Szombaton nem csináltam semmit, de azt intenzíven. Bizony.  Néztem egy kis filmet, dumáltam emberkékkel, és körülbelül ennyi. Pihentem. A mai napot úgy terveztem, hogy csak lebicajozom a sulimig meg vissza és ennyi. Hát, nagyon nem így jött össze. Először is, a gyerekek hisztiztek kora reggeltől, és jelet kaptam álmomban, hogy nekem dolgom van a városban. Úgyhogy reggel felöltöztem és bicajra ugrottam. Megijesztettem egy kutyát, akit vitt a gazdája sétálni, mert hirtelen toltam ki a bicajt a garázsból. Kicsit magas nekem az ülése, de megoldottam a dolgot. És kicsit eltévedtem, mert a párhuzamos utcába fordultam be, és nem abba amibe kellett volna. De odataláltam. Hazafelé meg szintén párhuzamos utcán jöttem fel. Meg félúttól gyalogoltam, mert elfáradtam. Régen bicajoztam már. De a közlekedés bicajjal egyszerűbb, mint gondoltam. Aztán hazaértem, ledobtam a bicajt és mentem a buszhoz. Megint összetalálkoztam a kutyával, akkor jött haza. Egymásra mosolyogtunk a csajjal. A busz út kafa volt, leszálltam a végállomáson, és bár a West Endre kellett volna mennem, de elfelejtettem hogy az merre van onnan. És térképet meg nem vittem. Mert minek is azt, ugyebár. Úgyhogy találtam egy boltot nem messze onnan, és vásároltam. Aztán úgy gondoltam, hogy visszafelé gyaloglok a Trafalgarra, mert megnézem azt is, és nem buszozok annyit. Hát, eltévedtem. Egy csajra figyeltem fel, aki szimpatikusnak tűnt, és egy irányba mentünk egy ideig. Aztán befordult egy utcán. Követni kezdtem, nem tudom, hogy mért, aztán úgy gondoltam, hogy meg kell őt szólítanom és megtudni, hogy merre van az a hülye tér. Elmondta szépen, és mondta, hogy mindig ez van, ha valaki új Londonban. Kérdezte, hogy honnan jöttem, mondtam hogy Magyarországról. Erre váltott és közölte magyarul, hogy ő is. Dumáltunk egy kicsit, itt dolgozik, Amerikában nőtt fel, de magyar...kicsit furcsa. Aztán számot cseréltünk, és megbeszéltük, hogy még találkozunk, és hívjam bármikor. És egyetértettünk, hogy kicsi a világ. Aztán elváltak útjaink, én mentem arra, amerre mondta. Megnéztem a metrónál, hogy mennyi lóvém van még az Oyester kártyámon...fel kell töltenem lassan, vagy gyorsan attól függ. Na szóval visszagyalogoltam a Trafira, csináltam egy halom képet. Aztán fogtam egy buszt és szépen hazajöttem. Aztán vacsiztunk, és megdumáltuk a jövőhetet. Meg megkérdeztem, hogy elégedettek-e velem. Mondták, hogy igen, teljes mértékben. Nagyszerűen kijövök a gyerekkel, sőt, fantasztikus, hogy még csak két hete vagyok itt, és már ennyire jól beilleszkedtem. Sokkal többnek tűnt nekik is. Úgyhogy kb ez volt a hétvégém. Holnap meg kezdődik a suli nekem, juj. Izgulok egy csöppet :)