett, hogy a város japános negyedét találtuk meg. Mindenfelé sushi, japán boltok, japán manga bolt és ilyenek. Bementünk egy boltba, ahol minden termék japán volt. Van amire rá volt ragasztva angolul hogy mi az, van amin nem. Vettünk hát 2 doboz sushit, instant miso levest, meg én felmarkoltam egy valami nassnak néző akármit, meg egy doboz teát (mint a kólásdoboz olyan volt). Fizettünk, aztán megtaláltuk a tömött Rainforest-et. Na kifordultunk gyorsan, és irány pihenni a szállásra. Megettük a finomságokat, megterveztem ismét a másnapot, aztán irány haza.

Feb7 Vasárnap: Utolsó nap a busy hétből. A Tottenham Court Road-on találkoztunk, és elsétáltunk a British Museumba. Hatalmas egy épület! Már kívülről is, hát még akkor belülről. Nem tudom, hogy hány szintje van, de hogy hatalmas az biztos, vannak görögök, egyiptomiak, pulykák (turkey), ázsiai népek, európa, meg minden. Miután egy-két ókori dolgot megcsodáltunk felmentünk az ázsiai részlegre. Hát a kínaiak azok aztán tudnak porcelánkodni! A japán részlegen természetesen szinte minden tizedmásodpercbe kattintgattam a gépet, aztán szereztünk egy map-et maga a múzeumról. És rájöttünk, hogy egy rakás dolgot még nem is láttunk. Pedig elég sok idő telt el. Úgyhogy térképpel a kézbe mentünk végig az egészen. Nem csalás, nem ámítás, az egészen! Képzelhető, hogy mennyire kimerültünk a végére. Főleg az ilyen hétvége után. De British Museum done, úgyhogy szereztünk hot-dogot a múzeum elől, aztán séta, hátha van valahol KFC. Namármost, első ránézésre London belső részén egy darab KFC nincs. Szóval sétáltunk, majd az Elephant & Castle-nél tescoztunk is egyet. Az eső is rákezdett, és egész nap írtó hideg volt. És mivel másnap nekem már meló, így az eddigiekhez képest korán búcsúzódtunk el. Megtudtam, hogy a többiek hol jártak, hogy mikor kezdek másnap, elrámoltam a hatalmas nagy kuplerájt ami a napokban felgyűlt, és kb úgy néztem a következő hetet jelző kockákra a fali naptáron, mint akit akasztani fognak azokon a napokon. 

Jan 25 Hétfő. 8kor kezdtem, csoda. Elvittem Ricardot suliba, de tök weird volt mindkét gyerek. Én nem tudom, hogy mi volt hétvégén, de hogy energiadús nyavarékok voltak az tuti. Hah új szó, nyavarék xD Na mindegy, szal elmentünk Andréval szerzeni csomagolópapírt Cliff ajándékához. Meg úgy amúgy is. Aztán meg kicsit művészkedtem…csináltam papírból, és színes papírfecnikből mágus-sapit. Tök jó könyveket találtam, amiben mindenféle le van rajzolva és írva hogy hogy kell csinálni. Majd forgatom rendesen. Aztán felszedtük a nagyfiút, megcsináltam a vacsit, ettünk, beesett Cliff. Dumáltunk, megmutattam neki a könyveket, amiket ő spec ki se nyitott még, pedig megvannak már egy ideje. Nyehehe. Aztán Verona is beállított, kicseréltem André pelusát, amire megint mondták hogy igazán nem kellett volna, amivel nem értek egyet de mindegy. Majd leirányultam és tanultam tovább. Kb ennyi volt a mám.

Jan26 Kedd. 8.30kor kezdtem Úgy volt hogy Verona viszi Ricardot suliba, de nem tudta magát összerendezni, így végül nekem kellett. Aztán hazajöttünk, mert el akartunk volna menni Andréval menni parkozni, de ahhoz készülni is kell. Szóval összerendeződtem aztán gyalogoltam egy keveset. Kafa volt. Megebédeltünk egy mekibe, aztán parkoltunk, majd hazairányultunk. Megcsináltam a macska-maszkot, aztán felszedtük Ricardot, kaja, lejövés.

Jan27 Szerda. Kora reggel kezdtem, elvittem suliba a gyereket, majd haza, felkészülés az uszodára. Korábban mentünk oda, hogy beszoktassam a gyerekmegőrzőbe Andrét. Na az nem volt semmi. Mármint az egész. Odaslattyogunk a pénztárhoz, mondom hogy fél órára a gyerekmegőrző aztán a kisgyerek-csoportos pancsira kérnék jegyet. Közölte a nő, hogy menjek és kérdezzem meg, hogy tudják-e fogadni a gyereket a megőrzőbe. Elmentem odáig, tudják. Visszamentem, hogy kifizessem. Közölte a csaj, hogy nem ad jegyet a pancsira, mert valami tűzvédelmi gyakorlat lesz. Na mondom remek. Vissza a gyerekmegőrzőbe, ahol nem hagytam ott, mivel első alkalom, végig ott voltam vele, bár full nem foglalkozott velem, én se vele. Tök élvezte. El se akart jönni. Na ezek után vissza, megvolt a tűzvédelmi vacak, majd megyek hogy megvegyem a jegyet a pancsira ami mégis meg volt tartva. Ahha, közölték, hogy foglalni kell előre, mert már teltházas. Magamban szitkozódtam egy sort, majd közöltem, hogy jó a soft-play területre kérek egy jegyet. André marhára élvezte, úgy az egészet. Viszont megjegyezte, hogy úszni is kéne menni, mondtam hogy legközelebb. Ezek után hazabandáztunk, vacsit főztem, felszedtük a nagyfiút, aki a suliba hagyta a pulcsiját és ismét nem ette meg az ebédjét. Igazán abba kéne hagyni a lunch-bag-esdit.

Jan28 Csütörtök. Kora reggel, itthon maradtunk nagyrészt. Vasaltam, de elmentünk a könyvtárba délután arra a hülye éneklős izére. Én spec nagyon unom, André egész jól elvan vele. A suliba menet végigénekelt. Kb ennyire emlékszem jelenleg.

Jan29 Péntek. Ismét kora reggel. Nagyfiút suliba vittük, majd legyaloglás Peckham legvégébe. Suliba menéssel együtt: másfél óra séta. Ott elmentünk a creéche-be, otthagytam Andrét kb negyed órára. Full jól elvolt. Hallgatott a tanárokra, vagy kik azok. És full jófiú volt. Lefoglaltuk a helyet szerdára az uszira, meg elkértem a gyerekmegőrző számát, hogy oda is tudjak majd helyet foglalni. Aztán szépen hazasétáltunk. Még egy óra, dombos izére fel. Majd lerohadt a lábam mire hazaértünk. Ennek örömére filmeztem a kölyökkel, aztán elmentünk felszedni a nagyfiút, plusz fél óra séta. Összesen 3 óra séta. És nem csigatempóba. Aztán hazaértünk, de be is szálltunk a kocsiba, elvittük a péntek délutáni izéjére Ricardot. Aztán haza, Verona hivatalos volt valamire este, úgyhogy főzőcskézett gyorsan, Cliff megjött, megbeszélte magával hogy ő tésztát eszik, szóval miután négyszer változott csak a terv hogy akkor mit is kell csinálnom, rákérdeztem mégegyszer hogy akkor tésztát főzzek. Cliff megkérdezte hogy jól vagyok-e. Mondtam hogy igen, csak ma valahogy nem sikerül elsőre felfognom a dolgokat és nemtom követni őket. Nem alszom jól mostanság, és korán kelek, és még a gyaloglás is…na mindegy. Megcsináltam a kaját, megjött Ricardo, nekiálltunk enni 6kor. Szokás szerint én végeztem először, elmosogottam, eltörölgettem, lejöttem és nekiálltam befejezni ezt a vackot, holott nem is akartam. És a hétnek még nincs vége, holnap este bébiszittelek. 

Bébisintérkedtem tegnap, illetve ma. Szal tegnap és ma. :D Mindegy, fáradt vagyok. Szóval, a család, mármint az enyém, elment valamikor 3 után. Ami necces volt, ugyanis semmi jel arra, hogy készülőfélben van a vacsi. Nekem meg időbe kellett elindulnom. Hazaértek fél 5 körül, ekkor felkommandóztam, és megállapítottam, hogy bizony nem eszünk fél órán belül. Úgyhogy inkább mondtam, hogy passzolom a vacsit. Kicsit furán néztek rám, hisz "ebédre" csak levest ettem, de nem baj. Amúgy se voltam még éhes akkor. Furcsa. Elindultam fél6kor, hogy még a boltba is bemenjek valami péksütiért vacsira. Aztán felszálltam egy buszra és irány Sydenham. 10 perc alatt ott van a busz, ami kellemes. Viszont még csak kocsival voltam ott, akkor is csak egyszer, és akkor is októberben és sötétben és nem is figyeltem. Úgyhogy feszülten bámultam ki az ablakon, hogy vajon időben kiírja-e az én buszmegállóm nevét. Időbe kiírta, én meg jó lassan sétálni kezdtem egyenesen. Térképem volt, szóval legalább ez. Befordultam egy utcába, ahonnan úgy tűnt hogy nyílik az utca ahova nekem kell menni. Hát, nem. Sikeresen elkutyagoltam a jó hosszú utca végéig, és kiderült, hogy mégse. Úgyhogy irány vissza, első kis utcán befordultam és a másik utcáról keveregtem be végül. Susan háza, illetve maga az utca elég zsákutcaszerűen idiótán van megoldva. 18.35re értem oda végül. Ami azért kafa meg18.30-45 között volt megbeszélve az odaérés. Bekopogtam, és rögtön gyereksírást hallottam. Na ezek után nem kicsit ijedten mentem be. Fynn iszonyat nagyot nőtt! Már kész nagyfiú. A hatalmas szemeivel bámult, és amikor mosolyogtam nevetni kezdett az esti tejivás közbe. Az apja megjegyezte párszor hogy ez bizony weird. Ugyanis meg se szólaltam nem is csináltam semmit, Fynn meg nevetett. De mondta, hogy legalább nem sír. Na ebbe egyetértettem. Jó éjt kívánt nekem is a fiú, marhajó. Ja meg most beszélgettem is. Októberbe nem igazán, most meg szép kis monológokat levágtam. Bár fáradt voltam, és éreztem magamon hogy nehezen találom a kifejezéseket. Így beértem az egyszerűbbekkel. Aztán a fiú lefeketetése után el is irányultak a dolgukra. Én meg tv-ztem. Találtam egy jó szórakoztató csatornát, ment rajta a Spanglish, meg a How to lose a guy in 10 days. Előbbit már láttam angolul, utóbbit még nem. De elvoltam mint a befőtt. Kicsit késve érkeztek haza, a taxim már ott volt, sőt be is kopogott az ürge, hogy itt van. Mondom jó, de a család még nem, és én bébiszittelek. Megfordult és várt. Aztán ezután kb 2 percre be is futott a család, a kezembe nyomták az összeget, gyorsan megcsevegtük, hogy minden király volt, jól érezték magukat, köszönik és jóéjt. És irány a taxiba. Bemondtam, hogy East Dulwichba megyek. Ugyanis a múltkor már rájöttem hogy hiába mondok először utcát. Most nem is mondtam. A sofőr jófej volt, olyan 30as néger fazon, dumáltunk egy kicsit a bébiszittelésről, meg hogy mit csinálok hétközbe. Mondtam hogy au-pair vagyok, meg hogy két kis kölyökre vigyázok. Ja meg közöltem hogy jó illata van a kocsijának :D Aztán kérdezte hogy honnan jöttem. Gyorsan elmondtam, aztán mondtam hogy a kövi buszmeg az jó lesz nekem. És új dolgot hallottam kicsiny hazánk elhelyezkedéséről. Miszerint Ausztria része. Ez régen igaz is volt, végülis. Jó, hogy van aki legalább ennyire képbe van. Mondtam, hogy már nem, már csak a szomszédaink. Aztán közölte az ürge hogy mennyi az annyi, én meg mondtam hogy mennyiből kérek vissza. Meglepődve mondta, hogy borravalót adok. Erre közöltem, hogy igen, nálunk általában szokás borravalót adni. Közölte hogy jó szokás, és hogy milyen nice girl vagyok. Meg hogy ha legközelebb taxit rendelnek arra a címre akkor közli, hogy az az övé :D Aztán a szokásos udvarias jóéjt jóestét szöveg után hazaslattyogtam. Hihetetlen ez az ország komolyan. Egyrészt átengednek a zebrán. Még le se lépek, csak várok, és átengednek. Másrészt nem adnak borravalót a taxisnak. Ebből kiindulva talán étterembe se. Hát nemtom, bennem az van, hogy taxisnak, étterembe, fodrásznak, stb kell borravalót adni. Szóval azért mert én nekem ez a normális nice girl vagyok. Yay :D

