Ismét én, bár elég szokatlan órában. De menjünk szépen sorba. Ott hagytam abba, hogy André szülinapja. Cliff késett, úgyhogy én egyedül ettem majd irány a suli.  Nem volt semmi érdemleges. Aztán hazajöttem, tortát ettem és irány aludni. Másnap korán keltem, merthogy Verona ment melóba. Már rájöttem, hogy az elindulás az mindig bonyadalmas nála. Meg úgy általában minden. Délelőtt elmentünk kacsát etetni Dulwich parkba, aztán haza, utána own cloth day volt a suliba, volt is némi bonyodalom. Még mindig fáradtak ugyebár. Andréval beugrottunk a könyvtárba, és elvoltunk mint a befőtt. Csodával határos módon nem aludt be. Aztán hazamentünk én meg nemtom hogy miért és hogy sikerült, de elkezdtem mesét olvasni Ricardonak, hogy ne legyen láb alatt amíg Verona főz. És ne verekedjenek Andréval. Pénteken Verona itthon volt, Ricardonak meg nem volt sulija. Sikerült elindulniuk itthonról nem sokkal 10 előtt, én meg nekiálltam ablakot mosni, mert ez volt a feladatom. 2 db ablakkal végeztem is délre. Kb fél éve ha volt utoljára ablak mosva. Mindegy, végeztem odafent, porszívózás miegymás. Hazajöttek kb 11kor, úgyhogy ebéd, és ezek után 2ig tébláboltam, mert nem moshatok ablakot ha a gyerekek itthon vannak, mondván hogy veszélyes. 2 után el is kezdtek készülődni, hogy nem sokkal 3 előtt elinduljanak. Úgyhogy ekkor ugrottam neki a maradék 6 ablaknak. Ezek közül 4 nyitható, a többihez úgy kell kihajolni és kikepeszkedni, hogy kívülről is meg legyen pucolva. Eleve tériszonyom van, úgyhogy király is volt. A nap is odatűzött úgyhogy semmit se láttam. És a legjobbat kihagytam: ablakpucoló szer se volt ám itthon, merthogy minek. És próbálja meg az ember ablakpucoló szer nélkül szép tisztává varázsolni az ablakot...naná hogy nem fog menni. 5 előtt be is fejeztem valami csoda folytán, és tiszták lettek az ablakok, bár én nem vagyok megelégedve velük. Aztán nekiültünk vacsizni. Iszonyat kimerült voltam, ráadásul torkig is voltam az egész héttel, és az aznappal. De teljesen. Verona is tiszta idegbeteg volt. Aztán Cliff elment este otthonról, én meg segítettem ágybarakni őket. Amikor a gyerekek már ágyba voltak akkor normalizálódott Verona. Megnéztem az EastEnderst és szépen lekotródtam "elegem van mindenből" fílinggel. A mai (vagyis tegnapi) nap meg bébiszittelés. Egész nap feküdtem és punnyadtam, próbáltam pihenni, merthogy nem lehet ott. Úgy volt hogy 6ra hazaérnek és kidobnak Susanéknál. Hát, a 6ból 6.25 lett. Ami csak azért mókás, mert nekem fél7-háromnegyed 7 között oda kellett érnem. Verona persze megint idegbeteg volt, én nemkülönben, de én jobban tudom palástolni. Odaértünk időben, hogy mik vannak. Megkukkoltam a kissrácot, és megtudtam hogy írtó könnyű dolgom lesz. Ha felébred akkor csak egy cumi kell neki, a macija és ennyi. És van gyerekfigyelő cucc odalent. Remek. A lakás írtó király amúgy. Na de elkotródtak partiba, én meg nekiálltam sorozatozni meg tv-t kukkolni. Megittam egy kv-t úgy 9körül, aztán 11kor bedobtam egy undorító tuttifrutti ízű (hogy miért nem tudják kevésbé hányingerkeltő ízbe gyártani?) energiaitalt. A gyerek fel se kelt egész éjjel, amúgy. Hazaértek az ottaniak, aztán megjött a taxim és háromnegyed 1re már itthon is voltam. Remek gyerekcsőszködés volt, tetszett a ház, plusz nasival meg itallal vártak, amit nem fogyasztottam végül mivel vittem magammal. Illedelmes gyerek vok vagy miaszösz. Sőt el is pakoltam a használt bögrét és tányért magam után. Na mindegy. Csak egy nagy gond van...hiába vagyok hulla fáradt, nem bírok aludni. Éjjen az energialötty. Na sebaj, ma úgyis egész nap döglök és alszok. És remélhetőleg az egész nap ellesz a család tényleg azt jelenti amit kéne hogy jelentsen. Na de most megyek megnézem a house legújabb részét aztán alszom. És majd legközelebb kifejtem a remek kis megfigyelésem a családomról.