Egész fel vagyok dobva...ennek 2 oka tuti hogy van, legalábbis 2be biztos vok, a többi majd kiderül. De menjünk sorjában. Szerda és csütörtök. Hasonló volt a két nap. Miszerint reggel korán keltem, korábban mint szoktam, ugyanis Verona Cliff előtt ment el dolgozni, és jóval Cliff után ért haza. Vagyis inkább úgy 10 magasságában volt ez a hazaérés. Tehát egész napos dolog. A fiúk nem akartak menni sehova, és nagyon én se amúgy. El voltunk egész nap, megebédeltünk időben, elmentünk suliba, hazajöttünk. Szerdán Cliff korán hazaért, merthogy suliba kellett mennem ugyebár. A kaja kész volt, illetve már korábban kész volt, csak felmelegítettem amikor megjött, és nekiültünk enni. Utána meg irány a suli, busszal. Elég volt a bicajozásból, hideg van éjjel már amúgy is. És utálok bicajozni. A sulim...nos, szokásos volt. Sanae mellé ültem, mert elfoglalták a helyem, őt meg amúgy is bírom. A hétfői órát végigkuncogtuk szép csendesen, mert megint van új "osztálytársunk" és szent kötelességének érzi, hogy végigpofázza az órát. Lelassítva ezzel az egészet, ami minket spec bosszant. Na szal Sanae mellett jó volt, mert amikor épp nem csináltunk semmit, akkor elkezdtünk beszélgetni. Szal szuper. És jól egyetértettünk alap dolgokba. Mégszuperebb. Csütörtök kb ugyanez, leszámítva, hogy Cliff később ért haza, tehát én a fiúkkal ettem. Ja igen, úgy néz ki ez lesz a napirend...ebéd féldélbe, vacsora 4 és fél5 között, a gyerekekkel. Sebaj. Aztán pénteken szabad délelőttöm volt, de dolgom volt a városban. Nevezetesen képeslapot kellett vennem, meg meg akartam nézni egy teás boltot. Fél órát vártam, hogy kinyisson, de nem tétlenkedtem, kerestem addig képeslapos helyet a közelben. És igen, a város bizonyos részein egymás sarkában vannak az ilyen helyek, de ott ahol én voltam, történetesen egy sem akadt, vagy legalábbis nem 10 előtt. De kissé távolabb sikerült szereznem egyet, jól megörültem, majd visszamentem a teás bolthoz és még 5 percet töltöttem azzal hogy a kirakat szépségeit néztem. Eredmény: tuti hogy kell egy japán teáskészlet. Aztán jól kinyitották a boltot, és óó mennyei. Teák ameddig a szem ellát, mindenféle ízű, fajtájú. Csodálatos!!! Elég gyorsan sikerült választani, két okból. Az egyik, hogy eleve voltak adatok, hogy milyet keresek. És ezen belül és voltak ötleteim, plusz már odakint a kirakatnál eldöntöttem. Szóval tea megvéve, aztán irány szépen haza. Hogy aztán azt lássam, hogy szanaszét az egész lakás. Komolyan nem értem. Ha én vagyok itthon a fiúkkal, még ha egész nap is, a lakás nem úgy néz ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta, a fiúk nem kezelhetetlenek. Valahogy rendbe tudom tartani a lakást is a fiúkat is, és még a kajával is tudok foglalkozni. Háztartásvezetés alapfokon xD Nah sebaj, szal elmentünk aztán Ricardo sulijába, kevésbé normálisan mint eddig, aztán haza, mert vasalni akartam. André szinte kibirhatatlan volt. Feladtam a képeslapot útközbe egyébként, de nem ez a lényeg. Megcsináltam a vacsorát, ami pizza volt, valamilyen kenyéren. Nemtom a nevét leírni, csak kimondani. Mivel a pizzatészta nem jött meg. Milyen jó is a házhozszálítósdi rendelés bevásárlás helyett...ugyebár. Na sebaj, csináltam magunknak, megsütöttem, aztán irány a suliba felszedni Ricardot. Aztán megmelegítettem a pizzát és kaja. Nem említettem meg, hogy pizza a kaja, ugyanis akkor Ricardo nem ette volna meg. Meg azt se hogy paradicsomos. Mert akkor se. Így meg még mondta is, hogy nagyon finom és befalta az egészet. Zenét hallgattunk és ökörködtünk amíg Cliff hazaért, aztán leült enni, mi meg játszottunk a fiúkkal. Meg egy kicsit négyesbe is játszódtunk. Aztán jól lejöttem. De felmentem teát főzni, és mert Cliffnek el kellett mennie, de Verona még mindig nem ért haza. Végül befutott sikeresen, de totál szét volt esve. Úgyhogy fent maradtam, és segítettem a lefektetéssel kapcsolatban. Ricardo eleve akarta is, hogy maradjak vele fent amíg az anyja lefekteti Andrét. Szal kb ez volt a tegnapom. Egyébként meg volt egy nagyon furcsa álmom, meg akart ölelni valaki én meg majdnem szívinfarktust kaptam úgy hátráltam. Ugye az angolok nem nagyon érintkeznek egymással, ha el lehet kerülni. Ez azért házastársaknál nyilván nem így van, de általában igen. Igyekeznek minden kis apró érintést elkerülni, úgy átadni a pénzt meg papírt meg mindent. Már egész hozzászoktam ehhez, és igyekszem én is így cselekedni. A fiúk ugye nem éppen így vannak, mert gyerekek, de azért ők sem olyan "bújósak" mint a magyar gyerekek. André meg csütörtökön elkezdte piszkálni a hajamat meg a nyakamat meg a lábamat, és totál meg voltam illetődve, hogy mit keres ő az én személyes teremben?! Mondhatni egész kellemetlen volt. Pedig én nagyon bújós vagyok. Szal ez így most érdekes. Viszont ideje befejezni, és eldönteni hogy ma mit is csináljak. xD