Jan 18 Hétfő. Új „életem” első napja, ajvéé. Nem tudom, hogy honnan szedtem fel ezt a szót: ajvé. De most ez az új sláger nálam. Meg a yay. De az idekint ragadt rám. Na szóval. Ricardo egész nap suliba volt. Hehe. Reggel kicsit hisztis volt kabátügyileg, de amúgy semmi gond nem volt. Ahogy ledobtuk mentünk Andréval Peckhambe, a szabadidő központba informálódni. Megtudtam, hogy mikor lehet úszni menni, meg a gym-be. Aminek még mindig nem tudom a nevét, pedig már kérdeztem telefonon ma. Sebaj. Aztán hazairányultunk, ebédeltünk és nekiálltam sütni. Kókuszkockát. Namármost alap gondokba ütköztem. Pl hova lett a méz? Csak fél órán át kutattam után. Aztán a sütőporért, ami nem tudom hogy milyen, de hogy nem olyan mint a hazai az is tuti. A lisztről nem is beszélve. Aztán csináltam porcukrot. És szembesültem azzal, hogy nincs tojás. Úgyhogy André felöltöztet, irány a bolt tojást venni. A kedvenc boltosom megkérdezte hogy az én fiam-e. Mosolyogva ábrándítottam ki, hogy nem én csak a bébicsősz vagyok. Amin ő valahogy megkönnyebülten mosolygott. Megvitattuk, hogy bizony nehéz tojás nélkül sütni. Aztán rongyolás haza, folytatás. Amíg sült a tészta addig felforgattam ismét a konyhát, ezúttal kókuszreszelék után kutatva. Nagy nehezen megtaláltam, megcsináltam a csokicucc alapját, vagyis kimértem a kakaót meg ilyenek. Majd szépen beborítgattam őket és bevágtam a hűtőbe. Érdekes lett az eredmény. A kinti kakaópor és margarin kevésbé normális, nem van olyan szép színe mint odahaza lenne. A liszt és sütőpor is érdekeset alkotott. Lágy a tészta, szó se róla. Ilyen lágy tésztát még szerintem sose csináltam. Tökéletes piskótatészta lenne. De hogy amilyen tömény íze van! Kb mint a cukrászdákban kaphatóé. Inni kell utána egy valag vizet. Na mindegy, nekem egész ízlik. Nem a tipikus hazai, de legalább hasonló. Nemtom hogy fog-e ízleni vkinek még. Miután ezzel elkészültem és kimerülten lerogytam Mackótestvér2őt nézni, jött André. És nekiállt bizgergálni a fejemen. Na mondom remek. Aztán elment fésűért és nekiállt fésülni. Ebben az a pláne, hogy nem szeretem ha a hajamat piszkálják általában. Másrészt meg mert lövése sincs hogy hogy kell fésülni bárkit is. De tűrtem, sőt ha épp nem húzta a hajam vagy vert fejbe a fésűvel egész jó volt. Aztán felszedtük a nagyfiút, megcsináltuk a vacsit miközbe tök sötétbe táncoltunk (új mánia, sötét-tánc. Ricardo hehe). Aztán kaja, majd Cliff hazaesik, aztán Verona is. Én még átcseréltem André pelusát majd lejöttem. És egész nap egy szám járt a fejembe, de nem tudom mi az. Azt tudom, hogy régi. Éva-korabeli kb. Legalábbis a hangszereléséből erre következtetek. És tele van bum-bum-bum-mal. Mármint a szövege. Ha bárkinek van ötlete ezügyben, keressen meg :D Ja igen, a hétvége. Szombaton tanultam a könyvtárba, aztán játszottam. Vasárnap gyümölcsnapoztam félig, meg tanultam meg játszottam. Lvl53 hehe. Meg cseverésztem msn-en. És 11kor mentem aludni, ami már naggggyon késő volt nekem.

Jan 19 Kedd. Jól indult ez a nap is. Verona elfelejtette mondani hétfőn, hogy egy órával később kezdek ma, merthogy ő viszi Ricardo-t suliba. Hopszi. Sebaj. El is vitte, mi meg felmarkoltuk a bicajt, és irány a Peckham Rye Park. Ahham, na ezt se csinálom többet. Egyrészt: André nem tudja tekerni a bicajt, így tolhattam végig. Másrészt: még kormányozni se tudja ám! Vagyis összevissza igen. Igazán élménydús. Kellően lefáradtam mire a parkba mentünk, hát mire még hazaértünk onnan! Sikeresen befejeztem a halom nyomtatnivaló kinyomtatását, aztán felszedtük Ricardot, majd mivel túl fáradt voltam így filmeztünk. Kb ezzel el is telt a keddi nap. Semmi extra.

Jan 20 Szerda. Szokásos idő, kevésbé szokásos kezdet. Ricardo akkor ébredt fel, úgyhogy reggeli. Mire végzett mehetett is fel fogatmosni, amit persze nem akart ám. Aztán átöltözés és suli. Mi meg Andréval Lewisham-be készültünk rögtön utána. A busz tömve volt. 3 babakocsi is volt, plusz egy halom ember. Egy nő elnézést kért amiért folyton bököd a táskájával, de mondtam hogy semmi gond, nem tud mit tenni. Lewisham meg király! Ha legközelebb valami göncöt akarok venni akkor oda megyek. Sokkal jobb mint Pechkam. És asszem nekik is van mozijuk, majd utánanézek. André bezzeg tök unta az egészet. Haza akart menni. Mivel nem sikerült azt találnom amit kerestem volna, így hamar haza is irányultunk. Ismét tömött buszon, juppi. Nekiálltam olvasni a kötelező olvasmányom, amit ezerszer megnézve és már egyszer magyarul elolvasva nem kicsit unok. Tudom a sztoriját már kívülről a Jurassic Parknak na. De jobb mint a másik, amit végül nem olvastam el, bevallom őszintén. Unalmas száraz vacak. Úgyis ki kell választani az egyiket és arról írni valamit. Szal, ennyi. Na aztán felszedtük Ricardot a suliban, majd jött a kedvenc játékunk. Sötéééétség csinálás. André kicsit fél, de én bírom. Sötétbe főzőcskézni kafa. :D Meg dobálni a másikat ilyen puha bigyóval. Ha eltalálod ügyes vagy, ha nem így jártál. Aztán Cliff kicsit később esett haza mint kellett volna, Ricardo közölte is vele, hogy ez bizony nem volt szép. Ettünk majd lejöttem, folytatni az olvasást. Közbe sikeresen felfedeztem, mármint a blogírás közbe, hogy a leírt mondataim nagy részébe angolul „viszhangzik” a fejemben a szöveg. Nem mondom hogy mindent el tudnék mondani angolul, de vannak bizonyos kifejezések amiket át kell fordítanom magyarra. Mégiscsak magyaroknak írok vagy mi :D

Jan 21 Csütörtök: Itthon egész nap. Valami futárnak kellett jönnie, hogy felvegye a csomagokat, de persze random időben járnak, úgyhogy itthon kellett maradni egész nap. Tökre nem bántam ám. Vasaltam, André rajzolt, én meg tanultam, zenét hallgattunk, énekeltünk, játszottunk, főztem. Kb ennyi volt a nap igazából. Jött a muksó fél3 körül, felszedte a csomagot, aztán 3 után elmentünk felszedni a nagyfiút. Hiszti nélkül megették a vacsit korábban…ami csoda. Általában akkor esznek amikor az apjuk hazaér, és ehhez eléggé tudnak ragaszkodni. Most nem tették. Királyság. Aztán Verona tök hamar hazaesett, Cliff is megjött időben. Szortíroztam a vacsit, mostanság én teszem azt is, mivel Verona későn jár haza, aztán ettünk, elmosogattam, Cliff játszott a gyerekekkel, Verona meg….olvasott asszem. Szal ismét egyedül raktam rendbe a konyhát. De már tök rutinos vagyok benne, hamar megy xD Főleg mert egész nap előtte enyém a konyha, így nem félnapos kuplerájt kell rendberaknom. Holnap végre péntek, ami jó. Ellenben szombaton megyek este melózni. Ez kevésbé jó. Kapok érte lóvét és hazataxiztatnak, mi szintén jó. Kezdem elveszteni az időérzékem, ami meg nem jó. Új Belga számot készülök írni, az jó?:D

Jan22 Péntek: Verona azt mondta, hogy 3 körül lesz itthon. Ennek örömére miután kikönyvtáraztuk magunkat Andréval, és megkajáltunk, elmentünk a Horniman Múzeumba fél1 körül. Tudtam, hogy úgyis korábban fog hazaesni. Nézegettünk jellyfish-t, seahorse-t, halakat, meg minden vackot amit találtunk. Aztán kajáltunk egy csöppet. Verona írt sms-t kb fél2 körül, hogy hazaért, és lefekszik aludni mert fáj a feje. Visszaírtam hogy mi hol vagyunk. Aztán mi fél3 felé értünk haza, tök csöndben bekommandóztunk a szobámba, megnéztük a macskarisztokratákat videón. Mint kiderült, Verona nem aludt ám. De sebaj. Elvoltunk. Aztán főzőcskéztünk, játszottunk ettünk. Meséltem a terveimről Veronának, egész kulturáltan előadtam őket. Tök jó vagyok. Megdumáltuk, hogy jövőhéttől el kéne kezdenem eljárni Andréval ilyen bölcsiszerűbe a szabadidőközpontba, mert gondok lesznek vele az ovikor. Még sose volt otthagyva így gyerekek között. Nagyon remek lesz ám nekem beszoktatni, de sebaj. Elleszek ha már beszokik :D Kb ennyi volt a nap, én spec tök élveztem, André is. Ellenben ma csak 2 kávét ittam meg, hogy ébren maradjak. Talán mégse kellett volna 2 napon át éjfélkor aludni menni, de hiába pörögtem, meg olvastam :D És jee, holnap éjfélig bébiszittelek Susannél. Ajvé.
 

Jan 11 Hétfő. 9kor kezdtem, ami kellemes. Reggel mégis korábban keltem fel, hogy lefoglaljak egy repjegyet. Amivel szívtam hétvégén. Merthogy nem fogadnak ám el akármilyen bankkártyát és a drága OTP hétvégén nem utal. Apropó hétvége: semmi extra, aludtam, szombaton WoW-oztam (lvl 50 yaaay), vasárnap meg tanultam is. Na szal, hétfő reggel foglaltam repjegyet, aztán rendet raktunk a gyerekekkel délelőtt. Ami azért tartott sokáig mert nem én raktam rendet, hanem ők :D Délután meg elindultunk egy parkba, ahova ritkán megyek. Félúton közölte a nagyfiú, hogy meggondolta magát, menjünk haza. A kisebbik épp bealudni készült a babakocsiba, szal mondtam jó. Kiszedtem a babakocsiból, aztán irány haza. André tolta a babakocsit, Ricardo beleült, és guess what? Bealudt xD Hazaértünk sikeresen, beemeltem a babakocsit a lakásba, lehúztam Ricardo csizmáját és felébredt. Na ezek után jött az uzsonna, aztán festettünk, rajzoltunk, playdoh-ztunk (nemtom már a magyar nevét…ilyen puha vacak mindenféle színnel és akármit csinálhatsz belőle. Nekem is volt egy rakás. Anya segíííts miaz? :D) Én spec egy kép alapján gepárdot rajzoltam, tök jól sikerült. Aztán jött a vacsi. Jó kis hagymás rántottát ettem, mivel megint műhús volt, és mondtam Veronának hogy ne fáradjon azzal hogy vesz nekem vmi kaját. Úgyis rég ettem rántottát :D Verona közölte hogy jól rajzolok, Cliff kérdezte hogy másoltam-e. Mondtam hogy úgy hogy előttem volt a kép és ennyi. Merthogy amit a fejembe látok, azt nemtom lerajzolnom. De először leopárdnak nézte, úgyhogy gondolom nem sikerült olyan jól mégse. Majd elrakom ha meglesz még holnap. Már így is van egy magányos fa festményem, amin egy magányos lány vagy fiú magányosan hintázik. Elnevezem a képet magánynak, ezaz.

