Hát a mai nap volt a csúcs. Délelőtt elvittem a két gyereket egy játszótérre, csak én. Mert Verona takarított. Fociztunk aztán játszottunk. Elmentünk Jamaicára meg minden. Ebbe csak az volt a gond, hogy rohangáltunk ezerrel. Hazaértünk ebédre, én már ekkor ki voltam készülve. De ebéd után még mennünk kellett valamerre, mert Verona tök nem végzett azzal amivel kellett volna, és útba lettek volna a gyerekek. Úgyhogy elvittem őket egy másik parkba, guess what...naná hogy focizni. Nem sokat fociztunk, mivel úgy nehéz, ha André a labdán hasal. De én megpróbáltam, szó se róla. :D Aztán elmentünk a caféhoz, mert hogy ott van wc, és actually, Ricardonak el kellett mennie wc-re. Ami jó, mármint hogy mondta és előtte. Szóval elmentünk oda, aztán a játszótérre. Itt elvoltunk mint a befőtt, aztán amikor haza kellett volna jönni, akkor akadtak kis gondok. Egyrészt, Ricardo látott egy játékot, ami kell neki, most azonnal. Csak fél órámba került meggyőzni, hogy haza kéne ám menni, és majd szerzünk olyat. Még oda is mentem a kedves családhoz megkérdezni, hogy honnét szerezték. Ja meg egy kis vadidegen kb egy éves kisbaba nekiállt labdázni velem. Elgurította és túl messze ment tőle, hát visszagurítottam, na ebből meg játék lett. Ragadnak rám a gyerekek, komolyan mondom. A hazafelé út is problémás volt, mert André túl fáradt volt. És hisztizett sok mindenen, de megoldottam a dolgokat végülis. Amikor a kezembe vittem meg majdnem bealudt, úgyhogy szépen letettem, játszottunk egy kis fogócskát egy pici téren, aztán irány haza tovább. De amúgy, egy majdnem 2 éves gyereket cipelni, hegynek felfelé, és két rollert, na nem egy leányálom. De úgy kell nekem, én akartam :)