Nuh. Szóval. Péntek...fejetlen nap. Illetve nem, mert a napnak nem lehet feje, de fejetlenség volt. Először is, a család a hétvégére weddingre indulódott, és még semmi nem volt összepakolva.  Aztán, french nap volt Ricardo sulijában, ami annyit tesz hogy nem uniformban hanem az ország színeiben kell menni. Neki meg még nem volt semmije. Verona délelőtt még elrongyolt bankba, meg elkezdett rámolni, és aztán visszatért indulás előtt negyed órával, mármint suliba indulás előtt, Ricardo új french outfitjével. Gyorsan felöltöztettük, majd rajzoltam rá mustache-t, mert a franciáknak szokott lenni. Bár az én véleményem szerint nem éppen olyan, mint amit Verona kért, de sebaj. Meg lett örökítve mindkét kölyök bajszosan, mert poén. Délután én szedtem fel Ricardot, mert Verona ismét elkocsikázott valamerre. Hazaérés után elrohantam fürdeni, aztán a gyerekek ettek, mi meg úgy volt hogy 4kor eszünk, hát nem, majdnem fél5 volt mire ettünk. Ez csak azért gáz, mert nekem 3/4kor el kellett volna indulnom, és még elmosogattam utána. A kaja ilyen fél fogra se elég volt, de nembaj, belapátoltam átöltöztem és rohantam a buszhoz. A Trafin dumáltam meg a találkozót Sylvia-vel. Volt egy kis bonyodalom, ugyanis én a lovasszobor alatt, ő meg mögött várt. De végül megtaláltuk egymást, beültünk egy mekibe, hogy együnk valamit és dumáltunk mindenféléről. Ő 29 éves, és tulképp Amerikában nőtt fel azt hiszem 13 éves kora óta, valahogy így. Na  mindegy, szédületes egy élményei vannak, mert folyton külföldre megy dolgozni. Ilyen kommunikációs menedzser vagy mi, és ha azt mondja a főnök hogy jövőhéten mégy Kuala Lumpurba akkor ő neki mennie kell. Kicsit irigylem, de csak kicsit. Na ezek után elkóvályogtunk egy pubot keresni. Igazából láttunk jó párat, de nem nyerték el a tetszésemet. Aztán egy jó kis viktoriánus pub, nevezetesen a McMullen’s house, ami igazából egy Nag's Head, a Covent Garden-nél. Bementünk és woow, isteni. Szőnyeg volt az egészbe, és marhajó. Sylvia közölte, hogy meghív valamire, mondtam jó. Cider-t vett, ami alma-sör tulajdonképpen. Aztán kerestünk egy asztalt és letelepültünk. A cider nagyon finom, egyáltalán nem emlékeztet sörre, meg is jegyeztem hogy szeretem és venni kell majd meg hazahozni. Egy pohárral ittam meg by the way. Folytattuk a dumálást, aztán kifelé menet leszólított egy pasi. Ugyanis volt nálam egy nagy pohár kóla még a mekiből. És ő csodálkozott és megkérdezte hogy innen van-e, mondtam hogy nem, a mekiből. Erre megkérdezte, hogy hamburgert is vettem-e hozzá. Na ezen én csodálkoztam, mondtam hogy igen. Aztán elköszöntem és követtem Sylvia-t kifelé. Megnéztük a Chinese negyedet, be is mentünk egy szuper boltba, ahova vissza fogok majd térni. Aztán kóvályogtunk a buszomat keresve. Tök hamar hazaértem, 10 után nem sokkal. De majd még találkozunk máskor is, de akkor kulturálódunk. Itthon nekiálltam sorozatot nézni, meg filmet, mivel egyrészt full üres volt a kégli, másrészt meg tök fel voltam pörögve az élménytől, hogy igazi angol pubba jártam. Hajnali fél2kor mentem aludni végül. Szombaton meg Verona felhívott hogy mikor értem haza, minden rendbe volt-e, meg hogy fáj-e a fejem. Vicces :) Aranyos egy familym van, aggódnak itt értem. Aztán elmentem vásárolni, becsomagoltam André ajándékát, megcsináltam a lasagne-t ebédre, és tanultam, filmeztem, hajat festettem, sorozatoztam, meg minden ami eszembe jutott. Éjjel volt valami buli a szomszédnál és olyan hangos volt, hogy fel kellett mennem a nappaliba aludni, ahol alig lehetett hallani, ellentétben a szobámmal. Ma meg, még több tanulás, és ebédcsinálás. Most meg lazulok. A család még nem ért haza, de gondolom hamarosan beesnek. Ja és kaptam sms-t Verona barátnőjétől, akinél kell babysittelnem, hogy majd felhív a hét elején. A rövidítések haláliak...de komolyan. Pl: We r in ireland at d minute. És méghogy a magyar rövidítések brutálisak...chö :D