Jan12 Kedd. Szokásos időben (ami bármily hihetetlen fél8at jelent) kezdtem. Ricardo első napja volt a big schoolban. Angliában a sulik 9kor kezdenek, kellemes tud lenni na. Full izgatott volt a gyerek, szal élmény volt elkészíteni a sulira. Veronával mentünk, merthogy ő se tudja hogy hova kell menni, meghogy a tanárnak látnia kell engem, hogy én fogom hozni-vinni a gyereket. Miután kidobtuk Ricardo-t Andréval hazairányultunk. Nekiestem a nyomtatónak, hogy nyomtasson. He-he-he. Fél10től kb 3ig tartott kinyomtatni a dolgot, mert naná hogy pdf-t nem akar nyomtatni, doc-ba átkonvertálni meg nem egyszerű. De találtam egy király programot, telepíteni se kell és az gyönyörűen megcsinálta nekem. André amúgy egész jó volt. Felszedtük Ricardo-t azzal sem volt gond. Utána azonban vicces volt, mert tele volt energiával, szal játszottam vele valami kutyás-transformeres játékot….hihetetlen hogy miket ki nem talál néha. Aztán hálistennek Cliff is befutott és ettünk. Verona is befutott miután már befejeztük és épp letettem a konyharuhát. Kb ennyi volt a mai napom. Semmi értelmes, semmi extra. Ja megszereztem a gepárdos képet :D

Jan13 Szerda. Hóesésre ébredtem…ami folytatódott egész nap. Kafa. Ricardot elvittem suliba, majd hazalavíroztam Andréval. Aki még nem próbált meg babakocsit tolni olyan nagy hóba amibe járni is problémás, az mindenképpen próbálja ki, napi 4x, dombra fel méghozzá. Hazaérés után lapát híjján söpörtem, hogy kijussunk valahogy amikor megyünk Ricardo elé. Iszonyat fáradt voltam, úgyhogy nem vittem túlzásba a főzést. Helyette tanultam egy csöppet. Aztán felszedtük a nagyfiút majd haza. Cliff korábban hazaállított, egész pontosan 2kor, aztán elvitte a két gyereket havazni, én meg nyugodtam tanulhattam tovább. Azt mondta, hogy megcsinálja a vacsit, kifáradhattam a babakocsitolásba. De nem értek haza a kaja-főzés-elkezdés idejére, szal nekiálltam én. Aztán végülis én csináltam meg, hiába értek haza utána nem sokkal. Kaja után leirányultam, tanulni. Unalmas már, na.

Jan14 Csütörtök. Rájöttem, hogy a nagy hóban babakocsitolásnál csak egy a jobb. Amikor éjjel esik az eső, megolvad a hó de meg is fagy. Hehe, az oké hogy kereke van a babakocsinak aztán csúszik, de hogy én is csúszok az kevésbé jó. Amúgy meg a nap nagy részében esett az eső. Ma pack-lunch-ot vitt Ricardo a suliba, ugyanis tegnap sírvafakadt a suliban. Nem szereti a kaját amit adnak és nem ette meg. Andréval itthon művészkedtünk egy kicsit, aztán ebéd és tanulás. Aztán irány Ricardoért. Mosolyogva jött ki a teremből, ma először. És betartotta az anyjának tett ígéretet, mindent megkóstolt még ha nem is evett meg mindent. Hazajöttünk, akkor megette a maradék felét. Játszottunk, meg főzőcskéztem egy kicsit. Verona berakta a sütőbe a krumplit, és beállította hogy mettől meddig süljön. Nem is foglalkoztam vele. Mint kiderült, kellett volna. Még éppenhogy ehető volt. Aztán kaja után na mit csináltam? Tanultam. Ja, próbáltam behangolni Ricardo gitárját, reménytelen. Főleg mert össze-vissza tekergetik a gyerekek. Meg mert kis gyerekgitár. És rájöttem hogy már elfelejtettem a zenéket amiket tudok játszani…vagyis…4húroson nem találtam őket. Dammit.

Jan15 Péntek: Ma takarítottam, meg André leesett a heverő karfájáról, megharapta a száját belülről, vérzett is rendesen. Jeget kellett tennem rá. Verona szedte fel Ricardo-t mert beszélnie kellett az egyik tanárral. Andréval elvoltunk. Új szokást vett fel. Rajtam elheverve nézi a tv-t. Iszonyat kényelmes nekem is, szóval egyáltalán nem bánom. Amúgy meg játszottunk is mindenfélét. Verona felvetette, hogy beadhatnám Andrét egy bölcsi-szerűségbe Peckham Szabadidőközpontjában, ha mondjuk szeretnék úszni menni. Hát azt annyira nem, de lenne elképzelésem hogy egy szabadidőközpontban mit is tudnék csinálni. Majd lecsekkolom. Ricardo ment késődélután a programjára, színjátszás, ének, táncakármi. Iszonyat élvezi. A gond csak az hogy a vacsi csúszik miatta egy órát. Vacsi alatt hiszirohamot kapott, merthogy neki 4 db nemtommi kell, amikor összesen volt 10 és mindenki akart volna, hivatalosan. Mert én spec nem, de ő elmarkolta őket, és szándékosan belerakta a húsos részbe, hogy az apja ne akarja visszavenni. Ja merthogy Cliffét csórta el. Naná hogy szobafogság lett belőle. Meg ordibálás és a társai. De van ez így na. Jövőhéttel fél4 kor kell fel szednem, királyság. 

Talán brutál cím, de aki már látott nyúzott tapsifülest, és aki végigolvassa ezt, sőőt mi több, megpróbálja elképzelni is, az igen nagy hasonlóságot fog felfedezni. Ha nem akkor a hiba az Ön készülékében van kéremszépen.

Jan6 Hétfő: reggel7kor keltem, kb mint a mosott kaki. Hát igen, repülés, időeltolódás és szilveszter közös hatása. Nem sokkal 9 után el is indultunk a gyerekekkel, először a könyvtárba felszedni egy kötelező könyvem, aztán irány a Covent Garden Market. A top decken utaztunk, amit imádnak a fiúk. Meg én is. A CGM előtt be kellett ugranunk egy kávézóba sürge. Történt egy kis baleset, de nem Ricardo hibájából. Az történt ugyanis, hogy a klotyó tele volt vagyis el volt dugulva és amikor a srác lehúzta, lazán kiöntött és minden tiszta víz lett. Vagyis, inkább piszkos víz. A mázli, hogy vittem egy melegebb gatyát, mivel hideg volt. Szal jól átcseréltük a gatyát. A London Transport Museum azonban ijesztőnek bizonyult nekik ami az utunk végcélja volt egyébként. Mindenhol viaszfigurák voltak és megijedtek tőle. Nekem spec tök tetszett volna, de mégegyszer nem fizetek érte 8 fontot. Szal ÍJ. A hazaút kb olyan volt mint az oda. Este elmentem a postára és befizettem a nyelvvizsgám árát. És reménykedem benne, hogy nem írtam el semmit :D Vacsi után átrendeztem a szobát, átraktam az ágyat, ami vicces, mert elvileg (Verona szerint) 2 ember kellett volna hozzá. Gyakorlatilag csak le kellett szednem a matracot, élére állítani az ágyat és úgy bepaszírozni. Hehe.

Jan7Kedd: 8kor keltem, de alig aludtam, pedig este 9kor már lefeküdtem. Vasaltam, playdoh-ztak a gyerek, szal nyugis nap volt. Leszámítva hogy moziba mentünk. A film 4.15kor kezdődött. Vicces volt mert az Alvin és a mókusok2-t néztük. Nekem tetszett, de a fiúk túl kicsik voltak, hogy értsenek mindent. A vége előtt negyed órával Ricardo közölte, hogy wc-re kell mennie. Egyedül mozizni jobb basszus! Na sebaj, kimentünk végignéztük, hazabuszoztunk, André ébren volt végig. Kaja után meg bezuhantam az ágyba. Ismét.

Jan6 Szerda: Csodára ébredtem: HÓ! Na jó, láttam már havat, sőt Angliába is, de ahogy rápislogtam az égre, tudtam, még több várható. Igazam is lett. Úgyhogy gyorsan töröltem terveim. Ebédig eltengődtünk valahogy, meghaltam ismét párszor (játék), ebédcsinálás, sőt egy kis tanulás is volt. Aztán ebéd után irány a park. Esett még a hó, hejhó. Hócsatáztunk egy kicsit, hóembert építettünk, elvoltunk. Tök élveztem, holott kinőttem én már a havazásból. André kesztyűje jól átázott, ami csak azért volt érdekes, mert bőgni kezdett, hogy haza akar menni, de azonnal. Szal irány haza. Mire hazaértünk kiderült, hogy a kabátja alatt és a csizmájában is tetemes mennyiségű havat sikerült felhalmoznia, amitől úgy vacogott mint aki mentem jégcsappá válik. Úgyhogy meleg fürcsi neki. Amit amúgy is rühell. Szal végigbőgte. De "könyörtelen" voltam, aztán váltás ruha fel, be a takaró alá a tv elé. Öt perc múlva jobb volt mint újkorában. Este azzal szórakoztunk, hogy néztük a hóba ragadt autókat. Kis dombon kell feljönni az utcába. Na azon aztán nem lehetett, hehe. Ja meg reménykedtünk, hogy Cliff ne menjen másnap dolgozni.

Jan7 Csütörtök: Cliff ment melóba. Én meg takaríthattam egész délelőtt. Mert délutánra Ricardo tanárait vártuk bemutatkozódásra. Délre ragyott minden mint a Salamon egy bizonyos testrésze. Verona el is volt ájulva ettől. Vártuk türelmesen a tancsikat, de sehol semmi. Szal pár telefon lebonyolítása után kiderült, hogy félreértés történt. Miszerint Verona felhívta őket, hogy mikor  jönnek tulképp, mert ő dolgozik és ilyenek. Úgy értették az egészet, hogy le akarja mondani, és nem is jönnek. Jól eljátszottam a gyerekekkel délután, Verona kivolt, én is, de valakinek muszáj rendbe tartani a házat meg a kölyköket.

Jan8 Péntek: Elmentünk a kis játszótérre havazni ismét, majd aztán hazamentünk és irány Peckham mozi. Ahham, be volt zárva, mert megváltoztatták a programot, csak úgy. Szal remek. Szóval megint haza, elvoltunk pár órát, aztán Verona haza, aztán el, aztán haza, aztán fogja Ricardot, elviszi a pénteki új programjára, ami minden pénteken lesz hálistennek. Andréval fociztunk a lakásba, aztán Ricardo hazajövetele után (fél6) elkezdtünk vacsizni. Vacsi után Cliff lelépett gyerekezni, Verona telefonálni én meg mosogatás közbe rájöttem, hogy slave lettem teljesen. És egy vicces felfedezést tettem: egész addig furcsa és elképzelhetetlen nem egyedül wc-zni járni amíg az embernek nincs a nyakán pár kölyök. Ugyanis nem hagyhatod őket a klotyó előtt. Hogy mik vannak?!

