Uups elcsúsztam. Nah nézzük ez a hét ez a hét.  Hétfőn szokás szerint peckhambe mentünk Andréval. Találtam egy szép kis ösvényt valami parkosított helyen, elindulunk rajta és megdöbbenve veszem észre, hogy egész a Burgess Parkig megy. Ahonnan a múltkor majdnem Peckhamig gyalogoltam úgy, hogy nem tudtam merre megyek. Na mindegy, nem mentünk rajta végig egyébként. Kedden elmentünk a Burgess Parkba, de busszal. Szétbarmoltam a könyököm ahogy a felső szintről levágódtam a gyerekkel és a scooterrel a karomban. Megj: se a gyerek se a scooter nem sérült, megvédtem őket. Megj2: a könyököm még mindig fáj. Megj.3 tudom tudom vigyázzak magamra :P Naszóval: a park gyönyörű, és iszonyat nagy. André már abban is lefáradt hogy a feléig elscooterezett és onnan még hol volt a végén a tó? Ahol kajálni akartunk?! Bizony, messze. De jól viselte nagyon a dolgot. A tóval egy nagy baj van, hogy nincs körülötte kerítés, úgyhogy elmondtam Andrénak hogy talán nem kéne beleesnie. Közölte a kis okos gyerekfejével, hogy úgyis elkapom. A drága....igen ha beleesik nyilván utánaugrok és elkapom, de nem terveztem úszást aznapra, úgyhogy mondtam hogy ez nem a medence és jó lenne ha nagyon vigyázna és nem esne bele. Megkajáltunk majd körbescooterezte a tavat. Normál esetben viszonylag távol megy tőlem scooterrel, én meg hagyom, mert úgyis megáll időben, és meg már ismerem, hogy tudjam hogy ha valami kocsi jön véletlenül a parkban akkor az út szélén megáll és vár. Igaz mondom is neki hogy maradjon ott, és ott is marad. Nem rohangál még véletlenül se olyankor. Jófiú :) Na mindegy, nem esett bele a tóba amiért kimondhatatlanul büszke volt magára. Na mindegy, találtunk egy játszóteret, marhajóó, de ő félt mindentől, mert más volt mint a megszokott. úgyhogy én nekiálltam játszani, ő meg csatlakozott és végül imádta. Szerdán itthon maradtunk, vasaltam takarítottunk, király volt. Csütörtökön öö, hát fogalmam sincs hogy hova mentünk, de valahova mentünk. A lényeg, hogy Verona filmezni akart Andréval, de André nem akart hozzábújni vagy mellette lenni. Leültem miután végeztem a pakolással és egy perc nem telik el André jön, hozzádugja az arcát a karomhoz, úgy marad jó sokáig majd rámászott a hátamra. Kissé furcsa érzés volt nem azért amit csinált mert már megszoktam, hanem hogy az anyja jelenlétében tette miután agyonharcolta magát hogy nem akar mellette lenni filmezéskor. És jön mellém. Hát....igen. Péntek. Ricardoék bemutatták hogy mi a manót csináltak eddig a suli utáni foglalkozásán, marha jó volt. Én videóztam, mert a család már megint elfelejtette a fényképezőgépet. Geeees, nem az én gyerekeim banyek és nekem ilyen triviális dolgok nem esnek ki?? xD Jah jövőhéten Cliff itthon lesz, Easter Holiday van neki.