Hétfőn szabadnap. Ennek örömére 13 órát aludtam. Amivel remekül el is ment a nap.
Kedden korán kezdtem, mert Verona másik városban volt tanulni, Andréval a háborús múzeumba mentünk, ő vezetett végig az egészen, vettünk még két apróságot Ricardonak a szülinapjára aztán hazajöttünk, vacsit csináltam, ettünk, remek volt.
Szerdán 8kor kezdtem, elmentünk a whippersnappers-be, amit most az a nő tartott aki szokott hálistennek. Én marhára élveztem, mint mindig. André is élvezte azért. Délután mentünk Penge-be, mert még sose voltam ott, és elég gyakran hallom a buszon, hogy 176 to Penge, szóval elmentünk oda. Elég randa idő volt, borús, hűvös, de azért elvoltunk. Bekóvályogtunk egy halom boltba, szereztünk Veronának ajándékot, és jól elbolyongtunk. André végig fogta a kezem, sőt ha elengedtem mert kerestem valamit a táskámba akkor ahogy végeztem automatikusan nyújtotta a kezét. Ez azért vicces, mert nem szeret kézenfogva mászkálni, és Veronának gondjai vannak vele, mivel Cliff sose fogja a kezüket amikor átmennek az úttesten meg ilyenek. André eleinte hisztizett velem is, de már megszokta, hogy fogom ha olyan helyen vagyunk.
Csütörtökön a természettudományi múzeumba mentünk, és felfedeztük az egészet. Bementünk az emberi test részlegre is (amit kihagytunk Anyával) és valami bámulatos volt. Anya legközelebb bemegyünk! A rusnya bogaras helyre is be mertem kolbászolni, de hamar kijöttünk onnan xD Meg ásványos részt is találtunk ami szintén érdekes volt, meg ökológusos részt is. Miközbe reggel 10től délután fél2ig ott nézelődtünk megvilágosodtam, hogy nekem könyvtárba kell mennem és kivennem valami biológusos témájú könyvet, hogy amit tudok magyarul azt megtanuljam angolul is. Határozottan érdekel, hogy van angolul mondjuk a kocsányos tölgy, vagy a szomorú fűz, hogy mondjuk a teljes átalakulást, vagy az erszényt. Úgyhogy óje. Verona kérdezett, hogy tudom-e már, hogy mit csinálok, mert kéne keresniük. Válaszoltam, hogy még nem teljesen. De megbeszéltük a dolgokat és kedvesen felajánlottam, hogy jövő szombaton felmegyek és segítek, mert szülinapja lesz Ricardonak és meg vagyok hívva én is. Ricardo nagyon szeretné ha elmennék, úgyhogy miért ne.
Pénteken szabados lettem volna. Reggel felmentem, és nyugisan készülődtem lélekben egy könyvtárban töltött egész napra. Verona elment Ricardoval a suliba, de elég hamar vissza is értek, kiderült hogy gázszivárgás volt a suliban és reggel 7kor küldtek sms-t Cliff telójára, amit ő nem nézett meg. Úgyhogy nuku suli aznapra. Na én itt rosszat kezdtem el sejteni, de Verona mondta, hogy elviszi magával Ricardot is, csak akkor bepakol a kocsiba, és csinál szendvicset meg ilyenek. Úgyhogy én addig maradtam és lefoglaltam a fiúkat. Ricardo kitalálta, hogy olvassunk. Tök örültem neki, mert a legnyugisabb dolgot sikerült kitalálta. Elolvastunk 4 könyvet, én olvastam egy mondatot, ő utánam mondta, aztán válaszoltunk a kérdésekre, meg jót röhögtünk a sztorin. Verona szépen elkészült, és jól meglepődött, hogy jé olvasunk, de jó. Aztán segítettem még rámolni a kocsiba, gyerekeket, táskát, dvd lejátszót, headset-et, aztán útnak indultak. Én meg a könyvtárba, hogy keressek egy könyvet magamnak. Na abból lett 4 dögnehéz. Hiába tudomány. Van emlősös, általános haladó biológiás, Nagy-Britannia növényállományos és NB madarairól könyvem. Csak legyen időm végigböngészni. Aztán délután aludtam 2 órát. Majd Verona hívott, hogy össze tudnám-e szedni Ricardo cuccait a délutáni foglalkozására és találkozni vele a könyvtár előtt. Odaértem vártam sokat, szal felhívom hogy mivan. Kiderült, hogy a forgalom pocsék, szal kihagyják, de ha elmegyek a kis Sainsbury elé, akkor felszednek és hazamegyünk. Mondom jó. Odabaktattam bemásztam a kocsiba a két gyerekülés közé (megjegyzem, hogy írtókicsi a kocsi szal ez nem kis dolog), dumáltam a két gyerekkel meg Verona hugával, akit még nem ismertem. Aztán haza, kirámol a kocsiból, gyorsan vacsit csináltunk, aztán kajáltunk. A két gyerek persze überkezelhetetlen volt, mint mindig ha nálunk eszik valamelyik rokon. És vége a hétnek, de jó.