Szal igen, kivagyok, fáradt vagyok, hiába fekszem korán, nem elég. Egész nap a gyerekkel vagyok türelempróbáló feladat. De jövőhét már változást hoz az életembe. Remélem az időjárás is változik. Elég volt nekem a hóból :D

Előző (le nem forgatott) részek rövidített tartalmából:

dec 18án hazamentem. Mókás volt. A városban dugó, szóval korábban leszálltam a buszról, hogy metróra szálljak, hogy oda is érjek időbe. Odaértem, már lehetett menni check-in-elni, szal fasza volt. Nem is volt időm úgy semmire se igazából. Elintéztem, átvizsgáltattam magam....milyen bunkó egy nő utasított hogy mit rakja ki külön tálcára a táskából....na mindegy, aztán vártam, hogy kiírják, honnan is megy az a fránya gép. 10 perc késéssel kezdtük el eleve a beszállást, fél óra késéssel már a helyemen csücsültem rendesen. A pilótabácsi bemondta, hogy nem megyünk sehova, mert nem engednek. Ajvé. Aztán később beszólt, hogy van egy jó és egy rossz híre. Itt már felkészültem a bombára. De csak annyi mondott, hogy kitolnak, mert útba vagyunk, de még nem megyünk. Szal végül 1 óra késéssel fel is szálltunk. Az út eseménytelen volt, leszámítva hogy a vár fentről kivilágítva pesten olyan semmilyen. A lánchíd szebb. Na mindegy. Megérkeztem jól, megállapítottam hogy hideg van. A kocsi befagyott ajtai is ezt sugallták. Kabát nélkül szép az élet. Hazakocsikáztunk jól, nekiálltam kipakolni. Aztán kaptam is már szidást, merthogy kupit csinálok. Hiába, vártak engem na xD Kirámoltam, örvendtem a fejemnek, aludtam. Kb ez mind volt. Másnap ütköztem egy ismerőssel, vettem hajvasalót. Vasárnap emlékeim szerint nem csináltam semmit. De lehet hogy tévedek. Hétfőn 20án, csatangoltam, és kb percenként előadtam, hogy hideg van. Az is volt. Kedden 2012-t nézem a moziba, fura volt magyarul. Szerdán voltam teázóba, ittam mate-t ( I love mate feliratú póló jöhet :P ). Meg kaptam japán teáskészletet O.O 24én fát díszítettem, ajándékolódtam, léptem kb 2 szintet wowba :D 25én Apához mentem karácsonyolni, tiszta király is volt. 26án irány Miskolc, 28án vissza. Miskolc kafa volt, végigröhögtem az agyam, de aludni is kellett volna úgy igazán, de valahogy nem jött össze. 29én ismét mozi, Avatar, aztán anime nézés nálam. Élmény volt újra beállítani a tv-t és a lapost mert már elfelejtettem hogy kell. De végül sikerrel jártam. 30án pihike, de ugyanolyan fáradtan ért véget a nap mint ahogy kezdődött LoL. 31-e szilveszter. Lementem Grimihez, megcsináltuk a kaját, elmentünk a többiek elé, visszaérkeztünk, ettünk ittunk játszottunk röhögtünk, jól éreztük magunkat. Valamikor aludni is tértünk, ami kevésnek bizonyult de nagyon. 11kor megébredtünk, elkezdtünk elindulgatni, mármint ez már elseje ám :D Hazaérkeztem, írtófáradt voltam, felhúztam magam 47es szintre bepakoltam és korán aludni mentem. Még 9 se volt. 

Ma: kimentünk a reptérre, fotóztam a gépen, eseménytelen repülés, ha nem számítjuk hogy majd bealudtam. Kicsit korábban ideértünk, aminek örültem is. Annak hogy vagy negyed órát vártam a csomagokra, na annak már nem. De megtaláltam, el is indultam 3 után nemsokkal a metróhoz. A metrón ült velem szembe két japán csaj meg egy srác, és iszonyat örültem neki amikor értettem pár mondatot vagy szót abból amit mondtak. Sikeresen hazaérkeztem, de már fájt mindenem a bőröndhúzástól. A család még nem volt itthon, de ahogy elkezdtem volna kirámolni megjöttek. Szóval mentem üdvözölni aztán mondtam hogy megszerzem az ajándékokat. Rámolom ki amikor Ricardo bekukkol, hogy köszönjön. Köszöntem és mondtam hogy megyek fel. Felmentem, ajándékoztam, dumáltam, lejöttem kibontani az enyém, felmentem a szép félhosszú sálammal és király bögrémmel, csináltam teát, dumáltam, lejöttem, kirámoltam. Ez kb másfél órát igénybe is vett. Aztán felmentem, vittem a túrórudit be a hűtőbe. André kulturálódott, mert felébredt a kocsiból kiszállás után és nagyon hisztis volt. És tök örült nekem. Ricardo is, de őrajta máshogy látszott. Szal ismét dumáltam, elintegettem őket, mert mentek aludni, aztán lejöttem, felhúztam az ágyneműt és hullafáradtan beledőltem. Na itt vagyok most. A képeket felraktam a gépre, de maj-ra még nem. Lassan zárom is a napot, elég volt. Szal örvendtek itt nekem, valamennyire azért én is, de homesick vagyok azért nah. Majd mérséklődik, és ahogy mindenki mondta, hamar elmegy :)

Na folytassuk. Csütörtök. Hát öö. 8kor kezdtem az biztos. És körülbelül ennyire emlékszem az egészből. Hah mégse. Eszembe jutott. Elmentünk délután Andréval busszal a városba, marhára élvezte, meg én is. Az idő meg olyan jó volt, hogy csak 1 pulcsi volt rajtam. Este meg nekiálltam újrarakni a gépem, mert úgy döntött, hogy nem működik rendesen. Éjfélre végeztem vele, nagyjából. Péntek, délbe kezdtem, de korábban felmentem. Az ebéd alatt el is döntöttem, hogy elviszem valahova Andrét magammal. Verona teljesen kivolt. Hihetetlen hogy mennyire nincs türelme. Szal elmentünk Andréval a parkba majd mentünk vissza Ricardo sulijához, mert ilyen karácsonyi zenés műsort adtak elő. Vittem a fényképezőgépemet, de inkább videóztam vele. Tiszta büszke voltam a srácra. Aztán hétvége. Szombaton nem csináltam semmi extrát se, legalábbis nem emlékszem. Este meg bébiszitteltem. Ami azért volt vicces, mert Ricardo lázas volt nappal és köhögött ezerrel. A lefektetés jól ment, én csináltam mindkét gyereket. De Ricardo kb óránként felébredt köhögni. Valamikor 11 körül kijött a szobájából, meghallottam miközben filmet néztem! És indultam fel, megnézni hogy mi a baja. Épp akkor lépett a lépcső tetejére, és mondta hogy nem tud aludni. Kérdeztem hogy a köhögés miatt-e. Mondta hogy igen. Vittem neki gyógyszert, meg mondta hogy fázik, szal lementem felkapcsolni a fűtést. Mire felmentem már aludt. Vasárnap nem is mentek sehova ennek örömére. Hétfő fél8kor kezdtem, mert Verona és Cliff mentek a városba vásárolni. Filmeztünk a fiúkkal, mert nem mehetettünk ki. De Ricardo már jól volt annyira, hogy suliba menjen. Szal oda azért elvittem. Meg utána Andréval mentünk egy 1 o'clock club-nak nevezett helyre. Ami 1től nyit. Tök élvezte a gyerek. Meg én is. Veronáék nem értek vissza, szal mentünk felszedni Ricardot. Aztán mentem a suliba. Ma 9kor kezdtem, mert a szülők mentek a bankba. Most André a soros, fél délelőtt csak ült az ölembe és úgy nézte a tv-t. Be fog lázasodni szerintem és már köhög ő is rendesen. Délután meg kitakarítottam a fürdőmet. A többi napot még nem tudom, azt leszámítva hogy délután elvileg szabad vagyok. Holnap be kell mennem felszedni egy dvd-t, ha mákom van. Ha nincs akkor nincs. Csütörtökön meg vasalni akarok és a szobát rendberakni, meg takarítani. Péntek meg 10kor indulok a géphez. Yaaaay!

Szal most szünet, majd írok miután visszajöttem :) Kellemes ünnepeket mindenkinek :)

Nos, elmaradtam egy kicsit. Nem is kicsit. Szal mint mondtam Verona minden nap jól elment a könyvtárba tanulni. Az eső esegetett, úgyhogy nem nagyon mentünk sehova se. Pénteken (dec4) elmentünk a kis játszótérre, de miután kifogócskáztuk magunkat Ricardo úgy döntött, hogy irány haza. Nem bántam túlzottan. Kaptam egy szabad délutánt, szal kb fél 3 körül már le is léphettem otthonról. Mellesleg fél 2 felé szoktunk hazaérni Andréval, miután kidobtuk Cardot a suliba. Bementem az Elephant and Castle-hez a Tescoba hogy vegyek piát. Válogattam egy csöppet, majd kiválasztottam a megfelelő cidert és odacipeltem a sorhoz. Elkérték a személyimet, ami elég vicces. Nem hinném, hogy ne néznék ki 18-nak. Sebaj. Vettem cirka 7 litert, hazacipeltem. De nem egyedül iszom ám meg, nem-nem. Hazaviszem, ha a British Airways is úgy akarja. Dec5 ismét gyümölcsnap, hajfestéssel. Elő se bújtam a szobámból amikor megjöttek a többiek, nem volt kedvem. Dec 6 vasárnap. Befejeztem a Breaking Dawn-t…két nap alatt 800 oldal, nem rossz. És olvastam Nanát. Azt is befejeztem és még nem jött ki az új rész. És felkészültem a „netnélküli” hétre. Dec7, hétfő. 10kor kezdtem, ami kapásból azt jelenti, hogy nem megyünk sehova. Igazából nem is volt semmi extra. André aludt kb 20 percet, mert esett az eső. De simán elment aludni ettől függetlenül este. Volt angolom, ami tök Xmasey volt. Karácsonyi rhymes-játék, gap-filling meg miegymás. Mondta Nathalie ( az angol tanárom) hogy szerdán nuku tanulás, tanulás lesz instead of. Ajvé. Dec8, kedd. Délbe kezdtem, hehe. Elmentünk a Horniman Museumba Andréval du…mert Veronához jött egy barátnő (aki már 10kor itt volt amúgy). André túl sok energiával és fáradtságos hisztivel rendelkezett aminek kevésbé örültem. De nem kezdett el ordítani a múzeumba, aminek viszont nagyon. Ja ez a nő (Ruth asszem) közölte, hogy jó anya leszek. Mert hip-hop elrámoltam a tornádó sujtotta nappali dolgait, amit a gyerekek műveltek egész délelőtt. Kérdőn néztem Ruthra és mondta, hogy türelmes vagyok. Verona közölte, hogy neki nincs türelme rendet rakni. Nem értem én ezt. Jó, Anya megmondhatja, hogy tudok én bazinagy kupit csinálni, főleg a fiókomba és szekrényembe, de időről-időre mindig rendet raktam ott is. Igazából…szeretem a rendet. Ahol kisgyerek van ott tök rend úgyse lesz, de könyörögöm…ha már rég nem legózik (pl), mert filmet néz, akkor minek legyen elől? Inkább elpakolok naponta X-szer (mert úgyis fog még kupit csinálni), de ne legyen már cséri-telep egész nap. Mellesleg, André segít elpakolni rendszerint. És mivel folyamatosan pakolok, így ha menni kell valahova nem hagyunk magunk után csatateret (nem úgy mint Veronáék). Ez full nem türelem kérdése szerintem…a saját munkám könnyítem meg. Miből áll többször két perc alatt elpakolni? Semmiből. De ha csak gyűlik gyűlik akkor egy fél napos meló lenne. Na nem. A türelemhez nem tudok mit hozzáfűzni. Néha nekem is elfogy, de igyekszem akkor is következetesen és gyerekbaráti módon megoldani a dolgokat. De marhaság, hogy ilyenek miatt mondják hogy jó anya leszek. Főleg az aki látott kétszer, és akkor se a gyerekekkel. Sebaj. Mellesleg, nem szeretem ha Verona otthon van a sulibamenő idő körül. Tök olajozottan megy már a dolog általában. Fél dél ebéd, legkésőbb délre elmosogatok, elrámolgatok. Utána a gyerekek felvonulnak fogat mosni, az én felügyeletemmel persze. Aztán Ricardo nekiáll átöltözni. Eközben én pelust cserélek, előkészítem a sulitáskát, a babakocsit, a kabátokat, cipőket, ha megyünk valahova Andrével akkor a szükséges dolgokat, meg magamat is persze. És 12.35kor leirányulunk, mert Ricardo szereti húzni az indulást. 12.40-45 között el is indulunk, így 12.55-13.00 között vagyunk a sulinál. Ha Verona otthon van akkor néha borul az egész. André a nappy-change-nél se hisztizik nekem, megszokta hogy mikor cserélem, előre szólok és gyrs vagyok. Na de visszatérve. Tegnap Cliff meg Ricardo esete elmente fát venni, Andrét lefoglaltam (mert kedvesen megkérdeztem Veronát, hogy kell-e segítség. Tudtam, hogy kell, mellesleg. Mivel ő neki főzni és takarítani kellett, egy időben. Nekiálltunk Andréval előkészíténei a fürdővizet, majd végül rám maradt a kissrác, szóval elvittem fürdeni. Ez kissé trükkös, mivel utálja ha vizes lesz, de az ölemre ültettem és elkezdtem lemosogatni. Aztán a vízbe kötött ki, de nem dobtam bele :P Játszottunk miközben mosogattam, felkaptam lábujjak a vízbe, kiemelem mielőtt sivalkodik. Majd újra, lábfejig ezúttal. Végül benne ült a kádban és pancsikált. Aztán kiszedtem és irány az ágy, megtörölgetés, pelus fel, pizsi fel, 2 mese, majd ének. Fáradt volt, de játszani akart még, és nem akart elaludni. Mondtam, hogy mindjárt jövök, de lebiggyedt a szája sarka, úgyhogy megkérdeztem, hogy szeretné-e ha maradnék. Azt mondta igen. Aludjak vele? Igen…úgyhogy letettem a fejem az ágyra, résnyire nyitott szemmel figyeltem, ahogy 2 perc alatt elaludt. Aztán kiosontam. Lent már rend volt (Cliffnek köszönhetően aki időközben hazaért), Cardo fürdött, én meg egy kis csevej után levonultam a szobámba. Dec 9, szerda, vagyis ma. Szabadnap. Reggel 10től délután 4ig könyvtárba voltam, tanulni. Pfúj. 2 emberkére figyeltem fel nagyon. Az első: bejött egy fiatal srác, nagy pakkal. A kinézete miatt figyeltem rá fel. Hosszú szőke frufru a szemébe lóg, amúgy meg rövid haj. Nice sál és sapka, fekete (nem csöves) naci. Lazán végigslattyog a termen és leül egy géphez. Ismerem ezt az „életérzést”, amit árasztott, milliószor láttam már odahaza. És a stílust is. De idekint fiúnál még nem láttam, lánynál igen, de fiúnál még nem. Light-emo, by the way. A másik: csövi farmernaci, ezeréves fehér póló Batman felirattal és kalap. Kicsit idősebb mint én, de vicces fazon. Valahogy a sok képregény-mániás, titokban őrült fószerek ugrottak be, már nem tudom hogy milyen filmbe láttam ilyet. Ja és tök fehér volt az ég…olyan havazósan fehér. Szal tuti esni fog az eső éjjel. Még meleg van a hóhoz…idekint amúgy is ritka h elég hideg van a hóhoz by the way. 

