Nyah, muhahaha, Londonba vok xD 

Az út...hm, na nézzük. Reggel még bőröndöt mértem, meg orrbavertem magam epillátorral. Meg jött Apa, és Merse. Aztán a taxi, írtó hamar kiértünk a reptérre. Tök az a fílingem volt, hogy na én csak kirándulok egyet. Aztán kiváltottuk a beszállókártyám, na akkor már feszült voltam. De még úgy-ahogy jól voltam, mert jee reptéren vagyok és váó. A gépek rémisztőek voltak, ahogy felszáll, juj. A mosdóba menet már majdnem elsírtam magam, de valahogy megoldottam. Aztán írtógyorsan jött az a be kell checkolni rész. Hát ott körbebújtam mindenkit, könnyeket pislogtam visszafele, aztán Gömbit követtem, aki elkísért egész a gépig. Valahogy nem volt nagyon időm megijedni. Bemásztam a gépbe, megcsapott a hőség. 3asával vannak az ülések , két oldalon. Oltári nagy tömegnyomor. De nem gáz. A felszállás durva volt, az a gyorsulás és meredek emelkedés. Csukott szemmel vészeltem át, de főképp a légnyomásváltozással volt gondom. Az út jobbára eseménytelen volt, leszámítva az előttem elájuló ürgét. A hülyéje alkoholt ivott, és a felszállással voltak gondjai. A leszállás muris volt, bedugult a fülem de iszonyatosan, mostanra dugult csak ki. A földet érés kb olyan volt mint egy bukkanóra rámenni kocsival, csak mindezt gyorsabban. A kinti reptér woow, minden angolul van kiírva (ki gondolta volna :P ). Sikeresen felszedtem a csomagom, pedig féltem hogy el fog tűnni, de nem. És hamar meg is találtam a családom. Először köpni-nyelni nem tudtam, mert eléggé izgatott voltam, hogy wow, most Angliába vagyok. Ahol hatalmas nagy szürke felhők voltak, néztem a gépből, rohadt jól néz ki egy szárazföld szürke köddel borítva. De legközelebb ablak mellé kéne ülni. Nah szal...hűvös volt és felhők és csöpörgött is az eső ahogy mentünk a kocsi felé. A baloldali közlekedést nem fogom tudni megszokni egy ideig az már tuti :)