A mai nap jó volt, elmentem nyelvsuliba jelentkeződni. Egy terembe vezényeltek, ahol voltak vagy 10en összesen. Kaptam egy papírt, hogy töltsem ki meg minden. Az eleje ilyen általános rész volt, nevem, címem, telefonszámom, mennyi ideig tanultam angolt, hol, mit dolgozok, mit dolgoztam stb.  Aztán jött egy kis szövegértés, kiltöltés, fogalmazás cucc. Halál könnyű volt. De komolyan. Aztán jött egy nő és dumáltunk egy keveset. Elmondtam, hogy nekem egy cambridge nyelvvizsga kell, és hogy azért is jöttem egyrészt Angliába mert nem igazán szeretek megszólalni angolul. Mondta, hogy a prepozíciókra rá kell gyúrnom, de ezt tudtam eddig is. Azokkal mindig is volt gondom. És felírta, hogy középszinten vagyok, és hogy a beszédet szeretném gyakorolni. És felírt egy groupba, hétfőn és szerdán lesz, este 6-8 között (magyar idő szerint 7-9). Kicsit fura lesz, hiszen, még angolul angolt nem tanultam sose. :)

Aztán ezek után elmentünk vásárolni. Vagyis Verona vásárolt, én meg a gyerekekkel elmentem a közeli játszótérre. Semmi gond nem volt, Ricardo is szépen megfogta a kezem amikor nyújtottam neki, egy szó nélkül, sőt az elindulással sem voltak gondok. Aztán hazajöttünk, ebédeltünk, utána meg én elvoltam a gyerekekkel, Verona meg melózott valami papírmunkával. És megfigyeltem hogy Ricardo nagyon igényli a figyelmet. De ez nem meglepő, ő az idősebb, aztán jött André, szal ez normális. Egész jól megoldottam, hogy ő se érezze magát elhanyagolva és André se. Aztán nekiálltam a vacsit csinálni. Főztem ki tésztát, kiderült hogy többet mint kellett volna, meg melegítettem a szószt hozzá. Cliff mondta, hogy úgy tűnik igyekszem azt megnézni, hogy ő mennyit bír megenni. Mert rengeteget eszik, de ez a mennyiség még neki is sok volt. És persze megköszönték. Mindig megköszönnek mindent. Kiviszem a szemetet, thanks Alex, elmosogatok, thanks Alex, rendet rakok a szobában, thanks Alex....hihetetlen. Holott ha már egyszer családtag vagyok, és ráadásul ez is a "dolgom", akkor szerintem full normális. De ők köszöngetnek. Meg amúgy is, én sokkal kevesebbet és sokkal gyorsabban eszem mint ők, naná hogy nem üldögélek mert halálra unnám magam, inkább elkezdem rendberakni a konyhát. Tök normális, nem? Anya ne akadj ki, hogy itt többet dolgozok és mosogatok ezerrel....az utsó hónapba azért otthon is igyekeztem élvezetessé tenni a "nyaralást". Meg amúgy is, én szörnyen házias vagyok csak remekül titkolom...mint azt is hogy tudok angolul és hogy tudok főzni :)

Jah és vettem borítékot, meg bélyeget, már csak a levelet kéne befejeznem....