Nos, a csütörtököm, hát, fogalmam sincs :D Délbe kezdtem, ami igazán kellemes volt, főleg mert a szél se fújt éjjel. Elvittem Ricardot suliba, és kb ennyibe is merült ki a napom. Pénteken szintén délbe kezdtem, Ricardo suliba, és ennyi. Este meg fizu után elmentem a boltba, mertshogy gyümölcsnapot terveztem szombatra. Szombaton sikerült felkelnem valahogy 11 körül, hajat mostam, és elvoltam délelőtt ezzel. A család meg elment Birminghamba, elvileg. Gyakoraltilag meg kb félúton lerobbant a kocsi, így már 3 kor itthon voltak. Hehe. WoWultam délután, aztán csevegtem a játék helyett. Meg nézni akartam sorozatot, na az nem jött össze. Ellenben éjfélkor feküdtem le, holott korábban akartam. Sebaj, elvoltam mint a befőtt. Vasárnap elmentem az Imperial War Museum-ba. Egész kafa hely, legalábbis a gépek awesome....én spec a Holocaust Exhibitionnal kezdtem. Na nem kicsit vágta haza a kedvemet. Iszonyat volt...ezek után valahogy a gépek nem tudtak feldobni, a világháborús kiállítás meg csak rátett egy lapáttal. Szóval hazajöttem, és tiszta zombi voltam. De nagy nehezen csak sikerült magamhoz térítettni magamat, szal az este már kafa volt. Ezen a héten meg, Verona tök nem lesz around. Merthogy hétvégén vizsgázik valamiből és tanulnia kell. Ez úgy nem nagy gáz, mert 8-fél10 között kezdek, naponta változó. Meg remélhetőleg szakad az eső és nem megyünk sehova :D Verona amúgy le van nyűgözve, hogy értem amit André motyog néha. Cliff is érti nagyjából, de van hogy könnyű megérteni. Főleg ha a szöveg előtt fél órával mondtam neki, hogy mi lesz, ő meg elújságolja az anyjának. 

A szombat éjszaka bébiszitteléssel telt. A szülők valamikor fél9-9 között mentek el végül is, ami tiszta jó. Wow-oztam amíg meg nem untam, cirka éjfél körül kb, aztán megnéztem a new moont. Igen, megszereztem mozis verzióba. A kép viszonylag jó, ahhoz képest, hogy mozis. A hang sem valami egetverően szar, de egy normál verzió jó lenne. Pontosobban a filmet nem néztem végig, csak odapörgettem azokhoz a részekhez, amit újra meg akartam nézni. Ezek után zenehallgatás mellett olvastam. Így találtak rám a szülők. Cliff iszonyatosan fel volt dobva, nagyon örült annak, hogy végre Veronával mehetett el este a haverokkal, meg minden. A változás rajta valami megdöbbentően szembetünő volt. Aranyosnak tituláltam magamba gyorsan. Verona kevésbé élvezte az estét, hideg volt meg mittomén. De Cliff kedvét nem rontotta el, és ez a lényeg. Amikor lejöttem, akkor Cliff úgy rohant ki a konyhából, hogy jóéjt kívánjon. Na, nem mintha nem hallanám, ha mondd valamit, de sebaj. Lejöttem, és még olvastam egy órán át. Így kerültem ágyba hajnali 3kor. Nem aludtam valami túl sokat és túl jól. Porszívóztam, vasaltam, szal dolgos nap volt, vagy mi. Hétfőn 9kor kezdtem, ami tök kellemes volt, Verona szokásához híven késve indult el, és kissé idegrohamos volt. Délelőtt a lakásban maradtunk, terveztem fejben az eseményeket. Délután meg Andréval mentünk könyvtárba, boltba, aztán haza, aztán felszedtem Ricardot. Verona hazaért, de még morcosabb volt, úgyhogy lemondtam arról, hogy segítsek neki, inkább a fiúkat igyekeztem elfoglaltan tartani. Ami abból állt, hogy „verekedtem” Ricardoval, mivel André elolvasgatott, Ricardo meg pörgött mint a búgócsiga. De élvezte amikor nekemront én meg felkapok és körbe körbe forgatom. Aztán kajáltunk és irány a sulim. Ajvé. Új diák, már megint. Komolyan, nincs olyan hét hogy ne lenne egy új diák. Térképet tanultunk nézni, én meg fotóztam, hogy tényleg megtalálunk-e az épületben mindent amit kell. Kissé röhejes volt, meg útbaigazítás volt meg ilyenek. Összeségében hasznos egyébként. Kedd, kora reggel kelés, bepakolás táskába, aztán irány a busz. Mentünk az Imperial War Museumba, mivel Verona melózott hétfő éjjel, így nem árt ha alszik napközbe, mivel kedd éjjel ismét meló. A busz út több mint egy órát tartott, ami nem normális. De jól telt. A múzeumnak van egy kafa játszótere, ott elbohóckodtunk, majd bementünk, hogy Ricardo szélsebesen elvezessen oda, amit ki is lehet próbálni. Nem sokat láttam a múzeumból, de eldöntöttem, hogy visszamegyek majd a gyerekek nélkül. Ezek után roham a buszhoz, kajálás útközbe és a buszon. Kissé tetülassan ment az a vacak, így késtünk. A buszmegállótól rohantunk végig a sulihoz, ami kellemes volt, mert André nem aludt be. Nekem kevésbé mert utálok hátizsákkal a hátamon rohanni. De csak 5 percet késtünk. Juppi. Ezek után én kifulladva és fújtatva hazakormányoztam Andrét és a szobámba nézettem vele filmet, amíg én leckét írtam. Aztán felszedtem Ricardot, megcsináltam a vacsit, tálaltam, ettem, elmosogottam, élménybeszámoló volt, és hálálkodáshalom a szülőktől. Szerda. Úgy volt, hogy a London Transport Museum-ot nézzük meg. De ez kimaradt. Annál is inkább, mert 10 font a beugró és cirka fél óránk lett volna ott. Annyiért én meg nem fizetek ennyit. Meg amúgy se lett volna rá időnk. A forgalom kissé kaotikus volt, útközbe megváltozott a busz menetrendje is (ja igen, Londonban ilyen is előfordul). Nem ment végig az útvonalon, csak Aldwych-ig, ami végül is egész jó volt nekünk. Az út több mint egy óra volt, így érthető módon kissé fárasztó, a gyerekeknek. Néztük a buszból a London Eye-t, a Big Bent meg mindent amit látunk. Ricardo megkért, hogy majd egyszer vigyem el a híd felnyitására is. Én meg kigondoltam, hogy ha nem kell suliba mennie egyszer és kellemetes idő van akkor remekül meg tudnám mutatni neki a londoni nevezetességeket. Röhej…én aki itt se lakom akarom elvinni pl a palotához. Nah mindegy, elmentünk a Mekibe enni, tök felspanolták magukat a Happy Meal menü fénykardján, azzal szórakoztak egész visszaúton. Ezúttal a forgalom ismét ellenünk volt, de a rosszabbik irányba, miszerint nem volt dugó, holott én arra számoltam. Szóval volt több mint fél óra szabadidőnk, de haza nem mehettünk. Kávézójátszás lett belőle, aztán irány a suli. Ricardo leadása, majd felszedés, haza, kaja, sulim. Itthon remekül megszédültem, de nem éreztem még magam fáradtnak, kimerültnek. Beértem a suliba, leültem és vártam amíg a tanár jön, és kinyitja az ajtót (megjegyzem hogy több mint 5 percet késett). Én ekkor már kevésbé voltam képben, hogy mi hol merre meddig. Végigkínlódtam az órát, ha kérdeztek válaszoltam, de őszintén megmondom, fogalmam sincs róla, hogy egyáltalán miről is volt szó. Hazajöttem, bezuhantam az ágyba, lenyomtam 12 órát. Ma lightosabb nap lesz, meg pénteken is. De szükségem is van rá. Nem a két napos mászkálás miatt, hanem a köztük lévő szinte nuku alvás miatt. Utálom a szelet.

Ideje folytatni. 15e, vasárnap. Fogalmam sincs, már nem emlékszem rá. 16-a hétfő. 9kor kezdtem, ami tök kellemes volt. Verona elment vhova, szal egyedül voltam velük. Szokásos ebéd, utána suli. Aztán Andréval bementünk a kis kávézóba. Emlékeim szerint történetet írtam. Viszont akadt némi probléma a hétfővel, miszerint André este 10 után ment csak aludni. Ez a kedd miatt volt problémás. Ugyanis iszonyat fáradt volt, de nem hagyhattam aludni. Otthonhagytuk a babakocsit, mert nem akartam kockáztatni, hogy bealudjon nappal. Iszonyat megterhelő nap volt. Szerdán szabadnapos voltam. Ami kellemes, ugyanis jól megfáztam. Tüsszögés orrfújás, alig alvás és ilyenek. Lementem a Lordship Lane-re vásárolni gyógyszert, de kevésbé sikerült felfognom, hogy hol is vagyok és hova is megyek. Aminek az autósok kevésbé örülnek ám. Sebaj. Hazajöttem tök szerencsésen, jaa megebédeltem a kiskávézóba, aztán jöttem haza. Csomagoltam és viszonylag korán már aludtam is. Csütörtökön délbe kezdtem, elvittem Ricardot a suliba, utána Andréval mentünk könyvtárazni. Merthogy Verona takarítani akart. Na, vajon sikerült-e neki? Mire tippeltek?

Aki az igenre tippelt, az sürgősen olvasson vissza. A helyes válasz, hogy nem. De a vasalásba belekezdett. :D Pénteken korán kezdtem (ami 7.10et takar még mindig), Verona korán elment (vagyis korábban minthogy én felmegyek). Mivel nem voltam még tök jól, ezért benti filmnézős program volt. Én meg betakarózva egész nap. (Ja megvan, kedden elmentünk az Iceland nevű boltba is vásárolni) Aztán kaja után szokásos suli, aztán vasalás, és főztem a vacsit. Cliff mondta, hogy 4.30kor jön haza, késett ugyan öt percet, de nem csináltam belőle semmi hisztit. Verona mindig hisztizik ha Cliff később jön haza, merthogy akkor tönkremegy a vacsi...továbbfőzi pl. Hát érdekes módon nekem ilyen gondom nincs. Időre kész vagyok a kajával, utána csak melegen tartom. Vagy még azt sem, ha már kora délután megfőzök. Akkor csak felmelegítem. Szóval Cliff elé raktam a kész kaját, én ugyan nem kértem sajtot, de ő igen, szal mentem és reszeltem neki. Mondta hogy nem kellene ezt csinálnom. Most én várom vacsival, vagy nem én? Na ugye, hogy én. :D Szal kb ez volt a hetem.

