Hűű a mai nap, hűű. De menjünk sorba. Hétfőn reggel vakító napsütés volt, úgyhogy elmentünk a Horniman Triangle-hez, ami egy játszótér tulképp, hatalmas nagy sandpit-tel. Ööö, homokozó. Mondani se kell, hogy kihalt volt. A homok meg hideg. De sebaj, elvoltunk. Ricardo kincset akart keresni, én meg homokvárat építeni, André meg csak úgy elvolt. És mondanom se kell, hogy a homokvárból nem lett semmi, azonban a homokozó beton talapzatát megtaláltam. Milyen ügyes is vagyok én. Aztán hazabumliztunk, kaja, utána Ricardo suli, aztán délután fogalmam sincs, hogy mi volt. Este kaja, utána irány a sulim. Lett egy új csoporttársunk, megint. Aztán hazabuszoztam és kb ennyi. Szörnyen örültem hogy másnap aludhatok 8ig. Elmentünk a kis parkba, délután meg tanultam és leckét írtam. Szerdán nem mentünk sehova, mert randa idő volt és nem is volt kedvem. Meg a gyerekeknek se. Úgyhogy festettünk, én még vasaltam is, meg felporszívóztam stb. Ja meg este megcsináltam a vacsit (pattie zöldségekkel) aztán irány a sulim. Hát az új csoporttárs borzalmasan lassú. Egy halom idő elment arra, hogy a tanár próbálja vele megértetni, hogy mi van. Kissé aggodalmasan mentem haza, hiszen október van, és úgy érzem, hogy semmi hasznos és értelmeset nem csináltam még. Mármint tanulásügyileg. Úgyhogy bele kell húznom, ami kb azt jelenti, hogy kevesebb netezés. Ami kb azt jelenti, hogy ha sikerül magam elhatároznom, hogy hétköznap nincs msn. Na szal, ma. Főzőcske, ezúttal számomra is ismert kajákkal. Délelőtt palacsintát sütöttem, de közröhej volt. Először is, a palacsinta sütő a legnagyobb jóindulattal sem közelíti meg egy normális palacsintasütő képességeit, sem méreteit. Böszmenagy palacsinták lettek, és hát na. Nem az igazi. Délután meg gulyás. Elvileg. Gyakorlatilag azonban pörkölt kell nekik, úgyhogy rögtönöztem, és a gulyásból pörköltet csináltam. Duplaannyi hagymával mint amennyi kéne egy normál pörkölthöz. Hupsz. Kevés volt a hús, nah. Igazából elment volna egy laza pörköltnek is, ha épp nem rakok bele zöldséget. Mivel fehérrépa nem volt, hát kihagytam. A krumplit szintén. Úgyhogy übersűrű sárgarépás-pörkölt lett. Azonban én ilyen finomat még nem ettem! Karakteres lett, és a fűszerezés is tökéletes! Bár az én ízlésemnek túl lightos volt, kevés csípős és kevés bors ment bele, szerintem. De ugye gyerekek miatt….. Egyáltalán nem meglepő módon Ricardo ránézett és közölte, hogy utálja majd elment. Erre számítottam is. André 3x repetázott. Na erre azért nem. Jó evő, szeret minden kaját, de ennyiszer kérni még nem láttam. Verona is ette bőszen a gulyás-pörköltemet. Kb percenként közölte, hogy nice. Rengeteg dologra mondják ezt, szal kicsit meg vagyok zavarodva, hogy ez most éppen jó-e vagy sem. De azt mondta, hogy teleette magát. Egy árva pörkölt sem maradt, mind elfogyott. Kivéve Ricardo adagja. Elmosogattam és amikor Cliff hazajött, akkor mentem hogy felmelegítsem a palacsintát. Ez gyorsan ment, ám a daráló előkerítése, hogy legyen porcukor, na az nem. És láss csodát, Ricardo elkezdte enni a pörköltet, aztán bőgni kezdett, hogy nincs több. Hopp, ez már azért valami. A palacsintáról meg: van minden évben egy nap, vmikor februárban, ami a palacsinta nap. Amúgy nem csinálnak palacsintát. Úgyhogy nem mondanám hogy nagyon ismerik. És persze őnáluk más is a palacsinta. Cliff tök meg volt hatva, hiszen ő arra számított, hogy nem eszik ma otthon, mivel megy valami buliba. Meg mert nem-vega kaja volt. Hát, rosszul számított. Volt 7 db palacsinta, a normál méret kétszerese, 5 kakaós, kettő jam-os. És úgy ették mint a kisangyalok. Meg hogy de finom, és húú. Ricardo nekiállt agyalni, hogy ő reggelire is ezt akar enni. Mivel laktató a palacsinta ezért mákja van, fog maradni. Verona meg teleette magát már a pörivel, én meg amúgy se akartam enni, mivel a túl vastag és még az elején „elrontott” 3 db palacsintát megtöltöttem fahéjas cukorral, és jól befaltam sütögetés közben. Úgyhogy elég volt a palacsintából. Na szal ez volt ma. Holnap meg délután irány a pub! Jee.
És igen, tudok főzni na. És persze tudtam előre hogy jó lesz a kaja. Mindezt honnan? Van egy képességem. Ha készítés közben valami kis baleset ér, persze nem szándékosan akkor remek lesz a kaja. Általában ez égés vagy vágás. Ma pl, a palacsinta sütéskor a sütő nyelével megégettem az ujjam, eléggé ahhoz, hogy még most is fájjon. Palacsinta finom. A pörkölt készítéskor meg levágtam a körmöm a hagymavágáskor késsel. Kis híján úszta meg a bőröm. Vagyis, a pörkölt is jó. És megálltam a helyem idekint is a hazai ízekkel, le is vannak szerintem nyűgözve, meg én is, hogy de ízlett nekik. Azonban egy tanulság: a rizs-készítés-nemtudás öröklődő dolog.
