A szombat éjszaka bébiszitteléssel telt. A szülők valamikor fél9-9 között mentek el végül is, ami tiszta jó. Wow-oztam amíg meg nem untam, cirka éjfél körül kb, aztán megnéztem a new moont. Igen, megszereztem mozis verzióba. A kép viszonylag jó, ahhoz képest, hogy mozis. A hang sem valami egetverően szar, de egy normál verzió jó lenne. Pontosobban a filmet nem néztem végig, csak odapörgettem azokhoz a részekhez, amit újra meg akartam nézni. Ezek után zenehallgatás mellett olvastam. Így találtak rám a szülők. Cliff iszonyatosan fel volt dobva, nagyon örült annak, hogy végre Veronával mehetett el este a haverokkal, meg minden. A változás rajta valami megdöbbentően szembetünő volt. Aranyosnak tituláltam magamba gyorsan. Verona kevésbé élvezte az estét, hideg volt meg mittomén. De Cliff kedvét nem rontotta el, és ez a lényeg. Amikor lejöttem, akkor Cliff úgy rohant ki a konyhából, hogy jóéjt kívánjon. Na, nem mintha nem hallanám, ha mondd valamit, de sebaj. Lejöttem, és még olvastam egy órán át. Így kerültem ágyba hajnali 3kor. Nem aludtam valami túl sokat és túl jól. Porszívóztam, vasaltam, szal dolgos nap volt, vagy mi. Hétfőn 9kor kezdtem, ami tök kellemes volt, Verona szokásához híven késve indult el, és kissé idegrohamos volt. Délelőtt a lakásban maradtunk, terveztem fejben az eseményeket. Délután meg Andréval mentünk könyvtárba, boltba, aztán haza, aztán felszedtem Ricardot. Verona hazaért, de még morcosabb volt, úgyhogy lemondtam arról, hogy segítsek neki, inkább a fiúkat igyekeztem elfoglaltan tartani. Ami abból állt, hogy „verekedtem” Ricardoval, mivel André elolvasgatott, Ricardo meg pörgött mint a búgócsiga. De élvezte amikor nekemront én meg felkapok és körbe körbe forgatom. Aztán kajáltunk és irány a sulim. Ajvé. Új diák, már megint. Komolyan, nincs olyan hét hogy ne lenne egy új diák. Térképet tanultunk nézni, én meg fotóztam, hogy tényleg megtalálunk-e az épületben mindent amit kell. Kissé röhejes volt, meg útbaigazítás volt meg ilyenek. Összeségében hasznos egyébként. Kedd, kora reggel kelés, bepakolás táskába, aztán irány a busz. Mentünk az Imperial War Museumba, mivel Verona melózott hétfő éjjel, így nem árt ha alszik napközbe, mivel kedd éjjel ismét meló. A busz út több mint egy órát tartott, ami nem normális. De jól telt. A múzeumnak van egy kafa játszótere, ott elbohóckodtunk, majd bementünk, hogy Ricardo szélsebesen elvezessen oda, amit ki is lehet próbálni. Nem sokat láttam a múzeumból, de eldöntöttem, hogy visszamegyek majd a gyerekek nélkül. Ezek után roham a buszhoz, kajálás útközbe és a buszon. Kissé tetülassan ment az a vacak, így késtünk. A buszmegállótól rohantunk végig a sulihoz, ami kellemes volt, mert André nem aludt be. Nekem kevésbé mert utálok hátizsákkal a hátamon rohanni. De csak 5 percet késtünk. Juppi. Ezek után én kifulladva és fújtatva hazakormányoztam Andrét és a szobámba nézettem vele filmet, amíg én leckét írtam. Aztán felszedtem Ricardot, megcsináltam a vacsit, tálaltam, ettem, elmosogottam, élménybeszámoló volt, és hálálkodáshalom a szülőktől. Szerda. Úgy volt, hogy a London Transport Museum-ot nézzük meg. De ez kimaradt. Annál is inkább, mert 10 font a beugró és cirka fél óránk lett volna ott. Annyiért én meg nem fizetek ennyit. Meg amúgy se lett volna rá időnk. A forgalom kissé kaotikus volt, útközbe megváltozott a busz menetrendje is (ja igen, Londonban ilyen is előfordul). Nem ment végig az útvonalon, csak Aldwych-ig, ami végül is egész jó volt nekünk. Az út több mint egy óra volt, így érthető módon kissé fárasztó, a gyerekeknek. Néztük a buszból a London Eye-t, a Big Bent meg mindent amit látunk. Ricardo megkért, hogy majd egyszer vigyem el a híd felnyitására is. Én meg kigondoltam, hogy ha nem kell suliba mennie egyszer és kellemetes idő van akkor remekül meg tudnám mutatni neki a londoni nevezetességeket. Röhej…én aki itt se lakom akarom elvinni pl a palotához. Nah mindegy, elmentünk a Mekibe enni, tök felspanolták magukat a Happy Meal menü fénykardján, azzal szórakoztak egész visszaúton. Ezúttal a forgalom ismét ellenünk volt, de a rosszabbik irányba, miszerint nem volt dugó, holott én arra számoltam. Szóval volt több mint fél óra szabadidőnk, de haza nem mehettünk. Kávézójátszás lett belőle, aztán irány a suli. Ricardo leadása, majd felszedés, haza, kaja, sulim. Itthon remekül megszédültem, de nem éreztem még magam fáradtnak, kimerültnek. Beértem a suliba, leültem és vártam amíg a tanár jön, és kinyitja az ajtót (megjegyzem hogy több mint 5 percet késett). Én ekkor már kevésbé voltam képben, hogy mi hol merre meddig. Végigkínlódtam az órát, ha kérdeztek válaszoltam, de őszintén megmondom, fogalmam sincs róla, hogy egyáltalán miről is volt szó. Hazajöttem, bezuhantam az ágyba, lenyomtam 12 órát. Ma lightosabb nap lesz, meg pénteken is. De szükségem is van rá. Nem a két napos mászkálás miatt, hanem a köztük lévő szinte nuku alvás miatt. Utálom a szelet.