Ja még egy kis esettanulmány. Cliff tök fáradt volt valamelyik nap. Verona szintén. André meg Verona ölébe akart ülni vacsi végén. Verona már megette a kajáját, Cliff még eszik. Verona felkapta Andrét, és Cliff ölébe ültette. Sikerült elkapnom Cliff pillantását, ahogy Veronára nézett ezért a szép mozzanatért.....nem írnám inkább le...de tök egyetértek vele.

Ma meg moziiiii. New Moon. Aki nem tudja, hogy miről beszélek, az gyorsan szégyellje össze magát de itt rögtön! És kedves Twilight "ellenzők" csitt. Szal mozi. Szép nagy sor állt. Mert, hogy ugye a mozi kapuját 11.45kor nyitják ki, akkor lehet bemenni az épületbe is! Utána vehetsz jegyet és irány be a nézőtér vagy mi. De én megvettem korábban a jegyet, szóval odaslasszéztam a jegykezelőhöz, aki jót csodálkozott. Aztán irány be a nézőterem. Kiválasztottam egy király helyet és unatkoztam negyed órán át. Volt egy idősebb pasi a fiaival, aki az előttük ülő sorban lévő fiatalabb lányokkal dumált...hehe :D Aztán elkezdedőtt a film. Az első nézői véleménynyilvánítás még zavart, de aztán tök jó volt, hogy felszisszent mindenki, meg nevetett, meg a csalódott hurrogások. Persze nem zavaróan, úgy hogy ne lehesssen hallani a filmet. Tiszta jó volt. A kedvenc jelenetem, igen, spoiler, amikor Edward meztelen felsőteste látszik. Az a tipikus nemtetszési véleménynyilvánítás a nézőtérről!!! Isteni volt :D Maga a film is. És végre sikerült kiválasztanom a kedvencem. Eddig idegesített, hogy bírtam én sok mindenkit, kinézetileg meg hááát, a könyvben is már sikerült kedvenceket találnom, de most a moziban totál választottam. Az egyikük Charlie (Bella apja). Oltári egy fazon! Alice-t eddig is bírtam, könyvbe is, filmbe is. De végre megvan a nagy kedvenc!! Hölgyeim és uraim! Jacob-fan vagyok! 

Nos ez a hetem…pocsék volt. Leginkább. Iszonyat sok kiesett az egészből, Verona melózott ezerrel, hétfőn szabadnapos lettem volna aztán mégse. Cirka 2 órát kóvályogtam a parkba viszont. Kedden este én raktam ágyba Andrét, Ricardo-hoz hazaértek. Szerdán össze kellett dobnom valami vacsit sürgősen, mert Cliff nem ért haza (telón szólt h siet ahogy tud de jó lenne ha kajáltatnék). Hazaesett aztán én meg rohantam angolra. Ami fárasztó volt ismét. Pénteken délelőtt Verona around volt, aztán elvittem Ricardot suliba, szakadó eső volt. Aztán hazarongyoltam az ázott gönceimben, aztán felkaptam Andrét és irány vele el, aztán ismét haza, még mindig vizesen. Leraktam Andrét irány Ricardoért….ismét eső, felszedem irány haza a még jobban szakadó esőbe. Fogtam magam és elmentem fürdeni mert szeretem én a vizet meg minden, de azt kevésbé amikor mindenemből csavarni lehet. Éjjel gyönyörű zivatar volt, mennydörgéssel. Nem is aludtam jól. Reggel aztán felkelés és először is irány Peckham a mozijegyért. Kissé (nagyon) hülyének néztek érte. Nov 21ére kértem ugyanis, egy még nem játszott filmre. New Moon. Aztán innen irány a Heathrow. Nos az úgy iszonyat hosszú oda, de egy része a föld felett zajlódik metróval, és basszus, zöld mezőket láttam. Londonban. Tökre hiányzott ez a fajta természet látványa. Sikeresen nem jegyeztem meg hogy melyik terminálról megy a gépem majd, így rossz helyen szálltam le. Aztán vissza a másikra. Hát, hatalmas. De iszonyatosan oltári nagy! Kezdjük onnan, hogy az érkező gépekhez a földszinten kell leledzeni. Míg az indulókhoz a harmadikon. De nagy nehezen megtaláltam az indulókat, megnéztem hogy mi hogy merre meddig. Amig a mi kis hazainkon szépen be kell álldogálni a sorba odapasszintani a csomagot és kiadják a beszállókártyát, ahelyett itt van kis masina, egy rakással, ahol szépen le lehet foglalni a helyet és kiadja a beszállókártyát. Vagy előtte 24 órával online. Én ezt óhajtom választani. Utána be a kis sorocskába, csomag ledob és át a kapun. Ja, mindezt megkérdeztem egy kedves angol úriembertől, aki ottan melózott. Ezek után meg irány haza. Ahham, a városban nagy tumultus volt, és laza háromnegyed órát csövezett a busz két megálló között. De ajvé, megvan a jegy, voltam a Heathrow-n, feltörte a sarkam a cipő és mindjárt bealszom. 

Egész fel vagyok dobva...ennek 2 oka tuti hogy van, legalábbis 2be biztos vok, a többi majd kiderül. De menjünk sorjában. Szerda és csütörtök. Hasonló volt a két nap. Miszerint reggel korán keltem, korábban mint szoktam, ugyanis Verona Cliff előtt ment el dolgozni, és jóval Cliff után ért haza. Vagyis inkább úgy 10 magasságában volt ez a hazaérés. Tehát egész napos dolog. A fiúk nem akartak menni sehova, és nagyon én se amúgy. El voltunk egész nap, megebédeltünk időben, elmentünk suliba, hazajöttünk. Szerdán Cliff korán hazaért, merthogy suliba kellett mennem ugyebár. A kaja kész volt, illetve már korábban kész volt, csak felmelegítettem amikor megjött, és nekiültünk enni. Utána meg irány a suli, busszal. Elég volt a bicajozásból, hideg van éjjel már amúgy is. És utálok bicajozni. A sulim...nos, szokásos volt. Sanae mellé ültem, mert elfoglalták a helyem, őt meg amúgy is bírom. A hétfői órát végigkuncogtuk szép csendesen, mert megint van új "osztálytársunk" és szent kötelességének érzi, hogy végigpofázza az órát. Lelassítva ezzel az egészet, ami minket spec bosszant. Na szal Sanae mellett jó volt, mert amikor épp nem csináltunk semmit, akkor elkezdtünk beszélgetni. Szal szuper. És jól egyetértettünk alap dolgokba. Mégszuperebb. Csütörtök kb ugyanez, leszámítva, hogy Cliff később ért haza, tehát én a fiúkkal ettem. Ja igen, úgy néz ki ez lesz a napirend...ebéd féldélbe, vacsora 4 és fél5 között, a gyerekekkel. Sebaj. Aztán pénteken szabad délelőttöm volt, de dolgom volt a városban. Nevezetesen képeslapot kellett vennem, meg meg akartam nézni egy teás boltot. Fél órát vártam, hogy kinyisson, de nem tétlenkedtem, kerestem addig képeslapos helyet a közelben. És igen, a város bizonyos részein egymás sarkában vannak az ilyen helyek, de ott ahol én voltam, történetesen egy sem akadt, vagy legalábbis nem 10 előtt. De kissé távolabb sikerült szereznem egyet, jól megörültem, majd visszamentem a teás bolthoz és még 5 percet töltöttem azzal hogy a kirakat szépségeit néztem. Eredmény: tuti hogy kell egy japán teáskészlet. Aztán jól kinyitották a boltot, és óó mennyei. Teák ameddig a szem ellát, mindenféle ízű, fajtájú. Csodálatos!!! Elég gyorsan sikerült választani, két okból. Az egyik, hogy eleve voltak adatok, hogy milyet keresek. És ezen belül és voltak ötleteim, plusz már odakint a kirakatnál eldöntöttem. Szóval tea megvéve, aztán irány szépen haza. Hogy aztán azt lássam, hogy szanaszét az egész lakás. Komolyan nem értem. Ha én vagyok itthon a fiúkkal, még ha egész nap is, a lakás nem úgy néz ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta, a fiúk nem kezelhetetlenek. Valahogy rendbe tudom tartani a lakást is a fiúkat is, és még a kajával is tudok foglalkozni. Háztartásvezetés alapfokon xD Nah sebaj, szal elmentünk aztán Ricardo sulijába, kevésbé normálisan mint eddig, aztán haza, mert vasalni akartam. André szinte kibirhatatlan volt. Feladtam a képeslapot útközbe egyébként, de nem ez a lényeg. Megcsináltam a vacsorát, ami pizza volt, valamilyen kenyéren. Nemtom a nevét leírni, csak kimondani. Mivel a pizzatészta nem jött meg. Milyen jó is a házhozszálítósdi rendelés bevásárlás helyett...ugyebár. Na sebaj, csináltam magunknak, megsütöttem, aztán irány a suliba felszedni Ricardot. Aztán megmelegítettem a pizzát és kaja. Nem említettem meg, hogy pizza a kaja, ugyanis akkor Ricardo nem ette volna meg. Meg azt se hogy paradicsomos. Mert akkor se. Így meg még mondta is, hogy nagyon finom és befalta az egészet. Zenét hallgattunk és ökörködtünk amíg Cliff hazaért, aztán leült enni, mi meg játszottunk a fiúkkal. Meg egy kicsit négyesbe is játszódtunk. Aztán jól lejöttem. De felmentem teát főzni, és mert Cliffnek el kellett mennie, de Verona még mindig nem ért haza. Végül befutott sikeresen, de totál szét volt esve. Úgyhogy fent maradtam, és segítettem a lefektetéssel kapcsolatban. Ricardo eleve akarta is, hogy maradjak vele fent amíg az anyja lefekteti Andrét. Szal kb ez volt a tegnapom. Egyébként meg volt egy nagyon furcsa álmom, meg akart ölelni valaki én meg majdnem szívinfarktust kaptam úgy hátráltam. Ugye az angolok nem nagyon érintkeznek egymással, ha el lehet kerülni. Ez azért házastársaknál nyilván nem így van, de általában igen. Igyekeznek minden kis apró érintést elkerülni, úgy átadni a pénzt meg papírt meg mindent. Már egész hozzászoktam ehhez, és igyekszem én is így cselekedni. A fiúk ugye nem éppen így vannak, mert gyerekek, de azért ők sem olyan "bújósak" mint a magyar gyerekek. André meg csütörtökön elkezdte piszkálni a hajamat meg a nyakamat meg a lábamat, és totál meg voltam illetődve, hogy mit keres ő az én személyes teremben?! Mondhatni egész kellemetlen volt. Pedig én nagyon bújós vagyok. Szal ez így most érdekes. Viszont ideje befejezni, és eldönteni hogy ma mit is csináljak. xD

Elmaradtam, újra. Na akkor nézzük. A szerdám az úgy zajlott, hogy aludtam, tanultam, illetve azt hiszem hogy takarítottam is, de már nem vagyok benne biztos. Csütörtökön viszont tuti hogy a könyvtárba mentem tanulni. El voltam 11től egész este 5ig. Kafa is volt. Pénteken is itthon voltam, ha jól emlékszem. Tanulás, ezerrel. Tudom hogy mit nem tudok, tiszta jó. Szombaton viszont bementem Peckhambe, vettem mappát mert túl sok tanulnivalós papírom van és idegesít, hogy szanaszét hever minden. Na szóval elvoltam. Aztán utána irány a város mert filmnézés. Illetve először a British volt a terv, aztán mégse. A Cirque du freak: the vampire's assistant-ot néztem, nem volt semmi. 2 órás film, ugye nuku felirat. Vicces volt maga a film, jókat röhögtem rajta. De többször volt hogy magamra kellett szólnom, hogy figyeljem amit mondd, főleg azok után hogy elvesztettem a fonalat. De tök megérte. Vasárnap meg ismét pihenés volt a soron, tanulással megspékelve. Meg egy kis wow-val. Meg egy új karival. Ájvé. A régi karim meghaldoklott, vagyis a szerver alatta. Fogadjunk hogy ez is meg fog..illene az eddigiekhez....

