Nah nézzük, szal…hétfő. Hm, reggel korán kezdtem, és egész nap a gyerekekkel voltam, egyedül. Verona vmikor este 7 után ért haza, Cliff meg 5 után. Ajvé. Egész nap otthon maradtunk. Játszottunk wii-vel, meg nemtom, már nem emlékszem. Délután meg tanultam, amíg André nézte az oroszlánkirályt. Este megvacsiztunk, aztán irány az angol. Egész kellemes volt, jó sokat dumáltam, mert ellenkező véleményem volt a többiekénél, és muszály volt kiigazítanom őket. Aztán jól hazamentem és tanultam egy kicsit, fő a változatosság. Kedden elmentünk a Dulwich parkba. Igazán élmény volt, mivel a hétvége óta nem pihenték ki magukat, a legkevésbé sem. És folyton nyavajgott valamelyikük. Vagy mindketten. Össze is verekedtek pl. Aztán haza, ebéd, suliba kidobni Ricardot. Utána beültünk a little cafébe Andréval, majd egy kis könyvtár jött, ahol jól kivettem a Twilightot és New Moont angolul. Why not? Aztán felszedtem Ricardot is, és irány haza. Ismét megvacsiztunk, aztán hazaértek a szülők, egyszerre. Én meg elvonultam hogy tanulok. Na az nem jött össze, mert úgy fájt a szemem alatt, hogy ihaj. Nem tudom miért. Megüthettem kb. Most már egész jó.

Ma meg André szülinapja. Ennek örömére keltem korán, hogy felmenjek, ajándék átadás, hogy lássa Cliff is hogy mit kap a gyerek meg a bontogatást is. Látta, ajvé. Andrénak ilyen Wall-e figurát vettem amúgy, ami mozog, hangra reagál és „dumál”. Azon kívül mp3 kompatibilis, úgyhogy még zenét is le tud játszani. És mindez írtó olcsó volt ám. Igencsak örült is neki, hálistennek. A fél délelőtt elment a játékkal, merthogy mindent ki kell ám próbálni. Ricardot sajna kénytelen voltam a szobájába zárni ismét. Már rohadt unalmas, hogy minden nap meg kell tennem. Ja Verona ugye egész nap otthon…ahha, kár hogy előre tudtam, hogy hát nem. Igazam is volt. Kiszaladt boltba, kétszer is. Jellemző, tuti ez lesz pénteken is. Nah de megebédeltünk, aztán elvittem Ricardot a sulijába. És mivel Verona úgy tervezte hogy mennek el Andréval, ezért én szabadidőt kaptam. Na igen ám, de úgy hogy azt csinálok amit akarok, csak menjek vhova. Szép mondhatom. Az én szabadidőm de ne legyek otthon? Sebaj. Délután meg felszedem Ricardot, aztán utána kis partit dobunk össze tortával. Jaa igen. Ekkora tortacsinálást se láttam még soha! Be egy gépbe minden hozzávalót, a kész tészta összekutyulódik, be a sütőbe, megsül. Krém egy másik gépbe, és ennyi. 10 perc és kész a torta. Már csak össze kell illeszteni és ennyi. Röhejes! Szal parti után meg angol óra, ismét. Szünet előtti utolsó. Jee. És ha hazamentem ismét tanulhatok utána. Ja most könyvtárba vagyok ám, mivel szakad az eső. Éljen hogy elzavartak otthonról esőbe :D Oh, és egy haladásról kell beszámolnom: nincs már honvágy ha a repülőkre pillantok. Mármint eszembe jut az otthon néha-néha, repülőtől függetlenül is, de az a rámtörő érzés már nincs a repcsik látványakor.