Eléggé elmaradtam ismét. Na lássuk csak mire emlékszem. Szóval, hétfő. 9kor kezdtem reggel, ami egész kellemes, sőt. Verona elugrott valahova, már nem emlékszem hogy miért, de gondolom be a kórházba meglátogatni a páciensét. Tulajdonképpen egész nap egyedül voltam velük, és azt hiszem nem is mentünk sehova délelőtt. Délután otthon maradtunk Andréval, nem tudom miért, de hulla fáradt voltam. Este meg suli. Pfúj. Írtó fárasztó volt, és azt hiszem nem is csináltunk semmi lényegeset, de leckét azt kaptunk. Kedden ismét 9kor kezdtem, elmentünk a Dulwich parkba, ahol játszottunk Power Rangers fogócskát, meg warlock&witches-t. Mókás volt, rohangáltam ezerrel. Aztán hazaértünk, ebéd. Becsöngetett egy nő, a neve Judy. És hogy Veronához jött. De mondom hogy nincs itthon, és a gyerekek? Hát ők igen. Lerohantak a gyerekek és látszott, hogy ismerik a nőt, szal beengedtem. Na hát az a nő. Egy kissé elmebajos, nekiállt kiabálni Ricardoval, amiért nem adott neki puszit. Ricardo a szüleinek se ad puszit, úgyhogy ezen nem kéne úgy kiakadni. Aztán hálistennek eltűnt. Délután mentünk a parkba Andréval, de nem is akart játszani. Úgyhogy beültünk a caféba, és elvoltunk ott egy órán át. Nem kissé untam magam halálra. Este meg megkértem Veronáékat, hogy javítsanak ki, ha valamit hiábasan mondok. Éjjel betoppant Judy, hallottam a hangját, de aztán elaludtam. Valamikor hajnali 3kor ment el, felébresztette Andrét is. Most ha felbukkan akkor hívni kell a rendőrséget. Kafa. Verona gyerekkori barátnője, de egy kereke kivan. Vagy az összes. Szerdán délelőtt mentünk a kis parkba, játszottunk cowboyosdit, ami szintén rohangálásból áll. Ricardo teljesen normális volt, jéé. Verona otthon volt, de melóznia kellett, ehhez képest telózott ezerrel Judyval kapcsolatban. Csóri. Mármint Verona és nem Judy. Délután elmentünk a gyógyszertárba, mert megint kijött a herpeszem (itt cold scores-nak hívják). A gyógyszertárak sokkal jobbak, ami nem recept-köteles az ott van a polcon, odamész és leveszed. És nem úgy kell kérni. Azon kívül itt lehet kapni borotvahabtól kezdve mindenfélét. Cool. Mindezt babakocsi nélkül játszottuk meg, ami elég bátor húzás volt, ugyanis André rohadt fáradt volt, finoman szólva. De az idő igen szuper, szeptember vége van, és hétágra süt a nap. Egész nap rövidgatyába és egy szál rövidujjúba rohangáltam. Este meg volt az angolom. Nos, a tanár aszondta, hogy lehet hogy jó lenne ha elmennék külön felkészítőre is, mert ez nem éppen az. Hurrá. Most csináltunk ilyen sample test-et, mert lesz ugye a vizsga a végén. Hát, nem volt valami extranehéz. Mondta a tancsi, hogy az igeidőket kicsit gyakorolni fogjuk, mert néha elég funny dolgokat alkotok. Óje. Ma meg ismét a little parkba mentünk , játszottunk aztán haza. És bár eddig is tudtam, de most nagyon rámtört, hogy ha látok egy repülőgépet az égen, akkor honvágyam van. Már az első perctől kezdve ez volt. Szív és torokelszorulás, hiszen én is olyannal jöttem ebbe az országba. És azért errefelé eléggé sok repcsigép jön-megy. Talán le kéne szoknom az égre pillantásról :D

Délután elmentünk a könyvtárba, és volt ilyen sztorimesélés, meg éneklés kicsiknek. André (láss csodát) élvezte. Aztán jól felvettük Ricardot, rekord idő alatt hazajöttünk (mert mindkét gyerek a babakocsiba ült én meg toltam őket), és a vacsi csúszott egy órát. Juppi. Ja és ma már kénytelen voltam kávét fogyasztani. Egész éjjel vacakul aludtam, holnap meg jönnek Verona szülei, ajvé. Már nagyon várom. De legalább péntek lesz.