Ideje egy kis írásnak ismét. Kezdjük a péntekkel, mert arra még emlékszem. Péntek reggel Ricardo rosszul volt, hányt meg minden. Napközbe nem evett semmit se, de elmentünk a Whippersnappers-be, mert Verona itthon volt és azt mondta, hogy megyünk. Tök fura volt mindkét gyerek, teljesen mások, nyugisak, meg minden. André spec nem, ő hisztisebb volt. Délutánra vendégkölyköket vártunk. Elvittem Ricardot suliba, de hazaküldették, mondván, hogy 24 óra eltelte után ha jól van akkor mehet. Amúgy nem. Juppi. Aztán hazamentünk szépen, elvonultam vasalni, aztán hallom hogy Verona kiabál, hogy menjek gyorsan és szerezzek egy törölközőt. Belépve a nappaliba csodás látvány fogadott. Verona térdel, André őt támasztja, és fél Verona, fél André és a fél nappali…hát…nos szóval Andréra is rájött ez a hányós dolog. Juppi. Feltakarítottam, amíg Verona kimosdatta magát meg Andrét, aztán szépen lemondta az egész bulit. Hálistennek. Szóval írtófárasztó egy nap volt. Szombatra már semmi bajuk nem volt. Én spec tanultam, de eléggé siralmasan éreztem magam, úgyhogy egy délutáni alvás lett a dologból. Vasárnap meg gyümölcsnapot tartottam, kínzás volt. Hétfő, angol óra. De ne rohanjunk ennyire előre. 9kor kezdtem, ami nice. Úgy volt, hogy André és Verona elmennek délelőtt és majd jönnek haza 4 körül. Hát hehe, nem. Verona is elkapta ezt a tummy-bug-ot. Ő meglehetősen rosszabbul viselte mint a gyerekek. Állni nem bírt a lábán. Úgyhogy szépen felvonult, hogy alszik. Minden volt, csak alvás nem. Nem mentünk sehova se, mert 9kor kezdésnek van egy hátránya, akkor már nem érdemes nagyon elkezdeni készülődni a parkba, mert jobb esetbe fél10re, rosszabb esetre kb 10re ha elindulunk. És 11kor meg vissza. Á-á. Na mindegy, szóval itthon dekkoltunk. Aztán Verona lejött amíg Ricardot elvittem suliba. Elaludt miközben vigyáznia kellett volna Andréra, úgyhogy megjövetelem után felment aludni, ismét. Délután meg vittem magammal Andrét is a pushchairben, merthogy minél előbb hazaérünk annál jobb. Hazaértünk, megcsináltam a vacsorát, a gyerekek nem ettek valami sokat, aztán befutott Cliff is, de ő se volt sokkal jobban mint Verona. Juppi. Elmondtam neki, hogy mi hol merre meddig, aztán eltekertem a sulimba. Egyéni tanulási tervet csináltunk, megnézve, hogy hogy sikerült a teszt. Kaptam pár tanácsot, pl írjak olvashatóbban (jó vicc…ha a tanár látta volna a jc-s előtöriket nem mondana ilyet :P ) mert nem tudja, hogy az n betűm n-e vagy u. Meg hogy a prepozíciómra rá kell dolgozni (én is tudom de mindegy). De megdicsért mert jól használtam a sincerely-t a levél végén. Meg hogy majdnem tökéletes a tesztem, csak legközelebb csináljak piszkozatot a levélírásnál. Meg átnéztük hogy mire hogy lesz szükségem. Amúgy meg csendes foglalkozás volt, gyakoroltuk az A/AN/THE/ZERO article-t. Megcsináltam a tesztet és kértem másik feladatot. Na kaptam egy szöveget, ami jóval nehezebb mint az eddigiek. Örültem is neki, elolvastam, kifilceztem az ismeretlen szavakat és kb ennyi volt. Ma meg szakadt az eső, végre. Elmentünk a könyvtárba, kölcsönöztünk könyvet és dvd-t a gyereknek, aztán haza, ebéd és suli. Mármint Ricardonak. Ja és szedtünk vizes levelet meg szívószálat (ezt a caféból) mert holnapra csúnya terveim vannak. Főleg hogy ma csináltam a tidy-up-ot, elég csúnya lesz ha nekiállunk festegetni meg ragasztózgatni meg miegymás. :