Bébisintérkedtem tegnap, illetve ma. Szal tegnap és ma. :D Mindegy, fáradt vagyok. Szóval, a család, mármint az enyém, elment valamikor 3 után. Ami necces volt, ugyanis semmi jel arra, hogy készülőfélben van a vacsi. Nekem meg időbe kellett elindulnom. Hazaértek fél 5 körül, ekkor felkommandóztam, és megállapítottam, hogy bizony nem eszünk fél órán belül. Úgyhogy inkább mondtam, hogy passzolom a vacsit. Kicsit furán néztek rám, hisz "ebédre" csak levest ettem, de nem baj. Amúgy se voltam még éhes akkor. Furcsa. Elindultam fél6kor, hogy még a boltba is bemenjek valami péksütiért vacsira. Aztán felszálltam egy buszra és irány Sydenham. 10 perc alatt ott van a busz, ami kellemes. Viszont még csak kocsival voltam ott, akkor is csak egyszer, és akkor is októberben és sötétben és nem is figyeltem. Úgyhogy feszülten bámultam ki az ablakon, hogy vajon időben kiírja-e az én buszmegállóm nevét. Időbe kiírta, én meg jó lassan sétálni kezdtem egyenesen. Térképem volt, szóval legalább ez. Befordultam egy utcába, ahonnan úgy tűnt hogy nyílik az utca ahova nekem kell menni. Hát, nem. Sikeresen elkutyagoltam a jó hosszú utca végéig, és kiderült, hogy mégse. Úgyhogy irány vissza, első kis utcán befordultam és a másik utcáról keveregtem be végül. Susan háza, illetve maga az utca elég zsákutcaszerűen idiótán van megoldva. 18.35re értem oda végül. Ami azért kafa meg18.30-45 között volt megbeszélve az odaérés. Bekopogtam, és rögtön gyereksírást hallottam. Na ezek után nem kicsit ijedten mentem be. Fynn iszonyat nagyot nőtt! Már kész nagyfiú. A hatalmas szemeivel bámult, és amikor mosolyogtam nevetni kezdett az esti tejivás közbe. Az apja megjegyezte párszor hogy ez bizony weird. Ugyanis meg se szólaltam nem is csináltam semmit, Fynn meg nevetett. De mondta, hogy legalább nem sír. Na ebbe egyetértettem. Jó éjt kívánt nekem is a fiú, marhajó. Ja meg most beszélgettem is. Októberbe nem igazán, most meg szép kis monológokat levágtam. Bár fáradt voltam, és éreztem magamon hogy nehezen találom a kifejezéseket. Így beértem az egyszerűbbekkel. Aztán a fiú lefeketetése után el is irányultak a dolgukra. Én meg tv-ztem. Találtam egy jó szórakoztató csatornát, ment rajta a Spanglish, meg a How to lose a guy in 10 days. Előbbit már láttam angolul, utóbbit még nem. De elvoltam mint a befőtt. Kicsit késve érkeztek haza, a taxim már ott volt, sőt be is kopogott az ürge, hogy itt van. Mondom jó, de a család még nem, és én bébiszittelek. Megfordult és várt. Aztán ezután kb 2 percre be is futott a család, a kezembe nyomták az összeget, gyorsan megcsevegtük, hogy minden király volt, jól érezték magukat, köszönik és jóéjt. És irány a taxiba. Bemondtam, hogy East Dulwichba megyek. Ugyanis a múltkor már rájöttem hogy hiába mondok először utcát. Most nem is mondtam. A sofőr jófej volt, olyan 30as néger fazon, dumáltunk egy kicsit a bébiszittelésről, meg hogy mit csinálok hétközbe. Mondtam hogy au-pair vagyok, meg hogy két kis kölyökre vigyázok. Ja meg közöltem hogy jó illata van a kocsijának :D Aztán kérdezte hogy honnan jöttem. Gyorsan elmondtam, aztán mondtam hogy a kövi buszmeg az jó lesz nekem. És új dolgot hallottam kicsiny hazánk elhelyezkedéséről. Miszerint Ausztria része. Ez régen igaz is volt, végülis. Jó, hogy van aki legalább ennyire képbe van. Mondtam, hogy már nem, már csak a szomszédaink. Aztán közölte az ürge hogy mennyi az annyi, én meg mondtam hogy mennyiből kérek vissza. Meglepődve mondta, hogy borravalót adok. Erre közöltem, hogy igen, nálunk általában szokás borravalót adni. Közölte hogy jó szokás, és hogy milyen nice girl vagyok. Meg hogy ha legközelebb taxit rendelnek arra a címre akkor közli, hogy az az övé :D Aztán a szokásos udvarias jóéjt jóestét szöveg után hazaslattyogtam. Hihetetlen ez az ország komolyan. Egyrészt átengednek a zebrán. Még le se lépek, csak várok, és átengednek. Másrészt nem adnak borravalót a taxisnak. Ebből kiindulva talán étterembe se. Hát nemtom, bennem az van, hogy taxisnak, étterembe, fodrásznak, stb kell borravalót adni. Szóval azért mert én nekem ez a normális nice girl vagyok. Yay :D