Egy hónap. Hát igen, gyorsan telik az idő. Már egy hónapja vagyok londoner.Weird. Itt az ideje egy kis csekkolásnak.
Hogy viszonyulok a családhoz: Hát ez egy nehéz kérdés. Bírom őket, mindegyiküket, nagyon is. Néha ugyan tök elegem van a gyerekekből, főleg ha hisztisek, de ez normális. Most meg pláne, mert beteg is vagyok. De remekül megállom a helyem így is. Szerintem. Veronán már rögtön látom, ha fáradt, és most már Cliffen is kezdem észrevenni. Nem érzem úgy, hogy ez munka. Nem 100%-ig, hogy pontosak legyünk. Munka persze, de valahol keveredik bele a család fíling is. Most ők a második családom vagy mi a szösz.
Ők hozzám: családtagként kezelnek, teljes mértékben. A gyerekek bírnak nagyon, és most már jobban hallgatnak rám, mint eddig. Elég ragaszkodóak tudnak lenni, néha meg túl akaratosak, de hát gyerekek na. Azért jó érzés amikor csak úgy jönnek és megölelik az embert. A felnőttek meg tök meg vannak elégedve velem, és segítenek ahol csak tudnak.
Amit szeretek idekint: normális kereszteződések, zebrák, és feliratok az úttesten(!). Türelmesek a bicajosokkal, meg úgy a járókelőkkel is általában. Iszonyat előzékeny népek, tiszta jól érzem magam emiatt. A házakat, buszokat, hidakat. A könyvtárat, a szép parkokat, a mókusokat. Rengeteg a mókus. A hátsó kertben is lakik egy. Marha király. A sokszínűséget. Komolyan, itt nem lehet kitünni. Mész az utcán és tökmindegy mi van rajtad nem bámulnak meg érte. A szuper kocsikat, legyenek azok újak vagy régiek, a fekete taxikat.
Amit nem: még nem volt igazi esős idő, nem magyaros a kaja. Minden virágbokornál meg kell állni, és andalogva kell közlekednem a gyerekek miatt. Tüzet rakhatnék már a sok fából amit gyűjtögetnek a gyerekek. Hajnalban néha zsivajra ébredek. Hogy nem hallok semmi hírt meg semmit se a kicsi országomról. Fura, hogy hiányzik :D
Igazából marha nehéz ilyen listát csinálni, főleg mivel mindig változik, hogy x dolgot épp szeretem-e vagy sem. De egy dolog tuti, írtó gyorsan aklimatizálódom. Jó nekem.
Na és mivel elmaradtam, nézzük a múlt hétvégémet. Pénteken ha jól emlékszem akkor itt voltak Verona szülei. Kedves idős házaspár, barátságos, mint sok angol (ezt is szeretem). Én csináltam a teájukat, persze miután Cliffel lefolytattunk egy "vitát" a konyhában, hogy nem kell ezt csinálnom, de tényleg nem, de ha nem bánom, nem zavar (nem tudom már magyarra fordítani rendesen azt a szót, ciki), akkor egy penész. Szombat-vasárnap könyvtárba voltam és tanultam. Találtam egy advanced grammar in use-t a neten, interaktív cd melléklettel, hát, marha jó. Nézem százalékosan is, hogy miket érek el, eddig 60% alá nem mentem. Kell majd még gyakorolnom a tesztet, levélírást meg ilyeneket. Ja meg képleírást. Pfúj. A prepozíciókra meg nagyon rá kell feküdnöm, azokból ritka sz.r vagyok. Nah ugorjunk, hétfő. Nem mentünk sehova, hiba volt. Ricardo full of energy, úgyhogy kezelhetetlen volt délutánra. Óje. Este suli, egész jó volt, elkezdtünk nyelvtanozni. Kedd. Tegnap. Hm. Kimentünk a little playgroundra, meg a Dulwich parkba, de én úgy keltem fel hogy hangom nuku, és übervacakul voltam. Aztán elvittem őket a suliba, és délután meg elmentünk a Horniman múzeumba Andréval. Jaa a reggel meg úgy indult, hogy André nem akart pelust, de bilizni se, szóval remek. Aztán hálistennek hagyta magát pelenkázni. Tök korán lefeküdtem aludni, mert egyre vacakabbul voltam, már 8kor kikapcsoltam magam. Ennek örömére alig aludtam, mivel vagy levegőt nem kaptam, vagy nyelni nem tudtam, vagy fáztam vagy melegem volt, vagy orrot kellett fújnom. Nem sorolom, betegség és kész. Ma reggel mégramatyabbul voltam. Láttam is Cliff szemébe az aggodalmat, mivel az volt a terv, hogy a Peckham Rye parkba megyünk (az elég messze van), rollerrel és bicajjal. És onnan egyenesen Ricardo sulija, és onnan valahova Andréval és aztán felszedni Cardot és haza, mivel tegnap éjjel Verona melózott és hogy tudjon aludni. Meglepő módon (leszámítva hogy orrot fújtam ezerrel, fáztam-és-melegem volt) nagyon jól boldogultam. André volt a kezelhetetlenebb ma, meg is büntettem: roller a suliban marad és ő meg gyalogol. Bevált, visszafelé úgy jött mint a kisangyal. Ja meg nem szóltam hozzá vagy fél órát. Igazából ezzel nem büntetni akartam, csak fájt a torkom és nem volt kedvem dumálni. Verona meg Cliff le volt nyűgözve, hogy bírtam az egész napot, és gond nélkül. Én is, de nem mondtam. :) Este suli, na hát elég nehéz volt odafigyelni, kaptunk übersok leckét (aminek a felét már megcsináltam az óra alatt). És remélem hamar megjobbulok, mert utálok beteg lenni. Jaa a lényeget majd kihagytam. Kaptam egy felkérést. Okt. 24én (szombat) babysitingelni kéne Verona egy barátnőjénél, este 7től. Mondtam okés, kapok érte pénzt, nanáhogy :D