Héftőn (tegnap) Verona ment dolgozni délelőtt, délután itthon volt. Délután bementünk Andréval Peckhambe, merthogy kerestem egy boltot, ahol lehet venni képeslapot. Hátha. Nem jött be...úgyhogy majd mehetek be "Londonba". Este meg sulim volt. Hát ez elég felemásan sikerült. Lett egy új osztálytársunk, aki szent feladatának érzi hogy pofázzon végig. Belefolytja a szót a tanárba hogy majd ő elmagyarázza, viszont a harmadik mondata után már tök máshol járunk és nem is kapcsolódik a témához. Idegesítő kissé. Sebaj. Este utána fél órán át cseverésztem Cliffel, azon hogy milyen jó is hallgatni a másikat, ahogy véleményt alkot, és hogy milyen szemszögből nézi a világot. Jól egyetértettünk, és igazán remek beszélgetés volt. Többet is ért mint az angolom az tény. Ma meg délelőtt filmeztünk, Ricardo olyan volt mint a kisangyal...csoda. Lazán ruhát cserélt, minden gond nélkül felvette a pulcsiját és esőkabátját, a suliba is akarta hogy bekísérjem meg megvárta amíg elköszönök tőle. Andréval délután rajzoltunk, szal kafa nap volt. A holnap-holnaputánom már nem lesz ilyen király. Sebaj. Jah ma londonosan esett xD

Ideje ismét írni. Alliteráltam xD Na szóval 25-e vasárnap, tulképp egész nap döglöttem és punnyadtam, aludtam, miegymás. Próbáltam kipihenni a dolgot. Meg elhatároztam, hogy másnap hova megyek. A család egész nap out volt, ami tök jó. Az hogy a hűtő tulképp üres volt, már kevésbé. Sebaj, elvoltam. Hétfőn pedig először elmentem Peckham-be, vásárolni. Hát, nem igazán találtam amit akartam. Cipőből a tépőzáras a divat úgy tűnik, ami meg nem tépőzáras az meg fehér. Én meg fehér cipőt nem veszek idekintre. Úgyhogy mentem szépen az East Street-re. Itt belebotlottam egy boltba, illetve többe is, de az árak egész horrorisztikusak voltak. És végül az egyik boltban, óó. Egy rakás Converse csuka. Elkezdtem csorgatni a nyálam, de hát nem beázós cipőt akartam venni, úgyhogy szomorúan fordítottam hátat a szekciónak. Hogy aztán meglássak három pompázatos Converse cipőt, egyikük leárazva, 50%ra. Ez már jobban hangzik, gondoltam és megkukkoltam közelebbről. És az 50%os leértékelés sem volt horrorisztikus, mégjobb. Nagyban győzködtem magamat, amikoris a néger eladó odajön, hogy jól vagyok-e. Mondom persze. Aztán megkérdeztem, hogy fel lehet-e próbálni. Mondta, hogy persze, aztán egy remek kis párbeszéd zajlott le köztünk. Megkérdezte, hogy mekkorát hordok. Mondom nem tudom. Erre rámnéz csodálkozva, hogy nem tudom? Mondom nem, magyar vagyok, nálunk más méret van. Erre közölte, hogy vegyem le a cipőm, megnézni. Itt kezdtem örülni annak, hogy nem valami más öltözködési dolgot akartam venni, például nadrágot, vagy felsőt. Na de sebaj, kiderült, hogy pont van az én méretemben, de az az utolsó. Micsoda máker vagyok. Felpróbáltam és pont jó, úgyhogy mondtam hogy elviszem. Volt még egy kis bájcsevely arról, hogy melózok-e vagy nyaralok, meg mióta vagyok aztán have a nice day áradattal kivonultam. Ezek után bementem a Trafira, megnéztem a Gallery-t, szép festmények, és volt Monet, úú eredetibe látni tök jó. Aztán hazaestem vacsorára. Igazán szép és fárasztó nap volt, mászkálás, shopping, kultúra. És jó későn feküdtem le aludni. Ja meg vacsoránál kitaláltam, hogy mit csinálok ma. Spontán elhatározás. Mivel elvileg szép dolog beszámolni arról hogy mikor vagyok otthon és mikor nem. Meg hova megyek. Kár hogy ez fordítva kevésbé működik. Na sebaj.

Ma először is elmentem na hova? Igen vásárolni. Camden-re, metróval. Már semmi bajom nincs a metrótól, bár az alagút azért durva még mindig. Camden egy zseniális hely, goth, rocker, punk cuccokkal, markettel, boltokkal. És közel van a Little-Venice. Gyönyörű hely, remek kis délelőttöt töltöttem el, és vettem pulcsit meg felsőt. Innen tele táskával elindultam az Arsenalhoz. Átszálltam a King's Crossnál egy másik metróhálózatra, ami mókás, mert írtó zsúfolt a kings, nem is tudom hány metróvonal fut oda. De megtaláltam az engem érdeklőt. Az Arsenal stadionját, Emirates-t is megtaláltam, hatalmas. Kiderült, hogy november végéig le van foglalva, nem adnak el tour-jegyet, mert telítve van. Na sebaj, azért bementem a múzeumba, igyekeztem megfelelően áhitatosnak lenni a szentélyben, annak ellenére, hogy nem vagyok oda a fociért, vagyis jó nézni, de fan nem vagyok. Arsenal fan se, de ha már foci akkor az a kedvencebb csapat. 3 évnyi dolog csak. Ezek után körbejártam az egészet, csináltam vagy 30 fotót, vagy többet. Aztán mivel a táska iszonyat nehéz volt, és fáradt is voltam nem kicsit úgy döntöttem hogy irány haza. Ezt kissé elrontottam, ugyanis leszálltam a Covent Gardennél. Namármost, jártam én már a Coventnél, csak épp nem metróval. És a metró totál máshova megy, mint amit én ismertem. Úgyhogy elindultam csak úgy a vakvilágba, fogalmam nem volt hogy merre vagyok, térképet elővenni meg lusta voltam. Úgyhogy mentem, mendegéltem, egy szép templomot vettem útba, aztán egy másik épületet, ami úgy-ahogy ismerősnek tűnt. És elérkeztem a Waterloo-hídhoz. Legnagyobb meglepetésemre. De örültem neki, mert itt szépen felszállásoltam a buszra és hazajöttem. Este volt némi incidens, André feldugott az orrába egy bogyót, és nem tudták kiszedni, úgyhogy irány a kórház vele. Ott kiszedték, jól van, semmi baja. Én meg rendet raktam és eldöntöttem, hogy holnap vasalnom kell. Meg lecsekkolni hogy az új szerzeményeimet hogy kell mosni. Komolyan, fáradtabb vagyok, mint ha dolgoznom kéne. :D

Ismét én, bár elég szokatlan órában. De menjünk szépen sorba. Ott hagytam abba, hogy André szülinapja. Cliff késett, úgyhogy én egyedül ettem majd irány a suli.  Nem volt semmi érdemleges. Aztán hazajöttem, tortát ettem és irány aludni. Másnap korán keltem, merthogy Verona ment melóba. Már rájöttem, hogy az elindulás az mindig bonyadalmas nála. Meg úgy általában minden. Délelőtt elmentünk kacsát etetni Dulwich parkba, aztán haza, utána own cloth day volt a suliba, volt is némi bonyodalom. Még mindig fáradtak ugyebár. Andréval beugrottunk a könyvtárba, és elvoltunk mint a befőtt. Csodával határos módon nem aludt be. Aztán hazamentünk én meg nemtom hogy miért és hogy sikerült, de elkezdtem mesét olvasni Ricardonak, hogy ne legyen láb alatt amíg Verona főz. És ne verekedjenek Andréval. Pénteken Verona itthon volt, Ricardonak meg nem volt sulija. Sikerült elindulniuk itthonról nem sokkal 10 előtt, én meg nekiálltam ablakot mosni, mert ez volt a feladatom. 2 db ablakkal végeztem is délre. Kb fél éve ha volt utoljára ablak mosva. Mindegy, végeztem odafent, porszívózás miegymás. Hazajöttek kb 11kor, úgyhogy ebéd, és ezek után 2ig tébláboltam, mert nem moshatok ablakot ha a gyerekek itthon vannak, mondván hogy veszélyes. 2 után el is kezdtek készülődni, hogy nem sokkal 3 előtt elinduljanak. Úgyhogy ekkor ugrottam neki a maradék 6 ablaknak. Ezek közül 4 nyitható, a többihez úgy kell kihajolni és kikepeszkedni, hogy kívülről is meg legyen pucolva. Eleve tériszonyom van, úgyhogy király is volt. A nap is odatűzött úgyhogy semmit se láttam. És a legjobbat kihagytam: ablakpucoló szer se volt ám itthon, merthogy minek. És próbálja meg az ember ablakpucoló szer nélkül szép tisztává varázsolni az ablakot...naná hogy nem fog menni. 5 előtt be is fejeztem valami csoda folytán, és tiszták lettek az ablakok, bár én nem vagyok megelégedve velük. Aztán nekiültünk vacsizni. Iszonyat kimerült voltam, ráadásul torkig is voltam az egész héttel, és az aznappal. De teljesen. Verona is tiszta idegbeteg volt. Aztán Cliff elment este otthonról, én meg segítettem ágybarakni őket. Amikor a gyerekek már ágyba voltak akkor normalizálódott Verona. Megnéztem az EastEnderst és szépen lekotródtam "elegem van mindenből" fílinggel. A mai (vagyis tegnapi) nap meg bébiszittelés. Egész nap feküdtem és punnyadtam, próbáltam pihenni, merthogy nem lehet ott. Úgy volt hogy 6ra hazaérnek és kidobnak Susanéknál. Hát, a 6ból 6.25 lett. Ami csak azért mókás, mert nekem fél7-háromnegyed 7 között oda kellett érnem. Verona persze megint idegbeteg volt, én nemkülönben, de én jobban tudom palástolni. Odaértünk időben, hogy mik vannak. Megkukkoltam a kissrácot, és megtudtam hogy írtó könnyű dolgom lesz. Ha felébred akkor csak egy cumi kell neki, a macija és ennyi. És van gyerekfigyelő cucc odalent. Remek. A lakás írtó király amúgy. Na de elkotródtak partiba, én meg nekiálltam sorozatozni meg tv-t kukkolni. Megittam egy kv-t úgy 9körül, aztán 11kor bedobtam egy undorító tuttifrutti ízű (hogy miért nem tudják kevésbé hányingerkeltő ízbe gyártani?) energiaitalt. A gyerek fel se kelt egész éjjel, amúgy. Hazaértek az ottaniak, aztán megjött a taxim és háromnegyed 1re már itthon is voltam. Remek gyerekcsőszködés volt, tetszett a ház, plusz nasival meg itallal vártak, amit nem fogyasztottam végül mivel vittem magammal. Illedelmes gyerek vok vagy miaszösz. Sőt el is pakoltam a használt bögrét és tányért magam után. Na mindegy. Csak egy nagy gond van...hiába vagyok hulla fáradt, nem bírok aludni. Éjjen az energialötty. Na sebaj, ma úgyis egész nap döglök és alszok. És remélhetőleg az egész nap ellesz a család tényleg azt jelenti amit kéne hogy jelentsen. Na de most megyek megnézem a house legújabb részét aztán alszom. És majd legközelebb kifejtem a remek kis megfigyelésem a családomról.

Nah nézzük, szal…hétfő. Hm, reggel korán kezdtem, és egész nap a gyerekekkel voltam, egyedül. Verona vmikor este 7 után ért haza, Cliff meg 5 után. Ajvé. Egész nap otthon maradtunk. Játszottunk wii-vel, meg nemtom, már nem emlékszem. Délután meg tanultam, amíg André nézte az oroszlánkirályt. Este megvacsiztunk, aztán irány az angol. Egész kellemes volt, jó sokat dumáltam, mert ellenkező véleményem volt a többiekénél, és muszály volt kiigazítanom őket. Aztán jól hazamentem és tanultam egy kicsit, fő a változatosság. Kedden elmentünk a Dulwich parkba. Igazán élmény volt, mivel a hétvége óta nem pihenték ki magukat, a legkevésbé sem. És folyton nyavajgott valamelyikük. Vagy mindketten. Össze is verekedtek pl. Aztán haza, ebéd, suliba kidobni Ricardot. Utána beültünk a little cafébe Andréval, majd egy kis könyvtár jött, ahol jól kivettem a Twilightot és New Moont angolul. Why not? Aztán felszedtem Ricardot is, és irány haza. Ismét megvacsiztunk, aztán hazaértek a szülők, egyszerre. Én meg elvonultam hogy tanulok. Na az nem jött össze, mert úgy fájt a szemem alatt, hogy ihaj. Nem tudom miért. Megüthettem kb. Most már egész jó.

Ma meg André szülinapja. Ennek örömére keltem korán, hogy felmenjek, ajándék átadás, hogy lássa Cliff is hogy mit kap a gyerek meg a bontogatást is. Látta, ajvé. Andrénak ilyen Wall-e figurát vettem amúgy, ami mozog, hangra reagál és „dumál”. Azon kívül mp3 kompatibilis, úgyhogy még zenét is le tud játszani. És mindez írtó olcsó volt ám. Igencsak örült is neki, hálistennek. A fél délelőtt elment a játékkal, merthogy mindent ki kell ám próbálni. Ricardot sajna kénytelen voltam a szobájába zárni ismét. Már rohadt unalmas, hogy minden nap meg kell tennem. Ja Verona ugye egész nap otthon…ahha, kár hogy előre tudtam, hogy hát nem. Igazam is volt. Kiszaladt boltba, kétszer is. Jellemző, tuti ez lesz pénteken is. Nah de megebédeltünk, aztán elvittem Ricardot a sulijába. És mivel Verona úgy tervezte hogy mennek el Andréval, ezért én szabadidőt kaptam. Na igen ám, de úgy hogy azt csinálok amit akarok, csak menjek vhova. Szép mondhatom. Az én szabadidőm de ne legyek otthon? Sebaj. Délután meg felszedem Ricardot, aztán utána kis partit dobunk össze tortával. Jaa igen. Ekkora tortacsinálást se láttam még soha! Be egy gépbe minden hozzávalót, a kész tészta összekutyulódik, be a sütőbe, megsül. Krém egy másik gépbe, és ennyi. 10 perc és kész a torta. Már csak össze kell illeszteni és ennyi. Röhejes! Szal parti után meg angol óra, ismét. Szünet előtti utolsó. Jee. És ha hazamentem ismét tanulhatok utána. Ja most könyvtárba vagyok ám, mivel szakad az eső. Éljen hogy elzavartak otthonról esőbe :D Oh, és egy haladásról kell beszámolnom: nincs már honvágy ha a repülőkre pillantok. Mármint eszembe jut az otthon néha-néha, repülőtől függetlenül is, de az a rámtörő érzés már nincs a repcsik látványakor.

Nuh. Szóval. Péntek...fejetlen nap. Illetve nem, mert a napnak nem lehet feje, de fejetlenség volt. Először is, a család a hétvégére weddingre indulódott, és még semmi nem volt összepakolva.  Aztán, french nap volt Ricardo sulijában, ami annyit tesz hogy nem uniformban hanem az ország színeiben kell menni. Neki meg még nem volt semmije. Verona délelőtt még elrongyolt bankba, meg elkezdett rámolni, és aztán visszatért indulás előtt negyed órával, mármint suliba indulás előtt, Ricardo új french outfitjével. Gyorsan felöltöztettük, majd rajzoltam rá mustache-t, mert a franciáknak szokott lenni. Bár az én véleményem szerint nem éppen olyan, mint amit Verona kért, de sebaj. Meg lett örökítve mindkét kölyök bajszosan, mert poén. Délután én szedtem fel Ricardot, mert Verona ismét elkocsikázott valamerre. Hazaérés után elrohantam fürdeni, aztán a gyerekek ettek, mi meg úgy volt hogy 4kor eszünk, hát nem, majdnem fél5 volt mire ettünk. Ez csak azért gáz, mert nekem 3/4kor el kellett volna indulnom, és még elmosogattam utána. A kaja ilyen fél fogra se elég volt, de nembaj, belapátoltam átöltöztem és rohantam a buszhoz. A Trafin dumáltam meg a találkozót Sylvia-vel. Volt egy kis bonyodalom, ugyanis én a lovasszobor alatt, ő meg mögött várt. De végül megtaláltuk egymást, beültünk egy mekibe, hogy együnk valamit és dumáltunk mindenféléről. Ő 29 éves, és tulképp Amerikában nőtt fel azt hiszem 13 éves kora óta, valahogy így. Na  mindegy, szédületes egy élményei vannak, mert folyton külföldre megy dolgozni. Ilyen kommunikációs menedzser vagy mi, és ha azt mondja a főnök hogy jövőhéten mégy Kuala Lumpurba akkor ő neki mennie kell. Kicsit irigylem, de csak kicsit. Na ezek után elkóvályogtunk egy pubot keresni. Igazából láttunk jó párat, de nem nyerték el a tetszésemet. Aztán egy jó kis viktoriánus pub, nevezetesen a McMullen’s house, ami igazából egy Nag's Head, a Covent Garden-nél. Bementünk és woow, isteni. Szőnyeg volt az egészbe, és marhajó. Sylvia közölte, hogy meghív valamire, mondtam jó. Cider-t vett, ami alma-sör tulajdonképpen. Aztán kerestünk egy asztalt és letelepültünk. A cider nagyon finom, egyáltalán nem emlékeztet sörre, meg is jegyeztem hogy szeretem és venni kell majd meg hazahozni. Egy pohárral ittam meg by the way. Folytattuk a dumálást, aztán kifelé menet leszólított egy pasi. Ugyanis volt nálam egy nagy pohár kóla még a mekiből. És ő csodálkozott és megkérdezte hogy innen van-e, mondtam hogy nem, a mekiből. Erre megkérdezte, hogy hamburgert is vettem-e hozzá. Na ezen én csodálkoztam, mondtam hogy igen. Aztán elköszöntem és követtem Sylvia-t kifelé. Megnéztük a Chinese negyedet, be is mentünk egy szuper boltba, ahova vissza fogok majd térni. Aztán kóvályogtunk a buszomat keresve. Tök hamar hazaértem, 10 után nem sokkal. De majd még találkozunk máskor is, de akkor kulturálódunk. Itthon nekiálltam sorozatot nézni, meg filmet, mivel egyrészt full üres volt a kégli, másrészt meg tök fel voltam pörögve az élménytől, hogy igazi angol pubba jártam. Hajnali fél2kor mentem aludni végül. Szombaton meg Verona felhívott hogy mikor értem haza, minden rendbe volt-e, meg hogy fáj-e a fejem. Vicces :) Aranyos egy familym van, aggódnak itt értem. Aztán elmentem vásárolni, becsomagoltam André ajándékát, megcsináltam a lasagne-t ebédre, és tanultam, filmeztem, hajat festettem, sorozatoztam, meg minden ami eszembe jutott. Éjjel volt valami buli a szomszédnál és olyan hangos volt, hogy fel kellett mennem a nappaliba aludni, ahol alig lehetett hallani, ellentétben a szobámmal. Ma meg, még több tanulás, és ebédcsinálás. Most meg lazulok. A család még nem ért haza, de gondolom hamarosan beesnek. Ja és kaptam sms-t Verona barátnőjétől, akinél kell babysittelnem, hogy majd felhív a hét elején. A rövidítések haláliak...de komolyan. Pl: We r in ireland at d minute. És méghogy a magyar rövidítések brutálisak...chö :D

Hűű a mai nap, hűű. De menjünk sorba. Hétfőn reggel vakító napsütés volt, úgyhogy elmentünk a Horniman Triangle-hez, ami egy játszótér tulképp, hatalmas nagy sandpit-tel. Ööö, homokozó. Mondani se kell, hogy kihalt volt. A homok meg hideg. De sebaj, elvoltunk. Ricardo kincset akart keresni, én meg homokvárat építeni, André meg csak úgy elvolt. És mondanom se kell, hogy a homokvárból nem lett semmi, azonban a homokozó beton talapzatát megtaláltam. Milyen ügyes is vagyok én. Aztán hazabumliztunk, kaja, utána Ricardo suli, aztán délután fogalmam sincs, hogy mi volt. Este kaja, utána irány a sulim. Lett egy új csoporttársunk, megint. Aztán hazabuszoztam és kb ennyi. Szörnyen örültem hogy másnap aludhatok 8ig. Elmentünk a kis parkba, délután meg tanultam és leckét írtam. Szerdán nem mentünk sehova, mert randa idő volt és nem is volt kedvem. Meg a gyerekeknek se. Úgyhogy festettünk, én még vasaltam is, meg felporszívóztam stb. Ja meg este megcsináltam a vacsit (pattie zöldségekkel) aztán irány a sulim. Hát az új csoporttárs borzalmasan lassú. Egy halom idő elment arra, hogy a tanár próbálja vele megértetni, hogy mi van. Kissé aggodalmasan mentem haza, hiszen október van, és úgy érzem, hogy semmi hasznos és értelmeset nem csináltam még. Mármint tanulásügyileg. Úgyhogy bele kell húznom, ami kb azt jelenti, hogy kevesebb netezés. Ami kb azt jelenti, hogy ha sikerül magam elhatároznom, hogy hétköznap nincs msn. Na szal, ma. Főzőcske, ezúttal számomra is ismert kajákkal. Délelőtt palacsintát sütöttem, de közröhej volt. Először is, a palacsinta sütő a legnagyobb jóindulattal sem közelíti meg egy normális palacsintasütő képességeit, sem méreteit. Böszmenagy palacsinták lettek, és hát na. Nem az igazi. Délután meg gulyás. Elvileg. Gyakorlatilag azonban pörkölt kell nekik, úgyhogy rögtönöztem, és a gulyásból pörköltet csináltam. Duplaannyi hagymával mint amennyi kéne egy normál pörkölthöz. Hupsz. Kevés volt a hús, nah. Igazából elment volna egy laza pörköltnek is, ha épp nem rakok bele zöldséget. Mivel fehérrépa nem volt, hát kihagytam. A krumplit szintén. Úgyhogy übersűrű sárgarépás-pörkölt lett. Azonban én ilyen finomat még nem ettem! Karakteres lett, és a fűszerezés is tökéletes! Bár az én ízlésemnek túl lightos volt, kevés csípős és kevés bors ment bele, szerintem. De ugye gyerekek miatt….. Egyáltalán nem meglepő módon Ricardo ránézett és közölte, hogy utálja majd elment. Erre számítottam is. André 3x repetázott. Na erre azért nem. Jó evő, szeret minden kaját, de ennyiszer kérni még nem láttam. Verona is ette bőszen a gulyás-pörköltemet. Kb percenként közölte, hogy nice. Rengeteg dologra mondják ezt, szal kicsit meg vagyok zavarodva, hogy ez most éppen jó-e vagy sem. De azt mondta, hogy teleette magát. Egy árva pörkölt sem maradt, mind elfogyott. Kivéve Ricardo adagja. Elmosogattam és amikor Cliff hazajött, akkor mentem hogy felmelegítsem a palacsintát. Ez gyorsan ment, ám a daráló előkerítése, hogy legyen porcukor, na az nem. És láss csodát, Ricardo elkezdte enni a pörköltet, aztán bőgni kezdett, hogy nincs több. Hopp, ez már azért valami. A palacsintáról meg: van minden évben egy nap, vmikor februárban, ami a palacsinta nap. Amúgy nem csinálnak palacsintát. Úgyhogy nem mondanám hogy nagyon ismerik. És persze őnáluk más is a palacsinta. Cliff tök meg volt hatva, hiszen ő arra számított, hogy nem eszik ma otthon, mivel megy valami buliba. Meg mert nem-vega kaja volt. Hát, rosszul számított. Volt 7 db palacsinta, a normál méret kétszerese, 5 kakaós, kettő jam-os. És úgy ették mint a kisangyalok. Meg hogy de finom, és húú. Ricardo nekiállt agyalni, hogy ő reggelire is ezt akar enni. Mivel laktató a palacsinta ezért mákja van, fog maradni. Verona meg teleette magát már a pörivel, én meg amúgy se akartam enni, mivel a túl vastag és még az elején „elrontott” 3 db palacsintát megtöltöttem fahéjas cukorral, és jól befaltam sütögetés közben. Úgyhogy elég volt a palacsintából. Na szal ez volt ma. Holnap meg délután irány a pub! Jee.

És igen, tudok főzni na. És persze tudtam előre hogy jó lesz a kaja. Mindezt honnan? Van egy képességem. Ha készítés közben valami kis baleset ér, persze nem szándékosan akkor remek lesz a kaja. Általában ez égés vagy vágás. Ma pl, a palacsinta sütéskor a sütő nyelével megégettem az ujjam, eléggé ahhoz, hogy még most is fájjon. Palacsinta finom. A pörkölt készítéskor meg levágtam a körmöm a hagymavágáskor késsel. Kis híján úszta meg a bőröm. Vagyis, a pörkölt is jó. És megálltam a helyem idekint is a hazai ízekkel, le is vannak szerintem nyűgözve, meg én is, hogy de ízlett nekik. Azonban egy tanulság: a rizs-készítés-nemtudás öröklődő dolog.